Magyarországon 162 évvel ezelőtt volt utoljára olyan hatalmas igény a sajtó megújítására, mint most. 1848 márciusában a hazánk nem volt független, osztrák politikai elnyomás alatt éltünk, a gazdaság egy szűk arisztokrata, többségében idegen érdekcsoport kezében volt, a társadalmat a polgári átalakulás elé gördített mesterséges akadály hátráltatta.

Ma kísértetiesen hasonló helyzetben van az ország.

Az embereket 8 éve egy szavatosságát vesztett, romlott politika fojtogatja. Nyolc éve felelőtlen ígéretekkel és csalárd módon, négy évvel ezelőtt pedig hazugságokkal és a mindkétszer a balliberális média kollaborálásával jutott hatalomra. - És hiába bukott meg lényegében rögtön a választások után, még négy esztendőn keresztül erőszakosan, önkényesen és diktatórikusan elnyomás alatt tartotta a lakosságot. Akadályozták a társadalom fejlődését, mesterségesen, kizárólag saját javukra fordították az ország közös forrásait. A gazdaságot ma is egy szűk elit szipolyozza ki, baloldalinak nevezve ugyan magát, de neo-liberális eszközökkel, álságos módon megtévesztve az embereket. A magyar érdekeket a multinacionális tőkéscsoportok semmibe veszik és kiszivattyúzzák a pénzt az országból.

Ehhez a modern eszközökkel folytatott elnyomáshoz hathatós segítséget nyújtott a média egy része, egy nagy része. Különösen gyalázatos módon asszisztált sokszor a közmédia. Minden gát nélkül közvetítette az ígéreteket, és nem vállalt felelősséget akkor sem, amikor a hazugságokkal kellett volna szembesíteni az álbaloldali politikusokat. A közmédia nem végezte el a dolgát. (Vállalom a felelősség magamra eső részét, vezekelek is érte.)

A közszolgálati média nem tájékoztatta tulajdonosait, vagyis az embereket, az ország közvéleményét. De csendes együttműködése a hatalommal nemcsak hiba, hanem bűn is, mert ezáltal közvetetten károkat okozott minden magyarnak, hozzájárult az uralmon lévő politika ámokfutásához, következésképpen Magyarország gazdasági legyengüléséhez. Az üzleti média hozzáállása sem segítette az igazság felderítését vagy a közügyek megismerését. A nagy tőkéscsoportok kezében lévő magazinpiac fogyókúrás receptekkel, liberális megmondó emberekkel és inpidualista életmód tanácsokkal tovább zilálja az egyébként is megerősítésre szoruló családi és társas kapcsolatokat. A hálón folytatott álarcos közösségi élet névtelen bátrai kiüresítik az emberi párbeszédet, amelyben mindenkinek a személyéhez kapcsolható felelőssége lehetne.

1848 márciusában a pesti polgárok szabadságot akartak. Független országot, magyar gazdaságot és szárnyaló eszméket. A polgári forradalom tudta, hogy céljait a sajtón keresztül éri el. Ehhez el kellett törölni a cenzúrát és le kellett foglalni Landerer úr nyomdagépét. De a 48-as vezetők azzal is tisztában voltak, hogy nemes politikai törekvéseik híre csak úgy jut el mindenkihez, ha a lapok ezt közvetítik. 1848-ben felszabadult és megújult a magyar sajtó.
A korabeli sajtó izgalmasan tudósított a folyamatokról, de nem kerülte meg Kossuth és Széchenyi vagy éppen Görgey vitáit sem.
A korabeli sajtó tette a dolgát. HazafiaA korabeli sajtó tette a dolgát. Hazafias volt, propagálta a fontosnak tartott eszméket, lelkesített, de volt önálló véleménye és kritikai magatartása.

A korabeli sajtó munkatársai tudták mi a szabadság.