A fenti címmel jelent meg a közelmúltban a Victoriában élő Apt Kamill könyve. A 352 oldalas, fényképekkel illusztrált kötet a szerző eseményekben gazdag életét jeleníti meg, szülőhazájában, Kanadában, a délamerikai Columbiában, s végül ismét Kanadában.
Tágabb értelemben korrajzot nyújt a 40-es évektől napjainkig, színes helyzetleírásokkal, emberi jellemzésekkel, reális társadalmi megfigyelésekkel. Időt szentel a különböző társadalmi osztályok napi életviseletének tanulmányozására, s a politikai események ismertetésére, melyek némelyikében maga is hathatós szerepet vállalt. Bár vonakodik a formaiságot előidéző tudálékosságtól, alkalmat nyújt az említett országok szokásainak felmérésére, s az azokhoz való - ha elfogadhatók számára - alkalmazkodásra.
A memoárírás eléggé mostoha irodalmi műfaj a kanadai magyar irodalomban. 135 éves történetünk folyamán elég kevés, számszerint huszonvalahány memoár látott nyomtatásban napvilágot. S azok egy része is hiányos, tárgya megreked az anyaország határain belül, vagy csupán a kanadai élményekre szorítkozik
E szegényesség a memoár műfajtól való idegenkedésben keresendő. A magyar iró, szerénységből, vagy örökölt értékítéletből, nem tartja ildomosnak a magáról való ,,áradozást” és tartózkodik élettapasztalai továbbadásától. Nem így a Kanadában élő számos nemzetiség, s különösen az életírásban igen gazdag, lengyelek, ukránok, olaszok, továbbá a baltikumi népek, s különösen az észtek és litvánok.
A memoáírás hatalmas; évezredes múltra tekint vissza. Célját tekintve lehet önvizsgálati, önigazolású, vagy lelkiismeretvizsgálati munka, köztük Szent Ágoston, illetve Mindszenty József és Newman kardinálisok vallomásai. Lehet önelemző értekezés is, mint a nagy felvilágosodás némely filozófusának irása. Lehet nosztalgikus jellegű, kedves emlékek iránti vágyakozás kifejezése, de lehet tendenciózus munka is, mint a budapesti Granasztói Pál várostervező mérnök Vallomás és búcsú c. memoárja. Lehet azonban öncélú, ha közéleti személyek, filmsztárok, politikusok tetteik igazolására, szépítgetésére akarják felhasználni ezt a műfajt. Avagy ha magas beosztásúak, hírnevük révén kívánnak halhatatlanságot biztosítani maguknak.
A hazai írók talán a műfaj ez utóbbi változatai miatt idegenkednek a memoártól. S talán éppen ezzel magyarázható, hogy irodalomtörténészeink némelyike memoárszerűsége miatt elmarasztalja a külföldi magyar alkotásokat. Teszi ezt, még ha a művek nem is egyesszám első személyben íródtak. Talán az egyedüli rendhagyó vállalkozás a lakiteleki Antológia Kiadó gondozásában megjelent Keserű a más kenyere: Emigrációs antológia címmel (1993), mely gyűjtemény éppen memoárjellegű írásoknak adott elsőbbséget, s éppen ez tette hézagpótló munkává évtizedek múltán is.
Apt Kamill 1937-ben született Gyulán, s a Soproni Egyetem erdőmérnöki karán kezdte tanulmányait. A forradalom leverése után mrnekülnie kellett az országból. 1957-ben Kanadában telepedett le, és az University of British Columbia Sopron Divison szakán fejezte be tanulmányait. Különböző beosztásokban szolgálta hivatását. Memoárja részben erről szól. Az élvezetes stílusban megírt munkája a memoár műfaj nemes vonásait viseli magán. Nem holmi hivalkodásból, tettei bizonyítgatásából adta közzé emlékeit. Granasztóihoz hasonlóan, ő is abból a meggyőződésből forgatta tollát, hogy leírt történetei, megfigyelései mások hasznára is váljanak. Nem ő az egyedüli, aki erre az áldozatos szerepre vállalkozott Brit Columbiában. Az olvasó talán még emlékszik korábbi ismertetéseimre, Hegedős Györgyi, Pintér László, Bölecz Béla, Veszely Ferenc életírásait illetően. Ezek a munkák is maradandó értékűnek bizonyultak.
Kamill erőssége megfigyelő képességében és gondolatai érthető nyelven történt előadásában rejlik, legyen ott szó erdőmérnöki szakleírásokról, avagy az élet különböző ágazataiból jövő szereplőkről. Élvezetes stílusban ír, kerüli a dramatizálást, s idegen számára a színpadias pátosz. Édesapja elhunytát például így örökíti meg: ,,1990. november 28-án reggel Édesapám elszívta utolsó pipáját, s estefelé szépen elaludt. Édesanyám egyedül maradt. Átköltözött hozzánk. (p. 135). Csodálatos egyszerűség! A feleségéről, Csilla asszonyról pedig így: ,,Három évesen került ki, s aztán három országban, három egymástól is különböző, idgen kultúrában edződött emberré. Mélyenérző, gondolkodó, százszázalékos Emberré…”
Magyarországon a Püski kiadó gondozásában is megjelent