Evan Rail, a New York Times munkatársa nemrégiben Magyarországon járt és az újság július 25-i számában  beszámol borkóstoló útjáról.

Alábbiakban részleteket közlünk cikkéből a Krónika számára

fodította: Both Stef'ánia.  

Penész borította be a pince egész felületét, bevonva a falakat és a mennyezetet könnyű, fekete fátyollal. Az egyik polcon a penész olyan vastag volt, hogy majdnem felismerhetetlenné tette azt, amit elfedett és olyanná varázsolta az öreg borosüvegeket, mint az ősi homunkulusz, vagy gombából készült játék-katona hadsereg.

Ahogy mélyebben behatolt a pincébe és behúzta nyakát az alacsony mennyezet miatt, úgy érezte mintha penészújak érintették volna meg fejét. 
A penész a párolgó borokból keletkezik, mondta vezetője, Szobonya Zsuzsanna, amikor a hatszögű kóstoló terembe vezette, ahol még az arabeszk csillárt is fekete penész vonta be.  Kóstolja meg ezt, mondta.  Én először megszimatoltam, majd megkóstoltam.  Noha a pince levegője erősen párás és dohos volt, a pohárból gazdag aroma és virágillat áradt.  A bor, Tokaji Aszú, szaga citrusvirágra és gyümölcsre emlékeztetett.  Bukéjában pedig intenzív sárgabarack és narancs íz dominált.
Vezetője meg is kérdezte – el tudja-e képzelni, hogy ez a könnyűnek és frissnek látszó bor 20% cukrot tartalmaz?

Noha a vidék nem minden bora ennyire édes, a legendás aszú borok voltak azok, amelyek az írót észak-kelet Magyarország ennek a vidékére vonzotta.  Ezt a vidéket, legfontosabb borkészítő települése után Tokajnak hívják.  Párás és penészes terület, amely két lassú sodrású folyó találkozásánál terül el és Európa legrégibb borvidéke, öregebb, mint Porto, Portugáliában, vagy Chianti Olaszországban.  Sok kőbevájt pincéjének kora a 16. századba vezethető vissza.

Ma pedig, miután a politikai változások meghozták a demokráciát, a piacgazdaságot és kinyitotta a Keleti blokk határait, Tokaj a legérdekesebb európai borvidékévé kezd fejlődni.  Nemcsak édes aszúja és jellegzetes száraz fehér borai miatt, de azért is, mert három különböző kultúra és hagyomány keveredik itt: magyar, görög és zsidó.  Ezen kívül lehetőséget nyújt mindazoknak, akik kíváncsiak és vállalkozó szelleműek, hogy (a selyem-úthoz hasonlóan) egy kevésbé ismert, új „bor utat” fedezhessenek fel, ahol közvetlenül találkozhatnak azokkal, akik a borokat készítik.
A borok híre azonban hamarabb terjedt el, mint maguk a borok, ezeket Magyarországon kívül alig ismerték.
Ez késztette a cikk íróját arra, hogy egyéni borkóstoló túrát csináljon.

Így érkezett meg a Kárpátok előhegységébe, ahol a végtelen láthatár és a fákkal szegélyezett utak az írót születési helyére, a San Joaquin völgyére emlékeztette, de ott nincsenek luxus hotelek, amelyeket európai arisztokraták vezetnek (pl.a Gr.Degenfeld kastély-hotel).  Itt a Kopasz hegy nyugati oldalán talált ilyen szállást.  Első útja a Degenfeld pincébe vezetett, ahol a hotel igazgatója a birtok borainak választékával várta.  

Noha az épület kastély benyomását kelti, azt borkészítő iskolának építették 1873-ban, tíz évvel azután, hogy a magyar emigráns Haraszthy Ágoston megalapította észak-Californiában a Buena Vista Viticultural (szőlészeti) Societyt Tette ezt abból a célból, hogy California borászatát újjáépítse.
A tokaji pincészet ma a Degenfeld calád birtokában van, az iskola pedig mint hotel és borászat működik. Főszezonban elég látogatott, különben elég elhagyatott, főleg az időjárás és a nedvesség miatt. A párát mindenütt érezni lehetett.
Tokaj u.i. a Tisza és a Bodrog összefolyásánál fekszik. Mikroklímája táptalaja a funguszoknak, mint pl.a fekete penész (Cladosporium cellare) és a nemes penész (botrytis cinerea), ezek pedig a tokaji borok titka.

A szőlőkertek zöme furminttal van beültetve, mely igen elősegíti a fungusképződést.  Ha botrytis támadja meg a szőlőt, az összeszárad, ezáltal a cukor koncentrálódik és megadja a bor jellegzetes zamatát.  Ez a borkészítési forma, állítólag a török-időkre vezethető vissza.  A török határ a közelben volt, gyakran voltak portyák, amikor a helyi lakosságnak menekülnie kellett.  Gyakran, mire visszatérhettek, a szőlő megrothadt és ebből kellett a borokat csinálni.   Ezzel szemben, amikor Tokaj az Unesco Világszövetség listájára való felvételre pályázott, ott azt jegyezték fel, hogy a pincéket a 15. és 17. Század között építették.  

Borkóstolójában az író kiemeli a Degenfeld 2008 évjáratú Fortissimot, mely édes, késői –szüretű bor.  Ennek 80%-a sárga muskotály, 20%-a más szőlőfajta, mint hárslevelű és botrytis fertőzés mentes furmint.
A pincészet célja az, hogy minden évben ugyanolyan minőségű és ízű bort termelje.  Ezt az aszúnál nem lehet elérni.

Következő állomás: Tolcsva, ahol Oremus a vidék legnagyobb és legismertebb borászata.  Hírnevét száraz, fehér furmintja alapozta meg a „Mandolás” .
Az írót itt makulátlan laboratórium fogadta.  Háromféle bort kóstolt meg: 3 – 5 – 6 puttonyos aszút.  
Az aszúbort régebben aszerint osztályozták különböző kategóriákba, hogy hány puttony botrytisszel feltőzött szőlő került egy hordóba.  Ma azonban azt veszik számításba, hogy milyen a kész bor cukortartalma.  Az író a 2006-os és 2004-esévjáratot kóstolta meg és az utóbbit gyümölcs-ízűbbnek és kevésbé ásványosnak találta. 
Tolcsván ment el az OsKajam étterembe, amely egyben művészeti galéria és egy-szobás szálloda is.

Itt kóstolta meg Pascal Leemannal , a helyi mikolgiai társaság tagjával, a szarvasgomba különlegességet.
Leeman maga szedte a gombát a ravioli részére, amit francia mache és fürjtojás salátával szervíroztak.
A ház specialitását – libamájat méz és aszúszósszal – tálalták.  Aszú borral készítették el a desszertet is, Baba au aszú (rum helyett).

Tokaj múzeumának történelmi része bemutatja, hogy a 17. század elején görögök uralták a borkereskedelmet, őket aztán zsidó és orosz borkereskedők követtek. A kommunista éra alatt állami szövetkezetek uralták, amiket a rendszer bukása után nemzetközi szervezetek váltották fel.  Jelenleg két fontos ilyen csoport működik (Oremus) a spanyol Vega  Sicilia és a francia érdekeltségű AXA Millesimes.
Végül az író még egy kis borászatot is meglátogatott Tokajban, ahol annak 16 hordónyi terméséből tartottak kóstolót.  A 2009-es évjárat termés-eredménye igen szűkös volt, a madarak és a fácánok mindent elpusztítottak.

A Bott pince csupán egy szobából és egy szűk pincehelységből áll, üvegein nincs címke, ehhez a palackokat hazaviszik és a konyhában ragasztják rá.  (kb.100-asával minden alkalommal) Itt a száraz furmint és hárslevelű cuvéet kóstolta meg, melyet jelenlegi világos színe ellenére igen komplex ízűnek talált: kandírozott narancs, ananász és barna cukor aromával.

Minden vonalon, még a fungusz esetében is, kis méretek voltak jellemzőek, de a pince jövőbeli terjeszkedésre számít.