A Szent Imre herceg-szoborcsoportot, Kisfaludi Strobl Zsigmond szobrászművész alkotását 1930-ban avatták fel a XI. kerületi Horthy Miklós téren (a mai Móricz Zsigmond körtéren).

A szobor elkészítésére a szobrászművészt 1929-ben Croy-Dülmen Izabella főhercegasszony kérte fel. A művész decemberben kezdte meg és a következő év januárjának végén fejezte be a szoborcsoport főalakja, Szent Imre herceg megmintázását.

1930. február 8-án a szobrászművész a műtermében mutatta be az elkészült főalakot a Szent Imre-ünnepség rendezőbizottságának. Ugyanebben az időszakban kezdett hozzá a mellékalakok megformálásához. Szent István királyunk fiát a magyar ifjúság védőszentjeként tisztelik, ezért a mellékalakok az ifjúság hat különböző rétegét képviselik.

A szobrot Rafaell Vignalli öntötte, aki a két világháború közötti Magyarország egyik legjelentősebb szoboröntője volt.

A szobor leleplezését előkészítő bizottság 1930. július 17-én tartotta alakuló ülését Bitter Illés, a Szent Imre Gimnázium igazgatója vezetésével. A szoborcsoportot augusztus 7-én állították fel a helyszínen, és augusztus 17-én leplezték le Serédi Jusztinián hercegprímás által bemutatott ünnepi szentmise keretében. A főhercegasszony kívánságára a szoborcsoportot Budán helyezték el, annak a helynek a közelében, ahol a herceg nevelője, Szent Gellért püspök vértanúhalált szenvedett.

Szent Imre herceg kultusza már a XX. század elejétől különös jelentőségű volt Kelenföld-Lágymányos térségében. A szoborcsoporttal szemközti útvonal 1929 óta a Szent Imre herceg útja nevet viselte. Az 1930-ban törvényes keretek között létrehozott XI. kerület hivatalos neve 1934-től 1950-ig Szent Imre város volt, 2007-től a kerület egy része újra felvette a Szentimreváros nevet.