Olvasom a Stájer Tartományi Kormány Hivatalának honlapját. Példaképnek tekinthetjük a stájereket, mert hagyományaikat oly magas szinten és oly tisztelettel óvják, védik és örökítik át nemzedékről nemzedékre, hogy magyar embernek ezt látván összeszorulhat a szíve.

Fiatal anyukák babakocsis csemetéiket is népviseletbe öltöztetve viszik magukkal  különféle – nem kevés – ünnepeiken. Nem különben az idősebbek, akik a stájer öntudattól vezérelve büszkén veszik elő a szekrények mélyéről és viselik dirndli ruhájukat.

Stájerországi útjaim során számos népviseletet volt alkalmam megcsodálni. Igazi nemzeti divatbemutató egy-egy falusi rendezvény. Többször játszottam el a gondolattal, mi lenne, ha itthon is elkezdenénk saját, gazdag népviseletünket hordani. Mennyivel szebbek lennének a lányok kékfestő vagy piros pettyes szoknyában, mint farmernadrágban. Párhuzamot vonni persze nem érdemes. A hagyomány iránti tiszteletnek belülről, a lélek mélyéről, a génekből kellene jönnie. S ha már abból nem jön, a divattervezők kelthetnék életre. Kékfestő szoknyában, fehér kivágott blúzzal és viselőjében bizonyos fokú tartással még a férfiakat is előbb elvarázsolhatnák a nők. Mert divat ide vagy oda, shortnadrágban, 40 évesen, visszeres lábbal és nagy fenékkel meglehetősen visszataszító a látvány, s nem csak férfi szemmel. Azonban, ha népviseletben, nemzeti viseletben stb. jelennénk meg egy helyi ünnepségen, azonnal, mintegy bélyeget sütnék ránk, hogy „jobbikosok” vagyunk. Történt nem oly rég, hogy bocskai kosztümben jelentem meg egy városi rendezvényen. Két nap sem kellett hozzá, már futótűzként terjedt el bizonyos helyi körökben, hogy „jobbikos” lettem. Ha ebből csupán ezt a következtetést lehet levonni, akkor nagy baj van. Ebben az esetben Hampel Katalin és Szőnyi Kinga hiába agitálnak bennünket, hogy hétköznapi viseleteink közé bátran csempésszük be nemzeti viseleteinket.

Megjegyezném, hogy a bajorok ugyanúgy viselik ma is népviseleteiket, mint a stájerek és ugyanúgy tisztelik hagyományaikat. Talán nem a véletleneknek köszönhető, hogy mindkét (osztrák, ill. német) tartomány Ausztria és Németország gazdaságilag fejlett tartománya. Együtt jár a gazdasági fejlettség a hagyományok ápolásával. Hogy melyikből következik a másik? Teljesen mindegy. A lényeg, hogy nem zárja ki egyik a másikat! Lehet, hogy nekünk sem kellene más egyebet tennünk, mint bátran elővenni nagyanyáink ruháit? Hölgyeim! Hajrá! Tegyük meg és járjunk népviseletben! Hányszor állunk a szekrény előtt, ha egy ünnepen megfelelő ruhában akarunk megjelenni és tesszük fel a „Mit vegyek fel?” klasszikus kérdést, mint ahogy tettem ezt magam is augusztus 20-án. A válasz roppant egyszerű lehet, ha ruhatárunkban van legalább egy népviseleti ruhadarab.

Az urakat pedig arra buzdítom: merjék bevallani, hogy tetszenek a kékfestő és piros pettyes szoknyába öltözött lányok asszonyok. Azaz: bátorítsanak bennünket! A divat csinálói bátran éljék ki kreativitásukat és tervezzenek fiatalok által is hordható, népviseleteink jegyeit hordozó ruhákat. Az afro, etno stb. után jöjjön a hungaro stílus!
(Népviselet alatt természetesen minden magyar történelmi viseletet értettem, melyből szerencsére roppant gazdag választékkal rendelkezünk.)

Talán egyszer majd önkormányzataink honlapján is olvashatjuk az alábbi sort, amely a Stájer Tartományi kormány Hivatalának honlapján szúrt szemet a minap: