Október 22-én a Kanadai-magyar művészek közösségének két ottawa-i tagja: Hideg Margit és Magyar Beatrix mutatta be műveit az Ifjúsági Otthonban, Montrealban. Beszéltek életükről, filozófiájukról, mi az, ami alkotásra készteti őket.

A bemutatón szép számmal voltak a közösség tagjai és még sokan mások.

Elsőnek Hideg Margit beszélt, aki 1989-ben jött Kanadába. Két dimenziós festményeinek különleges textúrája van, ami annak eredménye,  hogy papier maché-val dolgozik. Savmentes papírból masszát készít, szitára önti, azután ezt a felületet formázza és erre az alapra festi a színeket.

Két sorozatot mutatott be. Első volt az Utazások sorozata, amit a montreali Galerie Bernard-ban állítottak ki. A címek: Utazás a mélybe, Utazás a reménybe, Ébredések, Új azonosság - a művész lelkiállapotáról tanúskodnak. Képein keresztül látjuk a megtett utat: ahonnan indult, amin keresztülmen és ahova végül is eljutott.

A második sorozat címe: Zenei feldolgozások. Mint az előző képek, ezek is tele vannak energiával. Margit szerint "A művészet - zene a szemnek". A munkáknak nincs címe, és ezáltal a szemlélőre bízza, hogy ő döntse el, mit lát a
képekben. Ez a sorozat 2011-ben kerül kiállításra.

Mindkét sorozat tapasztalatok összefoglalása és több év munkájának eredménye.

Magyar Beatrix 2000-ben jött Kanadába. Autodidakta, aki kicsi kora óta szeret rajzolni, és tanult több tanártól is, de sok évig mással foglalkozott. Komolyan festeni csak akkor kezdett, amikor már Kanadában volt.

Beát a színek ragadják meg elsősorban. Míg más művész előbb felvázolja és utána festi a képet, ő előbb a színeket veti vászonra. Sajáát szavaival élve: "A színek ritmusát érzem, ezek határozzák meg  képeimet, és ezek visznek el a témákhoz".

Képei nem is annyira azt ábrázolják, amit lát, hanem amit gondol. Mozgást és zenét  próbál megfesteni, amit először lelki szemeivel lát. Amikor nézzük kanadai tájképeit, a sziklákat és jellegzetes fáit, érezni ezt a spontán hozzáállást.

Sajátos színei ragyognak mind tájképein, mind a virágcsokrokon és az elegáns női alakokon. Viszont hosszas útkeresés után mind jobban úgy érzi, hogy legjobban szeret embereket - főleg portrékat - és állatokat festeni.

A közönség nagy figyelemmel kísérte az előadást és a kérdésekből kitűnt, hogy mindenkit érdekelt a két művész mondanivalója.

A sok finom falat, amit a közösség tagjai hoztak, hozzájárult az est sikeréhez.