54 évvel ezelőtt ezekben a napokban az ország oly sok pontján éjszakába nyúlóan beszélgettek az emberek az ország jövőjéről. A legfőbb kérdés akkor Magyarország szuverenitása volt. Reggelre kelve a függetlenség és az önrendelkezés vágya erős kifejezést nyert, megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát. Megérett a forradalom. Október 23. lett a szabadság napja.

Azóta 54 év telt el, de soha nem állhattunk az 56-os hősök emléke előtt olyan tisztán, mint most. Mert hiába kiáltották ki 1989. október 23-án a köztársaságot, ha az nem lett  köztulajdon, a közösségé, hanem pusztán egy hatalomátmentő posztkommunista politikai elit kísérleti telepeként működött, ahol a kommunizmus bevezetésében egyszer már megbukott ideológusok gazdasági örökösei zárták világpiaci ketrecbe a magyar embereket.

Hiába látszott győzni 1990-ben a magyar többség az nemzetköziség fölött, ha már az újrakezdés első napjaiban a vesztesek – szintén ezekben a napokban - puccsal igyekeztek megdönteni a többpárti választás eredményeként létrejött kormányt. Hiába indult útjára a polgári Magyarország fejlődése, ha a gazdaságban és a nemzetközi piacokon megerősített hadállású neo-liberális pénztőke a retro-szocialistákat támogatta.

És hiába épített a polgári kormány korábban a munka és a család erejére, ha a spekulánsok Magyarország megbuktatására kötöttek opciós ügyleteket. És hiába keveredtünk ki a szocializmus korábbi adósságcsapdájából, ha 2002 után a multinacionális tőke kegyében járó kormányok feladták a gazdasági függetlenséget és számolatlanul vettek fel hiteleket, hogy azokból lopjanak és a saját zsebüket tömjék. És hiába szerettük volna az 56-os hősök emlékét méltóképpen megünnepelni az 50. évfordulón, ha egy bomlott elméjű diktatórikus hajlamú hatalom vérbe fojtotta az emlékezést.

Mostanában azonban, ha az emberek az ország jövőjéről beszélgetnek, remény és bizakodás váltja fel a korábbi aggodalmat. A legfőbb kérdés persze most is Magyarország szuverenitása. 2010-ben is megindult a tömeg és kinyilvánította akaratát, hatalmas arányban szavazott a gazdasági függetlenség és az önrendelkezés mellett. Mára beérett a forradalom. Az elmúlt hónapokban új, reményteli, és cselekedetekkel teli korszakot nyitott Magyarország, mely méltó a forradalom elveihez.

A forradalom pedig nem analitikus kategória. Minden történelmi korban a nép a maga kezében lévő eszközzel válaszol az elnyomóinak: kiegyenesített kaszával, vagy kurucos hevülettel, vagy önkéntes szolgálattal a szabadságharc zászlaja alatt, vagy szavazócédulával a kezében a választásokon. Magyarországon 2010-ben ilyen demokratikus keretek között zajló forradalom ment végbe, amelynek eredménye méltó az 1956-os forradalom 13 napjának vívmányaihoz, mert ez is alapjaiban változtatta meg Magyarországot.

Mert 56 az emberek szívében nem arról szólt, hogy az egyik kommunista után a másik üljön a trónra, hanem arról, hogy egyszer majd egy független országban, szabadon, demokratikus választások során nyerjenek felhatalmazást Magyarország irányítására. Ezért 56 hőse nem a hatalomátmentő kommunista elit, hanem a pesti srác. Mint ahogy az elmúlt 20 év kínkeserves átalakulásának hősei sem a neo-liberális gazdasági szereplők, hanem a magyar emberek. Akik 2010-ben a kezükbe vették sorsukat és forradalmi eredményeket vívtak ki. Köszönjük meg nekik mindannyiunk szabadságát.