A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
[an error occurred while processing this directive] [an error occurred while processing this directive]
 

Itt a legújabb kanadai tél!

Magyar Krónika, december 13.
 

 

Kicsit hevesen érkezett, bár először teljesen ártalmatlannak mutatkozott.

Egész héten hideg eső hullott. Az iskolabuszra váró gyerekek vidáman áztak-fáztak-dideregtek a szélben. Ők látszólag föl se' vették a télnek ezt az udvarias kalapemelését.

Hétvégére aztán kevéssé fagypont alá esett a hőmérséklet, és finom porhó szitált a szomorú szürke fellegekből. Annyira "por," hogy rá pontos kifejezése csak az inuitoknak (eszkimóknak) létezik. Minden olyanná vált, mintha belisztezték volna. Hétfőn reggel szállingózással folytatódott a havazás, de földet érve valahogy még mindig inkább a porcukorra hasonlított, mint hóra. Ezért aztán mindenki csak mosolygott – köztük én is – az öt centiméteres előrejelzésen. A mosolygás sötétedéskor is tartott, pedig a hírek folyamatosan számoltak be az Ontario tartományban tomboló óriási hóviharról.

Az óvatosabb “télvárók” – köztük magam is – már hetekkel korábban kikészítették a hólapátokat előre, hátra, oldalra, balkonra és erkélyre, gondolni azonban most sem igen gondoltak rá – köztük magam sem – holott Ontario London nevű városát és környékét ekkorra már vastag hótakaró nyomta.

Rég besetétedett, bár késő nem volt, amikor valmilyen zaj miatt hátul kikukucskáltam az ablakon.

- No, ennek fele sem tréfa! – s szaladtam előre, a bejárati ajtóhoz.

Ajtónyitáskor a több, mint fél méteres hó rádőlt a lábamra. – Ennyi ugyan nem hullott, talán még öt centi sem, de a szél szépen ránkhordta a havat.

A híradásokban továbbra is csak 5-7cm-t jeleztek, lapátoláskor azonban valahogyan sokkal többnek tűnt, igaz, fútta a havat a szél, csipkés hótarajokat képzve a szemben levő park fáinak törzse körül, meg mindenütt, ahol kevéske akadályba ütközött. Mire ellapátoltam, megérkezett a városi hókotró, s annak rendje és módja szerint rátolta a megtisztított bejáratra az utca havát. – Szerencsére tisztát, fehéret, könnyűt, mert zsákutcában lakunk, s ezért itt nem tömörítik, piszkolják a gépkocsik kerekei a havat.

Ott álltam lapáttal a Sziklás-hegység miniatűr mása előtt.

Pár éve ilyenkor még mérgelődtem volna, most azonban szinte örültem, azt latolgatva, vajon mennyi zsírt fog leégetni rólam ez a kis hóhányás?

edd estig havazott, így a hótoló még kétszer alaposan “ellátott feladattal,” míg végül a hétfőn beigért 5 cm hóból szerda reggelre Montreal közvetlen körzetében 25 cm nem lett.

Most a nap ragyog, a hó vakít.

Az emberek, a gépjárművek, a városok költségvetése igyekszik megküzdeni a temérdek hóval, miközben a gyerekek azt bánják, hogy “csak ennyi” hullott. Irigylik az ontarioi London városának és környékének gyerekeit, ahol a vihar végeredménye száz, azaz 100 cm hó, s a következménye, hogy “napokig nem lesz iskola!”

De nem csak tőlünk sokkal nyugatabbra, Ontarioban szenvedték meg a tél beköszöntét, hanem Kanada tengeri megyéi is, Nova Scotia, New Brunswick valamint Québec északkeleti része, a Gaspe félsziget sem maradt ki a „jóból.” Eső és 100 km/órás szél súlytotta e hatalmas keleti területet.

Quebéc és Kanada legrégibb útját, a Saint Lautrent folyam, majd a tölcsértorkolat mentén haladó legendás Rue Marie Victorent – a 132-es utat – a fölkorbácsolt sós hullámok hosszú kilométereken keresztül elmosták. Elmosták az öböl – Bas Saint Laurent – számtalan, száz-százötven éves házát, fészereket az ott tárolt lakókocsival, házak előtt parkoló autókat – több generáció verejtékes munkáját. Mindent. – Advent második hetében...

...és ez még csak a kezdet. Az „igazi,” a nagy hóviharok időszaka Kanadában a március

 

 

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.