Az olvadó jégnek köszönhetően letűnt korok emlékei kerülnek a felszínre és süllyednek a mélybe. A régészek aggódnak.

Henri-Paul Francfort francia régész a klímacsúcson tartott előadásában ugyan elismeri, hogy a globális felmelegedésnek köszönhetjük az 1991-ben megtalált 5300 éves harcost, a mumifikálódott Ötzit, azonban mégis félti a globális felmelegedéstől az eddigi eljegesedett sírhalmokat.

VESZÉLYBEN A JÉGSÍROK
Ilyen sírok találhatóak az Altáj-hegységben, az örök fagy birodalmában, ahol most a mélységben enged fel a talaj. A fagyott föld eddig megvédte a mumifikálódott tetovált holttesteket, melyeket lovaikkal, ruházutakkal és használati tárgyaikkal temettek el.

Most azonban olvad a jég, és mielőbbi cselekvésre lenne szükség a mélységben rejtőző kincsek védelmében. A Szibériában található mamutlelőhelyekkel is ez a helyzet, s nem lehet tudni, hogy még mennyi minden kerül a felszínre az olvadás következtében.

VÉGSŐ MEGOLDÁS A KÖLTÖZTETÉS?
Henri-Paul Francfort több régészeti helyszínt emelt ki, melyekre oda kell figyelni a klímaváltozás miatt. Ilyen a Szudánban található Meroé piramisok, a Kusita Királyság fővárosa, melyet állandóan károsítanak a homokdűnék.
2007-ben és 2009-ben az Ománt sújtó két ciklon teljesen betemetett i. e. V-VI. századból származó régészeti helyszíneket.

A régész szerint nem elégségesek az UNESCO eddigi erőfeszítései, s a világ összefogására lenne szükség.
A régészet az emberiség kollektív emlékezetének a része. Francfort akár olyan intézkedésektől sem riadna vissza, mint amilyen az Abu Szimbel sziklatemplom 1960-as évekbeli átköltöztetése volt.

Akkor az asszuáni gát szakadása miatt az épületegyüttes teljesen víz alá került volna. Azonban akkor közös régészeti összefogással szétszedték és átköltöztették az értékes építményt.