Blanar Andreánál rendezték a művészek- CHAC- szokásos karácsonyi partyját, és mint mindig, most is remekül sikerült. - De mitől is lett volna rossz? 

A kert körben, mindenütt ki volt világitva, és a frissen esett hó visszaverte a lámpák fényét, ami a hatalmas ablakokon beverődött a szobákba.

Ha hajón lettünk volna, biztos fölborul, mert egyszer csak valaki fölkiáltott:
 - Itt egy róka! - S valóban, odakint, az utcai oldalon egy vörösbundás sétált. Ilyen gyönyörűt csak a szűcsök kirakataiban látni... Mindenki abba a szobába rohant, de mire a fényképező gépem után kaptam, szépen elvonult. A komát láthatóan nem zavarta a kivilágitás, és a sok bámulkodó.  

Az ünnepi asztal mint mindig mopst is gazdagon  rosakadozott Andrea meleg-vacsorájával, és a tagok által összehordott finomságokkal, de most valahogy mindenből sokkal több volt. Bár az is lehet, hogy előzetesen már mindannyian több karácsonyi partyn vettünk részt, nem volt kellő étvágyunk, és minden lassabban fogyott?

Szilasi Gábor nem jött el, de azért eszembe jutott a hajdani, bölcs mondása:
"Az ilyen partykra általában házaspárok vagy jóbarátok érkeznek - tehát ketten-ketten - de mindenki 8-12 személyre szóló tálat hoz, innen a nagy bőség."