Vízkereszt az ortodoxia talán legnagyobb ünnepe. Nálunk bemosódik a karácsony utáni vasárnapok sorába. Erdélyben, és a Felvidéken azonban január 6-án tartják, s a Felvidéki magyar nemzetiségű hívek számára idén ez a családok évéhez való csatlakozás napja lett. Számomra pedig a határmódosítás nélküli nemzetegyesítés újabb megélése.

Ebben az évben kétszer ünnepeltem meg a Három Királyokat. Idén úgy alakult, hogy vasárnap még házszentelés is volt nálunk. Január 6-án pedig Nagymegyeren jártam, ami ugye Szlovákiához tartozik, s ott nincs az ünnep áthelyezve.

Mindez magánügy, még azzal együtt is, hogy vendéglátóink meghívták az ünnepi ebédre a plébánosukat, s így a második házszentelésen is részt vehettem.

Amiért szót ejtek erről, az elsősorban az, hogy hírül adjam: a dunaszerdahelyi esperesi kerület csatlakozott a Magyar Katolikus Püspöki Kar kezdeményezéséhez, azaz meghirdeti a családok évét. A szlovák egyházban nincs most ilyen tematikus év, de ez a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárokat nem akadályozza abban, hogy részesei legyenek a folyamatnak. Nos, aki valamelyest is ismeri a húsz évvel ezelőtti világot, biztos lehet abban, hogy ez mondjuk 1985-ben elképzelhetetlen lett volna. Nagyot fordult hát a világ, s Istenek hála most épp jó irányban.

Csütörtök délután négy órakor került sor e család év ünnepélyes meghirdetésére, s nem is  Dunaszerdahelyen, az esperesi kerület központjában, hanem Nagymegyeren, abban a városban, amelyben egész Szlovákiában a legmagasabb a magyar nemzetiségű lakosok számaránya. Az esperes úr vezetésével jelen volt a kerület papsága, s a hívek is több helyről érkezetek a zsúfolásig telt templomba.

A másik dolog, amiről szólni szeretnék, az a szentbeszéd. Természetesen nem tudom a maga teljességében felidézni, de egy gondolat nagyon megragadt bennem. Luther Mártontól megkérdezték, hogy a teológia melyik fejezete a legfontosabb. Az, amit az ördög a leginkább támad, volt a felelt. Ha felidézzük a házasságok számának csökkenését, a válások nagy számát, a terhességmegszakításokat, bizony beláthatjuk, hogy mostanság a család kapja a leghevesebb támadásokat.

Azok számára, akik megmosolyognak a fentiekért, s velem együtt az igét hirdető atyát, azoknak elmondom, hogy az ördög legnagyobb sikere, hogy elhiteti az emberekkel, hogy nem létezik. Ekkor leszünk ugyanis leginkább kiszolgáltatva neki. S ebből a kiszolgáltatottságból sok jó nem származik.

Ebből a szentmiséből azonban azoknak, akik részt vehettek rajta, biztosan sok jó származik még. Jó volt tegnap Nagymegyeren. Ismét éreztem az összetartozást, s nemzetünk határmódosítás nélküli egyesítését. Ott volt ez barátaink kedvességében, abban a majdnem ölelésbe fordult kézfogásban, amelyet a miséről kivonuló esperes atyától kaptam, ott a hívek mosolyában, a plébános tekintetében.