Az 1990 előtti 2-3 évben a magyar sajtónak nagy szerepe volt Kádár és a kommunista rendszer leleplezésében, megrendítésében. 1990 és 1994 között, mivel nem a sajtó által favorizált SZDSZ győzött, a magyar sajtó döntő többsége hihetetlenül becstelen szerepet játszott: az Antall-kormányt nem egyszerűen bírálta, de ostoba és hülye kártevők gyülekezetének tüntette föl, és azt sugallta, hogy az egész rendszerváltozás elhibázott, káros ügy volt, jöjjenek vissza a "szakértő" volt komcsik.

Az agymosás sikeres volt, ez hozta vissza Horn Gyulát, aki azután az egykori kommunista nomenklatúra meggazdagodását és az országot behálózó maffia-rendszert megalapozta. Mára a sajtó kiegyensúlyozottá vált, de színvonala rendkívül alacsony. A két szekértáborban fehér holló a tárgyilagosság. Nem is merem kimondani, melyik még a viszonylag legkiegyensúlyozottabb sajtótermék.

Ezzel együtt egy 170 oldalas médiatörvény első hallásra ijesztő, kivált annak, akinek Deák Ferenc egy paragrafusos sajtótörvény-javaslata cseng a fülébe: "a sajtóban hazudni nem szabad." Lehet, hogy az új törvény alapvető célja ugyanez? Nem is zárom ki. Részleteiben, megoldásaiban én kezdettől fogva látok hibákat, támadható pontokat, de egy pillanatra sem hittem, hogy veszélyezteti a sajtó, a szólás szabadságát, még kevésbé tartottam attól, hogy a magyar demokrácia veszélybe került. Az új kormány dinamikus cselekvése imponáló volt, a törvények szövegét, egyes megfogalmazásait én
átgondoltabbnak szerettem volna látni. De a fő irányvonal és a célok számomra most is rokonszenvesek, követendők. Ahogy a Szabad Európának adott interjúmat is befejeztem, ami a módszereket illeti - azokról majd a történelem mond ítéletet - vagyis az számít, mire megyünk az eddigi intézkedésekkel, sikerül-e kijavítani az előző nyolc év bűnös, korrupt és ostoba lépéseit, amik Magyarországot a változások sikeres példájából egy sereghajtó, még szánalmat sem ébresztő országgá tették.

A december végén kezdődő külső bírálat intenzitása engem is meglepett. Én az önvizsgálatot fontosnak tartom, ezért azt gondoltam és tanácsoltam, hogy
fölháborodás helyett inkább nézzünk szembe, mi a bírálatok alapja és oka. De január mást hozott. Számomra teljesen hiteltelen (régi kommunista, maoista,
mint Haraszti Miklós) magyar, és külföldi (1968-as "újbalos" anarchisták, mint Cohn-Bendit) koalíciója társult jóhiszemű, naiv emberekkel egy szinte példa nélküli magyarellenes rágalomhadjáratban. Mindezt keretbe foglalta az európai pártpolitika: a szocialista és a (bal)liberális pártok, a zöldekkelösszefogva frontot nyitottak a néppárti és konzervatív irányzattal szemben.

Magyarország csak az alkalmat, az ürügyet szolgáltatta. A magyarellenes kórus egyesítette mindazokat a nyugat-európai irányzatokat, amiket én károsnak, hamisnak, tévesnek tartok: a kommunizmussal szemben megengedő, mentegető nézeteket, a környezet védelmét ostoba túlzásokkal kompromittáló"sötétzöldeket," a keresztényelleneseket, a homoszexualitást egyenesen népszerűsítőket, és a doktriner utópistákat. Azok, akiknek valóban egyetlen kritikus szavuk sem volt a csaló, korrupt, a rendőrséget 1956 évfordulóján brutális fellépésre vezénylő Gyurcsány-kormány ellen, most kórusban kiáltottak "feszítsd meg"-et a magyar kormányra. Tényleg, betömik, befogják nálunk az ellenzéki sajtó száját, ahogy az Európai Parlamentben is egyesek ezt mondták és utatták?Orbán találóan vetett föl, az internet korában elképzelhető Magyarországon az, hogy az állampolgárok ne értesüljenek valamiről, mert az nem tetszik a kormánynak? Hogy el lehessen fojtani a bíráló szavakat az interneten?

Ezt próbálja Kína és a venezuelai diktátor, egy Lukasenko, valamivel kevésbé brutálisan az orosz vezetés, de nálunk ilyennek nyoma sincs. Orbán hasonlítható ezekhez az alakokhoz? Ez a hasonlítgatás, ez a támadás engem, több millió honfitársammal együtt, fölháborít. Ez egy erbális agresszió. Ha egy országot külső támadás ér, a belpolitikai ellentéteket félre szokták tenni és közösen szállnak szembe a támadóval. A Fidesz két harmados győzelme valóban nem jelent 5-6 millió magyar választót, de amit a nemzetközi baloldal indított ellenünk, az mindnyájunkat sérti, mert azt sugallja, hogy ha mi így szavaztunk, ha lenyeljük a sajtószabadság megszűntetését, ha nem tüntetünk a kormány ellen, akkor nem vagyunk demokraták.

Orbánt és kormányát indokolt lehet bírálni ezért vagy azért, de amit az Európai Parlament egyes tagjai tettek, az vérlázító, nem csodálom, hogy a magyar miniszterelnök is kikérte magának, ráadásul jó érvekkel.