A magyar elnökség számára igen fontos volt, hogy az euró megmentése, ami a legtöbb tagállamnak most talán a legfontosabb, ne söpörje le az asztalról az energiapolitikát. Tudjuk, az állam és kormányfők tanácskozásain nem a soros elnök, hanem a Tanács állandó elnöke irányít. A kettejük közötti jó viszony is tükröződik abban, hogy a pénteki brüsszeli csúcstalálkozón több energiapolitikai döntés is megszületett.

A szabályozási korlátok leépítésével és a hiányzó infrastruktúra megépítésével az Európai Unió teljes területén egységes energiapiacot hozunk létre, ez vonatkozik a földgázra, a kőolajra és a villamos energiára is. Ehhez csőhálózatokat kell építeni, és össze kell kötni a nagyfeszültségű rendszereket is.

A másik fontos határozat a függőségek megszüntetéséről szólt: el kell érni, hogy minden tagállam legalább két egymástól független forrástól tudjon energiát szerezni. Ennek értelmében legmagasabb szintre emelte az unió az észak-déli hálózatok megépítését, valamint kimondtuk, hogy a Nabucco gázvezeték megépítésének munkálatait is fel kell gyorsítani. Magyarország elkötelezett és mondhatni élen jár ebben a folyamatban. Megindult a magyar és a román, a magyar és a horvát, a magyar és a szlovák rendszerek összekötése. Horvátországgal jövő kedden Zágrábban írjuk alá a hiányzó két megállapodást a gázellátás összekötéséről. Szlovákiával szintén megszületett az egyezség, és északi szomszédunk Lengyelországgal is szándéknyilatkozatot írt alá hálózataik összekötéséről.

Magyarország néhány éven belül a Fekete-tenger, a Balti-tenger és az Adria felől is rendelkezni fog energiaellátási lehetőséggel, és ezzel egy óriási csapdából szabadul ki.

Mibe kerül majd mindez? A magántőkére mérsékelten számíthatunk, hiszen a döntések a monopolhelyzetek megszüntetését célozzák, a magántőkének ellentétes az érdeke. De nemcsak az a feltételezés, hogy az árak emelkednek majd. .  Ha sikerül ennyi lehetőséggel összekötni Magyarországot, akkor reális esély lesz a mostani hosszú távú szerződések lejártakor - 2015-ben - kedvezőbb egyezségeket kötni.

Hamarosan döntés születik a Paksi Atomerőmű új blokkjának megépítéséről is, amely a régivel együtt képes lesz ellátni Magyarország áramigényének 60 százalékát.

Egyetértettek az uniós állam- és kormányfők, hogy az európai gazdaság nincsen túl a válságon, és a helyzet rendkívül veszélyes. Az uniós tagállamok adóssága gyorsuló ütemben nő, az adósságválság nem állt meg, és ha ilyen ütemben halad tovább, akkor 2014-2015-re az államadósság mértéke átlagosan számolva 100 százalék fölé emelkedik a tagországokban.

Ennek tükrében állapodtak meg pénteken Brüsszelben arról, hogy német-francia javaslatra versenyképességi paktum néven ezentúl rendszeresen találkoznak egymással a 17 euróövezeti tagország állam- és kormányfői. Az első ilyen találkozó márciusban lesz. Ezeken a találkozókon külön, csak rájuk vonatkozó gazdasági és politikai döntéseket hoznak majd az eurózónához tartozó országok.

Az eurót használó 17 tagállam olyan súlyosnak ítéli meg a helyzetet, hogy szerintük az euró megmentése olyan speciális döntéseket igényel, amely indokolja egy ezzel a céllal létrejövő tanácskozási rendszer felállítását. A német-francia javaslat olyan részleteket tartalmaz, mint például a 17 euróövezeti ország nyugdíjkorhatárának vagy társaságiadó-alap kiszámításának egységesítését, illetve egységes alkotmányos fékek beépítését az államadósság maximalizálása érdekében. A 17 érintett ország vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy a 27-ek keretein belül nem tudják kezelni az eurózóna válságát, ezért 17-én oldják majd meg azt, eddig szokatlan eszközökkel.

Mi lehet erre a megfelelő magyar válasz? Az elsőt már kimondta a miniszterelnök: A versenyképességi paktum nem a kétsebességű Európa gondolatának felmelegítése. De egyetlen pénz sem tud megállni a lábán, ha nincsen mögötte egységes költségvetési vagy adópolitika. Ez az egységesítés azonban olyan területekre is kiterjedhet, amelyek nem tartoznak közösségi hatáskörbe, s most sem kerülnek oda. Németország kétoldalú megegyezéseket javasol. Más kérdés, ha most, a válság hatására, megszületik egy sor önálló döntése a tizenheteknek, akkor a majd más gazdasági helyzetben euróövezetbe lépő új tagoknak kötelező lesz-e mindezeket átvenni?  Ha e javaslatok túlmutatnak a szerződés keretein, akkor nem tartható fenn a mostani tétel, hogy a tagság feltétele az euró átvétele.

Ugyanakkor bizonyos lépések, fájdalmasak és nem fájdalmasak, egyértelműen megfelelnek saját érdekeinknek is. Ezekben együtt kell tartanunk az euróövezetiekkel, s akkor a belépés nem lesz fájdalmas.

Jelenleg azonban úgy látszik, le kell mondanunk az euró belátható időn belül való bevezetéséről. Az euróövezet mintha rászánná magát az adóharmonizációra, nekünk viszont igencsak fontos, hogy alacsony adószintünk révén fokozzuk  versenyképességünket. Ezért nem kell rohannunk a belépéssel. Most jön elő a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai korszak bűne: 2002-ben karnyújtásnyira voltunk az eurótól. Mára csak messzebb kerültünk. Az új helyzet ismét vagy egy évtizedet hátra vet. Szlovákia, Szlovénia, Észtország már révben.

Közben meg itthon meg kell küzdenünk az ellenérdekeltek aknamunkájával. Az elmúlt napokban például többen taglalták, hogy a kormány inflációnövelésre törekszik. Honnan vették? Ahogy mondani szokták: a kisujjukból szopták. A miniszterelnök szombati megnyilatkozása cáfolta a feltételezést. Rövidtávú haszonért nem szabad hosszútávú érdekeket feladni.

Nemcsak a hazaárulást, hanem a rémhírterjesztést is büntetni kellene. Legalább azzal, hogy egy szavát sem hisszük – a jövőben sem – a rémhírterjesztőknek.

Azt mondják, hogy valaha egy piros zászlós embernek kellett a vonat előtt haladnia és figyelmeztetni mindenkit: vonat közeledik. Ennek a mintájára kellene egy nagy táblát a nyakában hordania minden szocialistának: vigyázz, egy szavam sem igaz.