Minden ellenkező híreszteléssel ellentétben Visegrád nem Vaclav Havel, hanem Antall József és (bár a szerénykedő interjúalany ezt nem mondta ki, mert, ha kimondta volna, nem is ő lenne) - Jeszenszky Géza "találmánya". Az ötlet Párizsban született, egy vacsora-megbeszélésen, amikor még létezett a Varsói Szerződés. Antall és Jeszenszky hívták meg a lengyel és csehszlovák miniszterelnököt illetve külügyminisztert Visegrádra, ahol 1335-ben a három ország királya találkozott. (Megeszem a sapkám mustárral, ha ez nem a történész JG ötlete volt!). Antall és az Orbán kormány alatt jól mentek a dolgok, a komcsi kormányok alatt persze kevésbé. S valahogy úgy alakult: a nálunk-komcsi időkben sem Csehország vezetője (Klaus), sem pedig a szlovákiai vadember (Meciar) nem igen szorgalmazták Visegrád ügyét. Visegrádot tehát "jegelték". Igaz, 2004-ben volt némi javulás, de nem a magyar (Medgyessy) kormány kezdeményezésére, hanem elsősorban Dzurinda, és a lengyelek szándékai szerint alakult így. Az alapítók eredeti céljai ezek voltak: szabadulni a Varsói Szerződéstől, stabilizálni a rendszerváltozást. Ne feledjük 1991.ben még nem dőlt el semmi! Ekkor Jelcin ellen katonai puccs indult, az itteni moszkoviták - Szamuelly - Szabó Dani és mások lelkes szurkolása (fültanúja voltam a mostani "celeb" Radnóti Sándor filozófus lakásán, ám való igaz, hogy sem R. Sándor, sem a felesége, Kardos Juli nem tapsoltak a puccshoz, ez az igazsághoz tartozik FA) - közepette. Igaz, éppen ekkor járt Budapesten II. János Pál lengyel pápa, de azért még egyáltalán nem dőlt el sem a Szovjetunió, sem a "béketábor" sorsa. A teljes visszarendeződés reális veszély volt. A Visegrádi szerződés további céljai voltak: közös, egyidejű csatlakozás a NATO-hoz és integráció Európához. Megtörtént. Magyarország és - az olykor (igencsak igaztalanul) bírált Antall-Jeszenszky külpolitika célja pedig arra irányult, hogy ne alakulhasson ki Magyarország körül olyan ellentétes gyűrű, amilyen a Kis-Antant volt a két világháború között. Ezt a célt szolgálta Visegrád is és a független Ukrajna elsőként történő elismerése, illetve az ugyancsak gyakran bírált magyar-ukrán szerződés. A Kis-Antant "becsúszó szerelésén" túlmenően Visegrád adott esélyt arra, ami talán végre mostanában bekövetkezik: arra, hogy a határon túli magyarok visszakaphassák egyéni és kollektív jogaikat. Antalléknak igazából ez volt mindig az elsődleges külpolitikai szempontja. Történelmi barátaink, a lengyelek mindig partnerek voltak - Gyurcsányék próbálták negligálni őket. (A Krónikás rosszmájú megjegyzése: Gyurcsány inkább (Bős) -Nagymarost szerette és nem Visegrádot. No meg Ficot. Ez utóbbi nem volt kölcsönös, Fletót még Ficó is megvetette, meg is alázta, de ez egy másik történet).
Szerencsére nálunk most újra Visegrád-barát (és Bős-Nagymaros ellenes) nemzeti kormány van, Szlovákiában korábban Dzurinda, most pedig a jelenlegi kormány Visegrád barát. A mostani 20 éves jubileumi ülés eredményeket hozott: Merkel asszony, sőt: az ukrán főnök részvételével megegyeztek a közös energia-politikában. Ez azért nem kis dolog. A magyar-szlovák "szűkebb családi vita" szennyesét nem teregettük ki - azt hiszem, ez is bölcs dolog volt, mert ha ezt tettük volna, azzal a magyar-szimpatizáns erők pozícióját rontottuk volna Szlovákiában.
Egy szóval: Hajrá Visegrád!
Köszönet Jeszenszky Gézának és a néhai Antall Józsefnek, és Orbán Viktornak.