Hat ókori márványszobrot tártak fel az olasz fővárosban; az antik alkotások a feltételezések szerint egy magas rangú császárkori hivatalnok tulajdonát képezhették.

Mint az olasz kulturális minisztérium közleménye hangsúlyozza, a "rendkívüli" szoborgyűjtemény a leggazdagabb leletegyüttes, amely az utóbbi időkben előkerült Rómában. Az i.sz. 3. századból származó antik szobrokat az örök városból délkeleti irányban kifelé vezető egyik ókori út, a via Anagnina mentén egy pazar ókori villa feltárása során találták meg.
Az ásatások során egy mellszobor (herma), két férfifej, egy-egy női és kislányfej, valamint egy életnagyságú meztelen férfiszobor került elő, utóbbi nagy valószínűséggel Zeuszt ábrázolja, szokatlan módon ephéboszi testalkattal. A szobrok "öltözéke" és "hajviselete" alapján a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy az ókori alkotások a 193 és 235 között uralkodó Severus-dinasztia tagjait ábrázolják.
A régészek szerint villa utolsó tulajdonosa a Severusokhoz közelálló magas rangú hivatalnoké lehetett. A ház közelében megtalálták a mauzóleumot, amely a tulajdonos végső nyughelyéül szolgálhatott. "A Severusok idején szokás volt, hogy a villa tulajdonosát otthona közelében temessék el" - hangsúlyozta Roberto Egidi ásatásvezető régész.
A szakemberek csak találgatni tudják, hogy ki és miért temette el a szobrokat a villa belső udvarán lévő szökőkút alá. Bárki is cselekedte, a jelek szerint nagy gondossággal járt el, tufát helyezve a szobrok közé, hogy megóvja az alkotásokat. A kivételes leletegyüttest restaurálás után a Diocletianus Termái nevű múzeumban állítják ki.

David Cameron egy németországi biztonsági konferencián kritizálta az állami multikulturalitás fogalmát. Erősebb nemzeti identitásra van szükség, mert ez előzi meg, hogy az emberek az extrémizmus valamelyik formája felé forduljanak.

Sok igazság van ebben, s megszívlelendő volna azon ítészek számára is, akik itthon épp az erős nemzeti identitást látják az extrémizmus táptalajának. Alighanem a ló két oldaláról van szó. A német szocializmus nemzeti formája valóban katasztrófához vezetett. De oda vezetne a nemzeti elem elfojtása, amire Magyarországon 1956 után Kádárék, 1990 után meg a szabaddemokraták törekedtek. Cameronnak persze másfajta jelenséggel kell foglalkoznia: a brit állampolgárságú muszlimok helyzetével. Szélsőségesek ne kapjanak állami támogatást,  ne terjeszthessék nézeteiket az egyetemeken és a börtönökben – fejtette ki az Egyesül Királyság miniszterelnöke. Sőt még ennél is tovább ment és fokozott ellenőrzést sürgetett azon szervezetek felett, amelyek bár közpénzekből gazdálkodnak, de keveset tesznek a szélsőségek ellen.

Kevesebb passzív toleranciára van szükségünk, és sokkal aktívabb, izmos liberalizmusra. Mi az az izmos liberalizmus? Talán éppen azt, hogy a muszlim szervezeteken is számon kell kérni, hogy valóban hisznek-e az emberi jogokban, s ekként elismerik a nők egyenjogúságát és tisztelik más emberek hitét. Elismerik-e, hogy a népnek joga van megválasztani a maga kormányát? Integrációt vagy elkülönülést hirdetnek? Az izmos liberalizmus tehát az, amelyik nemcsak maga gyakorolja, hanem meg is követeli az embei jogok érvényesülését.

Figyelve, hogy mi történik a világban és akár itt Magyarországon, bizony ez a következetesség igen jó lenne. Ha a magyar álítólagos liberálisok képtelenek elfogadni a választási eredményeket, hacsak nem nekik kedvezőek, akkor néhány iszlám ország vezetőihez hasonlatosak. Vallási tolerancia nemcsak azt jelenti, hogy tűrjük például Európában az iszlám terjedését, hanem azt is, hogy tűrjük a kereszténységét is. Féloldalas megközelítések nem liberálisok, csak igazságtalanok.

A liberális szót most úgy használom, ahogy Cameron tette. Nem szitok szó, hanem a másik ember tisztelete. Egyébként igen nagy baj, hogy az elmúlt nyolc év nálunk besározta a liberális szót is meg a szocialistát is. Mindkettő lehetne szép szó, de most gyalázat tapad hozzájuk.

Cameron felrótta, hogy türelmesek voltunk azokkal a közösségekkel szemben is, amelyek egyenesen szembe mennek a mi értékeinkkel.

Azon nem kell csodálkozni, hogy a Brit Muszlim Tanács finoman szólva nem örvendett ennek a beszédnek. De kérdezzük meg: az európai  muszlim szervezetek, - amelyek valóban nem terroristák, - szót emeltek-e akkor, amikor keresztényeket üldöztek, sőt gyilkoltak az ő hittestvéreik. Miért nem könnyítik meg nekünk, hogy megkülönböztessük az iszlámot, mint vallást az iszlám terrorizmustól? David Cameron egyébként ezt nagyon világosan megtette, s magam is úgy vélem, hogy a hívő iszlamisták sok közös értéket vallanak velünk, s ezen értékek európai sőt világméretű terjesztésében .