Ha valaki megkérdezné mi volt eddigi életem 7 legcsodálatosabb élménye, a 2010-es Külföldi Magyar Cserkész Szövetség Jubileumi Nagytábora biztos köztük lenne.
Hogyan is kezdődött? Egész évi hosszú kemény előkészitő munka után 17 fős csapatunk kissé álmos szemmel (reggel 5 óra volt,) de hatalmas lelkesedéssel gyülekezett a Calgary-i repülőtéren.
Az összetartozás érzését nem csak az emelte hogy egyforma csapat trikót viseltünk, hanem annak az izgatott várakozásnak az öröme is amellyel mind tudtuk, hogy egy felejthetetlen élmény felé utazunk.
Utunkat rövid időre megszakítottuk a Niagara vízesésnél aho, mi calgaryiak egy kis izelítőt kaptunk a szokatlan meleg párás levegőből ami Fillmore-ra, a tábor helyünkre is jellemző. Innen busszal folytattuk utunkat.
Délután 6 óra körül gurultunk be a Sík Sándor Cserkész Parkba. A tábor 106 holdon fekszik, 60,000 lombos és örökzöld fa borítja területét, rétek és kis csalitok teszik felejthetetlenül széppé.
Mindjárt az első nap alkalmam volt körbe járni a tábort és amikor csak tehettem újra meg újra fölfedező útra indultam. Minden alkalommal valami új csodára bukkantam. Volt, hogy vad pulyka sietett át előttem totyogó kicsinyeivel, vagy egy fehér farkú őzike ugrott fel sebesen a bokrok közül. A legenda szerint egy fekete medve is élt a táborban, de az olyan volt mint a lochnesszi szörny, mindenki tudott róla, de senki sem látta. Szerencsére!
A kedvenc helyem mégis a kápolna, a fenyő kadetrális volt. Bent az erdő mélyén egy egyszerű fából faragott kis kápolna állt, körbe véve régi nagy magyar cserkészeink emléktábláival. Itt gyűlt misére vasárnaponként az egész tábor. Sokan talán itt értették meg először igazán, hogy mit jelent az áhitat szó. Amikor egyedül voltam ott, körbe véve régi nagy cserkészeink szellemével, úgy éreztem mint ha jólesően mosolyognának le a táborunkra, a lekesen dolgozó cserkészeinkre és bólogatnának egymás között: Hát igen, ezért érdemes volt!
A tábor nyitó ünnepély mindannyiunk számára felejthetetlen élmény volt. A tábor közepén egy hatalmas mező képezi a Teleki Pál teret. Itt állt egy kifeszíitett 3 méteres magyar zászló. Tőle két oldalra 6-6 kisebb zászló jelképezte a 12 országot amelyből cserekészeink érkeztek. Képviselve volt többek között Magyarország, Németország, Ausztria, Erdély, Felvidék, Svédország, Venezuela, Brazilia, Ausztrália,Kanada, és az Egyesült Államok. A nyolc altábor és a tábortörzs ide vonult fel egyenként, zászlójukkal és hangos énekszóval. Ez volt az első alkalom hogy az egész tábor egy helyen volt. Szívet melengető érzés volt látni, hogy mennyien vagyunk!
Táborunk alap témája ebben az évben a magyar cserkészet megszületésének 100-ik évfordulója volt. Ennek keretében felolvastak egy levelet Lord Baden Powelltól, aki a világ cserekészet alapitója volt. E levélben azt ígérte, hogy ha az altáborok elég lelkesedéssel és hangosan éneklik a tábori indulójukat, akkor valami csoda fog történni. Egyetlen altábort sem kellett biztatni és ahogy egyre hangosabban vitte a fillmorei szél az ég felé az indulók kedves magyar szavait , egyszer csak megjelent egy repülőgép! Kiugrott egy ejtőernyős, magasra tartva egy magyar zászlót. Amikor leért a térre, átadta Baden Powell ajándékát, a kudukürtöt. Ennek a kürtnek tiszta jellegzetes hangjára ébredtünk és tértünk nyugovóra minden nap.
Ha egy ilyen megnyitás után semmi más nem történt volna, már akkor is megérte elmenni! De erről szó sem volt! Mindjárt az első közös esti tábortűz tovább fokozta a lekesedést és a jó kedvet. Amint a különlegesen megépített tábortűz lángja utolsót lobbant egy három méteres földgömb eredt az ég felé jelképezve a cserkészet világot összefogó erejét!
A tábortűz témája a magyar cserkészet megalapítása volt, de úgy, hogy három szót bele kellett foglalni valahogy a tábortűzi számba. Ezek voltak: dinnye, esernyő és elefánt. Cserkészeink elképesztően leleményesek voltak! Annyit kacagtunk és nevettünk, hogy a szemünk is könnyezett bele.
Külföldön működő cserkész csapataink nagyon fontos szerepet játszanak nyelvünk kultúránk és hagyományaink megőrzésében. Ezt tükrözték a tábor forgó szinpadának témai is. 22 állomás volt, köztük néptánc tanulás, rovásírás, magyarság ismeret, bőr megmunkálás sőt még népdal vetélkedő is. Célbalövés nyíllal és puskával, karikás ostor csattintás és kötélmászás, hogy testben is egészségesek legyünk. A célba lövést magam is kipróbáltam és őszintén állíthatom hogy minden ellenségem (ha van ilyen) nyugodtan kiallhat elém!
Amikor egy kissé elfáradtunk akkor vidám muzsikával no meg jó kolbászos kenyérrel, fagyival, töpörtős pogácsával és málna szörppel várt a Pax Ting csárda bennünket. Az én kedvencem, főleg 12 órás műszak után az eszpresszó volt megédesítve egy kis vanília fagyival. Cserkészeink a forgó színpadon elért eredményeikért pengőpontokat kaptak amiket a csárdában tudtak levásárolni. Amellett, hogy a csárda sok finomsággal várt a jó találkozó hely is volt a cserkészek és a vezetők részére.
Tíz nap élményeit lehetetlen egyetlen cikkben összefoglalni de még egy valamit meg kell emlitenem! Ez az Időkapszula. A Teleki Téren Augusztus 14-én eltemettünk egy időkapszulát, hogy majd 50 év múlva a jövő cserkészei feltárhassák a múltjukat. Megható volt, ahogy minden csapat képviselője odajárult a kapszulához a tábor cserkészei által épített hídon és a csapata által küldött emléktárgyakat elhelyezte a kapszulába. Az időkapszula helyét egy frissen ültetett hársfa csemete jelzi. Öt kulcsát a szövetség öt kerületének legfiatalabb tagjai vették magukhoz, hogy csapataikhoz hazavigyék megőrzésre. Vajon hányan lesznek jelen közülük amikor kinyitják a kapszulát?
Talán nem is kell mondanom, hogy egy ilyen méretű és sikerű tábor megszervezése és lebonyolítása micsoda nagy munkával jár. Az előkészületek évekkel a tábor megnyitása előtt kezdődnek. A tábor ideje alatt a tábor törzs és az Évszázad Tábor, program törzs, mintegy hetven fővel gondoskodik a programok szervezéséről és kivitelezéséről. Nem kis feladat! Két konyha főzött 680 emberre. Ez a szám 200 vendéggel gyarapodott a hétvégére! Az étel egyszerü volt de nagyon ízletes. A műszaki törzs egész nap a tábort járta, hogy minden olajozottan működjön, mindenütt legyen víz, áram ahol kell meg sok más amiről nekünk fogalmunk sem volt, mert ők elintézték!
Persze, a szívemhez legközelebb a Gyengélkedö munkája állt hiszen én itt segédkeztem, mint ápolónő. Ilyen ellátásban sehol másutt nincs részünk. Az egészségügyi csapatot képezte egy szem orvos, egy fogász, egy fül-orr- gégész, egy gyermek gyógyász , egy belgyógyász, 2 ápoló, és egy gyógytornász, mind cserkészek. Ezenkívűl az altáborokbak is volt pár orvos. Ami még kitünő teljesítmén, hogy több mint 70 cserkész rendelkezett elsősegély nyújtó vizsgával. Kis csapatunk 300+ esetet látott el a tábor 10 napja alatt.
Vannak akik megkérdőjelezik, hogy a mai mobil telefonos, videojátékos elkényelmesedett világunkban van-e jövője a cserkészetnek? Válaszul nekik azt mondanám, hogy jöjjenek el egyik táborunkba és nézzék meg ezeket az embereket akik fizetés nélkül éjjel- nappal dolgoznak a tábor sikeréért, csak azért mert szívükben él a cserkészet és a magyar nyelv szeretete! Vagy kérdezzék meg cserkészeinket akik barátokat szereztek a világ minden részéről és nemcsak megértették hanem átérezték a cserkészet egész világot átfogó és összetartó erejét!
Akkor ők is megértik majd, hogy amikor így búcsuztunk egymástól a tábor végén: Talákozunk 2015-ben! ?akkor mind komolyan is gondoltuk!