Fújnak a böjti szelek! - szinte hallom nagyanyám hangját, ahogyan minden esztendõben olyan magától értetõdõen, mégis sokatmondóan és jelentõségteljesen kimondja ezt a mondatot. Akkoriban gyerekfejjel persze fogalmam sem volt arról, mi az a böjt, csak azt tudtam, hogy ilyenkor fújnak a böjti szelek.

És tényleg. A böjt a tavasz kiteljesedésének idejére esik. Amikor a téli pihenés, vegetáció után a langyos napsugarak hatására nyújtózkodni kezd a természet, elindul a pezsgés a növények testében. A magokból új élet sarjad, minden újjáéled. És akkor megérkeznek a böjti szelek. Sokszor kellemetlenül, csontig hatolóan. Van, aki ezt észre sem veszi, de vannak olyanok is, akik érzékenyen reagálnak rá, és kínzásként élik meg az ilyen idõszakot. Pedig ilyenkor, a tél vége felé nagyon sok haszna van a szeles idõnek: szárítja a hótól, olvadástól, esõtõl felázott föld felszínét. Hiszen a sáros, ragacsos földre rá sem lehet lépni, csak a szikkadt földbe lehet elvetni a magvakat, hogy idejében kihajtsanak, és termést hozzanak. Ez pedig a táplálékot, az életet jelenti számunkra.

A böjti idõszaknak is ilyen elõkészítõ szerepe van: felkészít bennünket a húsvét megünneplésére. Csak hát - mint annyi más - a böjt is "önálló" életre kelt, elszakadt az eredeti jelentésétõl, jelentõségétõl. És milyen karriert futott be, milyen nagy divat lett az utóbbi években! Böjtöt, vagyis tisztítókúrákat ajánlanak betegségek esetén vagy éppen a betegségek megelõzésére, de még lelki bajokra, problémákra is. És bizony nagyon hatásosak lehetnek ezek a kúrák. Hiszen olyan világban élünk, ahol minden a maximális kényelemrõl és élvezetrõl szól, ahol minden a több és még több fogyasztásra buzdít, és ahol állandóan test- és életidegen élelmiszerekkel és szellemi tápszerekkel etetnek bennünket. Ezek azonban anélkül, hogy hasznosulnának, méreganyagként felhalmozódnak bennünk, és ingoványossá, sárossá, ragacsossá teszik testünket, lelkünket, amelyet így nehezen lehet megközelíteni, nehezen lehet megmûvelni, és amelybe nem lehet elvetni a Magot.

Szükség van tehát a tél végi-tavaszi fuvallatra, a böjti szélre, hogy szárítsa, szikkassza a süppedõs ingoványt, hogy alkalmassá tegye a vetésre. Mert a böjt a testre gyakorolt jótékony hatása mellett elsõsorban mégis "lelkigyakorlat" - milyen szép ez a kifejezés, kár, hogy nem használjuk. Lelki felkészülés, lelki "edzés" a húsvét megünneplésére. Isten által megszentelt idõ a böjt, amelynek tartalmi mondanivalója kell, hogy eltöltsön, feltöltsön bennünket: bûnbánatot kell tartanunk, és újból és újból meg kell térnünk Urunkhoz, akinek húsvéti megváltói mûvében van adva üdvösségünk.

E nélkül a felkészülés nélkül, a böjti idõszak tartalmi mondanivalójának az életünkbe való beépülése nélkül a húsvét megünneplése nem más, mint megemlékezés a természet évenkénti megújulásáról, nagy eszem-iszom vagy éppen "nyusziünnep" a gyerekeknek. Fontos tehát a böjti idõszak, amelynek keretet, nyomatékot adhat ugyan a testi gyakorlat, az erõpróba, a böjt megtartása, a lényege mégis a lelkigyakorlat, a lelki felkészülés.

Jöjjenek hát a böjti szelek: szikkasszanak, szárítsanak, készítsék a talajt a Mag, az Isten igéje számára, hogy az jó földbe hullhasson, s ott kihajtva jó termést hozhasson - a mi életünkben is!