Pozsony számos műemléke közül talán mindenki ismeri a várat, a Szent Márton Dómot (koronázó templomot),vagy a hajdani országgyüléseknek helyt adó Magyar Királyi kamara épületét. Ám rengeteg olyan látnivaló is akad, amiről eddig sok turista még csak nem is hallott, pedig megérdemelnék a nagyobb ismertséget. Egy ilyen alig ismert pozsonyi gyöngyszem a Klarisszák temploma és kolostora.

Már távolbol ámulatba ejti az idelátogatókat filigrán kőcsipkés, szobrokkal vízköpőkkel gazdagon díszített tornya. Még nagyobb a csodálat a torony alá érve, hiszen az nem a „földböl nő ki”, mint más „rendes” temlomtorony, hanem pilléreken nyugszik. Ennek oka a Klarisszák rendkivül szigorú szabályzata, mely nem engedte meg, hogy templomukra - vagy mellé - tornyot építsenek. Így azt a „levegőbe” építették, odabiggyesztették a sarkára, és csupán konzolok tartották. Ez később megbosszulta magát, 1700-ban egy földrengés súlyosan megrongálta, és ezért sisakját le kellett bontani, bádogtetőre cserélni, ekkor épültek a földigérő támpillárek is. Szerencsére az eredeti faragott köveket megőrizték a kolostor udvarán, így Schulek Frigyes 1888–1889-ben hitelesen tudta restaurálni.

Maga a templom 1300 körül épült egy régebbi 1278-ban elpusztult ciszterci templom helyén. Az épület a gótikus stílus remekei közé számit, bár belső terét a 18-dik században rokokó stílusban rendezik át, mai napig a középkor hangulatát árasztja. A mellette álló kolostor pompás reneszánsz kapuzatán az 1640-es évszámon kívül két esztergomi érsek neve is fellelhető: Pázmány Péter és Lósy Imre. Az ő anyagi támogatásukkal nyerte el a kolostor mai, késő reneszánsz külsejét.

A Klarissza rendi apácák 1297-ben telepedtek meg Pozsonyban III András király jóvoltából. Fentartásukra nekik adományozta Alsó- és Felső Jányokot, Boldogfát, Diószeget, Tárnokot és Ujhely-Jókát. A rend tagjai többnyire magyar nemesi családok leányai, akik rendkívül szigorú szabályok szerint éltek. Imádságon és vezeklésen kívül leányneveléssel és kódexmásolással is foglalkoztak. Legutoljára a Wesselényi összesküvésben való részvételért kivégzett Frangepán Kristóf lánya, Frangepán Flóra irt több magyarnyelvű könyvet a kolostorban.
A legjelentősebb magyar történelmi vonatkozás viszont az, hogy a mohácsi vészt követően a török elöl ide menekültek azok az apácák, akik addig a „Nyulak szigetén” (ma Margitsziget) éltek. Magukkal hozták kincseiket, köztük legjelentősebb ereklyéjüket, Szent Margit földi maradványait. Itt őrizték nagy becsben az ezt követő évszázdokban, míg 1782-ben
II József a rendet feloszlatta. Ezt követően az ereklyét a kriptában, ma ismeretlen helyen befalazták, így az Árpád házból származó Szent Margit mai napig itt nyugszik.



A rend feloszlatása után a kolostor épületét a pozsonyi katolikus főgimnázium kapta meg mely 1913-ig, a Lechner Ödön által épített Grössling utcai épületbe költözésig használta, a templom pedig a tanulók hitéletét szolgálta.
A legnevesebb tanulói közül érdemes megemliteni Bartók Bélát, kinek szlovák nyelvű emléktáblája ma a Klarissza-utcai homlokzatot díszíti. Ugyancsak itt tanult Dohnányi Ernő, kinek apja, Dohnányi Frigyes a gimnázium fizikaprofesszora volt.
1913-ban a kolostor és templom Pozsony város tulajdonát képezi. Előbb a sajnos rövid életű Erzsébet tudományegyetem, később a Komensky egyetem könyvtára. Ma a kolostor gyönyörűen felújítva a könyvtár talán legszebb részlegét alkotja.

A templom az egyetlen pozsonyi templom, mely nem egyházi tulajdonú. 1913-óta nem miséztek benne. Képtárként, hangversenyteremként működik, jelenleg felújítás alatt áll.
2006.ban befejezik a munkálatokat, eltűnnek az állványok, és ekkor újra, régi szépségét visszanyerve láthatjuk városunk büszkeségét mely dacolva az idővel évszázadok óta kápráztatja el az idelátogatókat szépségével.