Liberalizmus, populizmus: a lélek és a politika mérge

 

Magyar Krónika,december 3.

Surján László

Az ember sokat olvas, elvesznek az olvasásélmények. A hírözönben csak az ragad meg, amire rá vagyunk hangolva. Ebben az írásban olvasmányélményeimet osztom meg, nem a forrásokból vett idézetek formájában, hanem csak a bennem lecsapódott gondolatokat vetve papírra. A politikai becsületének helyreállítása a liberalizmus és populizmus távol tartásától várható.

Első tételem abból indul ki, hogy hazánkban, de Európa szerte is tömegek fordulnak el a hibásnak, bűnösnek tartott politikától. Elengedhetetlenül szükséges a politika rehabilitálása. A politika valójában a köz ügyeinek intézése. Ha innen a „köz” kivonul, a politikai elit a maga érdekiet fogja képviselni.

Második tételem a liberalizmus és felújítási kísérletének bukása.

A neoliberalizmus a globalizációra való hivatkozást érvként használja arra, hogy a tőkét felmentse szociális kötelezettségei alól, és arra spekulál, hogy az államok versengenek a munkahelyekért, és ezért leépítik az ún. beruházási akadályokat, amelyeken az ökológiai, szakszervezeti, szociális és adózási szabályozások értendők. Thatcher és Reagan eszméi, hogy az állam kevesebbet költsön oktatásra, kutatásra, kultúrára, egészségügyi szolgáltatásokra, sokaknak tetszettek. Szívesen elhitték, hogy a minimális adóztatásnak köszönhetően több marad majd a zsebükben. Kiderült azonban, hogy a „kevesebb állam” eszméje csak a leggazdagabbaknak jön be. A Nyugat számára egyszerűen nincs más választás, mint jobb egyensúly megteremtése a munka és a tőke, a mostani és a jövőbeni generációk, a pénzügyi szektor és a reálgazdaság között. Ez utóbbiak egy mástól való elszakadása eredményezte a mai krízist.

A korszerű szociáldemokrata gondolkodás sem mondhat le arról, hogy foglalkozzon az erkölcs, az igazságosság és méltányosság, a nemzet, a család és a közös múlt kérdéseivel. A politikai liberalizmus magyarországi vereségnek gyökere, hogy ezeket a kérdéseket a magánszférába taszította. Pedig épp ezen értékek erősítése lett volna a feladat. A magyar társadalom szövete az elmúlt évtizedekben cafatokra szakadt. Eredmény: az általános bizalomhiány, a boldogtalanság, elégedetlenség, korrupció.

Persze a liberalizmus ellentéte nem a populizmus. A külföldi tőkével az ország érdekeit minden körülmények között szem előtt tartva, normatív alapokon nyugvó együttműködést kell folytatni. Ez nem lehetséges aktív állami szerepvállalás nélkül. A rosszul értelmezett liberalizmus és a populizmus közös bűne a magyar lakosság elidegenítése a politikától.