November 29-én Budapesten, az Országos Széchenyi Könyvtárban, sajtótájékoztatón mutatták be a „Szlovák népdalok – Bartók Béla Tót népdalok című gyűjteményének ’piszkozata’” kötet első részét, mely szeptemberben jelent meg a Szeged–Csanádi Egyházmegye Gerhardus Kiadója gondozásában.
A könyv egyedülálló gyűjteményes sorozat első kötete, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola hungaroszlovakológiai kutatócsoportja munkája nyomán született.
A sajtótájékoztatón Pilhál Katalin, az Országos Széchenyi Könyvtár különgyűjteményi igazgatónője, valamint Kozma Gábor, a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola rektora mondott köszöntőt. Közreműködött a nagymegyeri Janiga József Művészeti Alapiskola Leánykara, Orsovics Yvette vezényletével.
A gyűjteményt Sztankovics Erika (Gál Ferenc Hittudományi Főiskola), Domokos Mária (MTA Zenetudományi Intézet), Németh István (MTA ZTI Népzenei Archívum), valamint Käfer István (Gál Ferenc Hittudományi Főiskola) ismertette.
Bartók Béla 1600 szlovák népdalt gyűjtött 1918 előtt, mely páratlan összeállítás északi szomszédaink folklórkincséből. A gyűjteményt 1923-ban felajánlotta a Matica Slovenskának (a korabeli szlovák tudományos és kulturális élet fontos intézménye), amely csak évtizedekkel később jelentette meg. Bartók a nála maradt „piszkozatot” továbbfejlesztette, javította, bővítette; az Egyesült Államokba tartva is dolgozott annak tökéletesítésén.
Művének ezen, eddig ismeretlen anyagát adták most közre hasonmás kiadásban. A könyvben Bartók kézzel írott kottáiban saját jegyzetei is olvashatók; a dalok szövegei szlovák eredeti, valamint magyar és angol nyelvű nyersfordításban is megtalálhatók.
Bartók Béla tudta, milyen értékes a szlovák népdalkincs – emelte ki előadásában Sztankovics Erika. Domokos Mária zenei szempontból mutatta be a kötetet. Az MTA Zenetudományi Intézetének tudományos főmunkatársa gondolataihoz kapcsolódóan Németh István röviden ismertette e Bartók-gyűjtemény hangfelvételeinek sorsát.
A kötethez Käfer István írt bevezető tanulmányt. „Magyarokat és szlovákokat a múltban még a rokonságnál is szorosabb szimbiózis fűzte egybe” – írja a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola hungaroszlovakológiai kutatócsoportjának vezetője. A Szlovák népdalok – Bartók Béla Tót népdalok című gyűjteményének ’piszkozata’ I. című kötet is azt támasztja alá, milyen sok a szlovák és a magyar népi kultúra közötti találkozási pont, számos esetben hasonlóság vagy azonosság, mely történelmi gyökereinkre, a hosszú időn át tartó egymás mellett élésre vezethető vissza.
A gyűjtemény hungarikum, kutatási anyag; az egyedülálló szlovák folklórkincs fontos részét mutatja be, s ez mostantól a tudomány rendelkezésére áll. Történészek, néprajz- és zenetudósok, kultúrantropológusok számára is értékes dokumentum. Bartók 1911-ben maga jelentette ki, hogy Magyarországon a szlovákoknak van a leggazdagabb népdalkincse.
E kötet célja a két nép közeledésének elősegítése. A kapcsolat oly szoros, hogy – amint Käfer István fogalmaz – „nemzeti kultúráink régi rétegeiben a nem magyar nyelvű anyag is a miénk és a magyar nyelvű anyag is az övék.”
„És miként Bartók egész életműve mindmáig további feltárandó adalékul szolgál régiónk és Európa sokrétűségében is egységes szellemi kincsének megtalálásához, tanulságos a szlovák népköltészet magyar fogadtatásának vázlata. Bartók egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette, hogy a parasztok dalaiban nincs szó nemzeti ellentétekről.” „Bartóktól ugyanúgy távol állt a kor nemzeti-politikai otrombasága, mint anyagának paraszti előadóitól.” „… végtelen szeretettel, minden erejével dolgozott szlovák adatközlői között éppúgy, mint más etnikumok körében. Gyűjteménye a legtisztább ›hungarikum‹, hiszen hazája egykorú valóságában született, amelyben a szlovák nép nyelve nem volt idegen nyelv.” (Käfer István: A „Tót népdalok” folytatása, Folkmagazin 2011/5. 36–37. p.)
A kötet a Gál Ferenc Hittudományi Főiskola titkárságán (Szeged, Dóm tér 6.,
62/425-738 62/425-738, www.gfhf.hu), az Országos Széchényi Könyvtárban és könyvesboltokban kapható.