A Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam 2010-ben kezdődött feltárása során nemcsak Ábrám és Lót idejéből származó leleteket találtak, hanem egy meghatározott irányból érkezett katasztrófa okozta, tömeges pusztulás nyomait is.
Szodoma városának hagyományosan feltételezett „déli” elhelyezkedése több ponton nem felel meg a bibliai leírásnak: „Lót fölemelte szemét és látta, hogy a Jordán egész síksága jól öntözött – mielőtt Isten elpusztította volna Szodomát és Gomorrát, olyan volt, mint Isten kertje, mint Egyiptom kertje. Lót a Jordán egész síkságát választotta. Lót keletnek tartott.”  (Ter 13,10–11). Ezek szerint a várost olyan helyen kell keresni, (1) ami a jerikói dombokról (Bethel/Ai) jól belátható, (2) vízben gazdag („mint Egyiptom kertje”), (3) a Jordán folyó szeli ketté, és (4) Lót útjába esett. 

E feltételezés alapján az albuquerque-i Trinity University kutatója, Steven Collins új helyszínen, a Holt-tengertől 14 km-re északra fekvő Tall el-Hammam környékén kezdett ásatásokat 2010 december 6-án. Collins elmondta: e területnek huszonöt földrajzi mutatója felel meg a Teremtés könyvében leírtaknak, ami messze a legtöbb az ószövetségi települések közül; Jeruzsálem esetében például csak tizenhat mutató egyezik.

A feltárt, középső bronzkori – vagyis Ábrám és Lót idejéből származó – leletanyag neves régészek véleménye szerint alátámasztja a feltételezést, hogy a százhúsz fős nemzetközi kutatócsoport valóban az ősi Szodoma városára bukkant. „Jordániában nagy port vert fel az ásatás híre; egy neves jordániai régész egyenesen a modern kor legjelentősebb régészeti felfedezésének nevezte. Egyre több bizonyíték mutat Szodomára, s ez a helyiek és a nemzetközi szakma számára is egyre világosabb” – nyilatkozta Collins.

A feltárás legnagyobb, bizonyító erejű újdonsága az, hogy a kutatók tömegkatasztrófa nyomaira bukkantak a területen. A csontvázmaradványok hirtelen, erőszakos halálra engednek következtetni. A kiásott törmelékek közt nem találtak vésett köveket, vagyis az áldozatokat feltehetően nem temették el. A feltárt régészeti réteg egyértelműen középső bronzkori, ami megfelel Szodoma pusztulása idejének – emelte ki a kutató.

Collins hozzátette: a csontvázakat, amelyek az egész területen elszórva találhatóak, két neves orvosszakértő vizsgálta meg. A legtöbb test hason feküdt, arccal lefelé, súlyos sérülésekkel, kicsavarodott ízületekkel, kifeszített lábujjakkal. Minden jel arra mutat, hogy lezuhanó törmelék közt lelték halálukat. Egy borzalmasan kifacsarodott gyermekcsontvázat is találtak. Egy másik csontváz guggoló helyzetben maradt, mint aki félelmében, védekezésképpen kuporog.

„Korai lenne végkövetkeztetést levonni, de az eddigi bizonyítékok katasztrófa okozta, tömeges pusztulásra mutatnak. A csontvázak sérülései egy keletről nyugat felé tartó esemény hatására keletkeztek; vagyis a katasztrófa egy meghatározott földrajzi hely felől érkezett.”

Az ásatás további érdekessége, hogy a területen számos, hatalmas kövekből álló struktúrát (dolmeneket, menhireket stb.) találtak, amelyeket egykori kialakítóik a Nap és a Hold járásához igazítottak – vagyis az itt élők komoly asztronómiai ismeretekkel rendelkezhettek. Collins szerint elképzelhető, hogy Szodoma és a síkság városainak pusztulása után az egész területet a gyásznak, az ősök iránti kegyeletnek szentelték. Erre utalhat a vidék egykori bibliai neve: Abel Mizraim és Abel Shittim. Abel jelentése: „a gyász helye”. Ez azt is megmagyarázná, miért itt gyászolta Jákob halálát fia, József és egyiptomi kísérete hét napon át (Ter 50) – idézi a kutatót az assistnews.net.