Vancouverból visszatérve fogadott az a szomorú hír, hogy régi munkatársam, barátnőm és a Montreali Irodalmi Társaság volt alelnöke 2011 december 28-án, 86 éves korában elhunyt. 
Romváry Zsuzsit 1987 óta ismertem, ugyanis akkor alakítottuk meg a Montreali Magyar Irodalmi Társaságot. Puskás Balogh Éva írónőt kértük fel elnöknek és Zsuzsit alelnöknek, ezt a  pozícióját a Társaság megszűnéséig megtartotta. Sok kellemes irodalmi estet  rendeztünk együtt,  Egyszer, Fáy Ferenc estet  rendezett  és előadta   Fáy verseit nekünk.  

 Egy időben  Zsuzsa alelnöke volt a  Canadian Authors’ Association montreáli szekciójának  is.
1992-ben adta ki   sikeres könyvét : „Zsuzsa not Zsazsa- Balance with a smile”” címmel, mely apróbb  elbeszéléseit és karcolatait  foglalta össze. . Ezen  írása meneküléséről szóló emlékeit,  montreali   megérkezését és az emigráció furcsaságait idézi fel.  Enyhe  öngúnnyal humorosan írta meg élményeit. A könyv angolul jelent meg, majd később franciára fordította Jacques  G.Ruelland, „Nous irons toujours bien” címen. Bobo Vian férjével színdarabot rendezett   könyvéből  és előadták  a   montreali Centaur Theatre –ben.   .

A Magyar Irodalmi Társaság irodalmi pályázatán 1988-ban első díjat nyert egyik elbeszélésével, amely a quebeci politikai életet mutatta be. Ez az írása megjelent angol nyelven a Mozaik c.,  1993-ban megjelent antológiánkban  is, „Kultúrigény” magyar nyelvű írásával együtt. Szerkesztőségi tagja volt  havonta kiadott  lapunknak; az „Irodalmi Szemlének”. 
Jó kedélyét, optimista életszemléletét  és írásait   emlékezetünkben tartjuk!  

Sajnos  utolsó éveit, idősek otthonában töltötte és Alzheimer betegségben szenvedett.

Temetése   2011 december 31-án volt. Gyászolják : fia Jankó ,unokái és barátai.
Nyugodjék békében!