Dr. Homonnay Farkas Árpád hagyott el most bennünket, akit nagyon régről ismerek, helyesebben a családját Budapestről.
Engedjék meg, hogy kis történelmi betekintéssel járuljak ehhez a szomorú hírhez, mert Homonnay Farkas édesapját szeretném először bemutatni, hiszen olyan ember akivel a magyar történelem bizony nagyon mostohán bánt.
Dr. Homonnay Farkas Árpád(Lupi) édesapja, Homonnay Tivadar(1888-1964) volt az utolsó keresztényszocialista főpolgármestere Budapestnek.
Homonnay Tivadar (Kalocsa, 1888-1964) Budapesten szerzett jogász diplomát. Ezt követően nem a közszolgálatot választotta, közügyekkel csak 1920-tól kezdett el foglalkozni, képviselőként. Elsősorban a vasúti tisztviselők körében, megalakítva a Keresztény Szocialista Vasutasok Országos Egyesületét, olyan sikerrel, hogy 1919 októberében tízezernyi vasutast tudott a Várba szervezni, hogy G. R. Clerk antant megbízottnál tiltakozzanak az ország megcsonkítása ellen. Szervezőkészsége és elszántsága segítette abban, hogy az 1920-as nemzetgyűlési választáson Angyalföldön (!) tudott kereszténypárti programmal mandátumot szerezni, mely képviselőséget 6 cikluson keresztül megtartott (20 év). Emellett 1920-tól a főváros törvényhatósági bizottságának is tagja volt és a Keresztény Közösségi Párt tagjaként 1942-44-ig látta el Budapest főpolgármesteri feladatát, a német megszállás idején erről a posztról, tiltakozásból lemondott .
Eddig szól hivatalos életrajza, de a II-Világháború alatt és utáni élete már csak szenvedés volt.
Most ugrani kell hét évtizedet, mert idézni szeretnék Budapesten élő lánya, Homonnay Mária interjújából, amit a Magyar Nemzet napilapnak adott 2010 októberében. A cikk címe: „Egy méltó előd a székesfőváros élén”-
Homonnay Mária..... „ volt valaha itt egy keresztény értékrendű főpolgármester: apám, akinek hazaszeretetével csak a szegényekért és a bajbajutottakért való kiállása vetekedett. „ 1942. március 7-én kinevezett egykori főpolgármester leánya hosszan sorolja élményeit, melyek bizonyítják, hogy mennyire viszonzásra talált Homonnay Tivadar szociális érzékenysége.” Még főpolgármester korában is fölkeresték ügyes-bajos dolgaikkal azok a gyári munkások, boltosok, közalkalmazottak, akikkel több mint két évtizedes nemzetgyűlési képviselősége idején jót tett. Budapest ostroma idején dekánként adták össze a Homonnay család számára a kenyérlisztet alacsony sorban élő hívei. Ezt egy megmaradt emléklap is tanúsítja számtalan aláírással: „A súlyos időkben is a régi hűséggel 1945. márc. 31.” felirat alatt. Miután a kommunisták Békés megyébe internálták őket, ugyancsak régi, egyszerű ismerősei segítettek a volt keresztényszocialista képviselőnek és főpolgármesternek az elkobzott villából kimenteni az értékeket, illetve élelemmel ellátni a megalázott családot. ........” A nácik elől bujkálnia kellett, de közben Orbán-hegyi villájuk alsó szintjén harminc zsidó kislányt és hét, szintén zsidó nevelőt védelmezett. Akkoriban rajtuk kívül csak felesége és lánya lakott a Homonnay-villában. Ezért kapott a család utóbb Jad Vasem, a Világ igaza izraeli kitüntetést .– „Apám nem tudta elviselni az embertelenséget –” idézi fel Homonnay Mária. Aztán ők is hasonló sorsra jutottak. 1951 májusában Kondorosra telepítették ki őket. Három év után jött az amnesztia, de két évig még nem térhettek vissza Budapestre. A család később is kirekesztett volt , soha nem kapták vissza villájukat.......”
Máriával, aki több mint tíz évvel volt fiatalabb Lupinál, egy osztályba jártam a budai Szent Margit gimnáziumba, majd Rózsadombra az Orsolyákhoz. Úgy 15-16 éves korunkban, Mártonhegy-úti villájukban, Mária „zsúrjain” gyakran résztvettem. Homonnay Mária leérettségizett, és csak azután telepítették ki szüleihez. Ha felengedték Máriát Budapestre, gyakran meglátogatott és beszámolt arról, hogy Apja , Anyja krumplit kapálnak és nyájat őriznek.....
Ilyen történelmi, vagy ha úgy tetszik, személyes emlékeim vannak Homonnay Farkas családjáról.
Mikor 1956-ban Montrealban érkeztem és megtudtam, hogy Lupi az ’56-os menekültek segítő központját „Hungarian Relief Center-t”vezeti, megkerestem és elmondtam neki, szülei és húga kálváriáját.
Az évek során kapcsolatban voltunk, és mikor 2006-ban, az ’56-os forradalom 50.évfordulója közeledett, a Magyar Bizottság feltette a kérdést, kit ismerünk, aki segítette a menekült 56-osokat Montrealban, beadtam Dr. Homonnay Farkas nevét, melynek folytán átvehette 2006 októberében ; a Magyar Köztársasági Érdemrend Polgári Lovagkeresztjét!
Hálából fényképeket készített rólam. T.i. egyik nagy szenvedélye volt a fényképezés, melyet gyakran és szép eredménnyel gyakorolt, hivatásos fényképező apparátussal!
Dr. Homonnay Farkas, „nem esett messze a fájától”, ahogy a fenti emlékeket idézem. Érdeklődése és tehetsége viszont nem a politikához, hanem más témákhoz vezette.
Már 1946-ban, Budapesten kiadott egy könyvet: Bank történet - A fizetésközvetítés fejlődése Babylontól napjainkig, Budapest 1946.
Montrealban, később az egészséggel kapcsolatos dolgok érdekelték, és ennek kapcsán létesített egy „Health store-t” Montreal West-en, ami ismert pontjává vált a kerületnek. Mindenféle terméket árult üzletében, melyek a jó egészséget elősegítik. Majd kiadott egy könyvet 1991-ben: International Food Identification Code Manual Nutrition –címen . Könyve sok példányszámban, több nyelven jelent meg.
Lupi Budapesten házasodott meg először, de feleségét és két pici leánygyermekét, 1948-ban, ahogy az ÁVÓ –ról kiszabadult el kellett hagynia, így hazáját is! Később, Németországban értesült arról, hogy felesége elvált és mással házasodott meg. Ezután vette el Ninát, második feleségét, akivel 1950-ben emigrált Kanadába. Jellemző karakterére, hogy már idős korában tíz évig egyedűl ápolta Ninát, egészen annak haláláig..
Dr.Homonnay Farkas Árpád (Lupi) elhunyt, december 16-án, 89 éves korában . Búcsúztatták: lányai: Borbála és Zsuzsanna, unokái és montreali barátai, a Magyarok Nagyasszonya katolikus templomban, a 2012. december 29-én tartott gyászmisén.
Nyugodjék békében