Összefogás   

 

Magyar Krónika januar 15. tor\MHL

 

Összefogni mindenkivel, aki nem kommunista érzelmű, szól a javaslat, de hát lehet-e komolyan venni? Nehezen. Mert az összefogás céljait nem ártana tisztázni. A legnyilvánvalóbbal kezdve, és ugyanott folytatva, ahol - amolyan függőjátszmaként - ez a dialógus néha elhal, de sohasem felejtődik, tehát: mit is kezdjünk az uniós tagsággal? Értem én azt az álláspontot is, hogy lépjünk ki. Csak hát, a komolytalanabb oldalával kezdve, valamiért és valamikortól e szövetség soraiba tartottunk, oda igyekeztünk, és beleegyeztünk bizonyos szabályokba akkor, amikor beléptünk. Lehet azt állítani, hogy ez hibás döntések sorozatán alapuló lépés volt, ám - ahogyan a devizahiteleket is pártállástól függetlenül vették fel mind polgár, mind önkormányzati szinten - úgy ezt a tagságot is pártösszhang támogatta. S nem volt kötelező, mint a Varsói Szerződés, vagy a KGST, de erősen ajánlott volt. Kétely, népakarati szinten, a csatlakozást eldöntő népszavazáson sem fogalmazódott meg, jelentős mértékben.

Miért érdekes ez? Azért, többek között, mert ha ez tudatosan történő rossz központi kommunikáción alapult, akkor máris hibás az alaptörvény 1990. május elsejére vonatkozó zárópasszusa. Akkor e dátum után is kell felelősöket keresni - és a nyomvonal végtelennek tűnik.

Ez, természetesen, komolytalan felvetés. Volt két rossz évtizedünk, olykor tudatos, máskor csak átgondolatlan gazdasági lépésekkel, az egészet megfejelte egy világválság, azon belül egy helyét lelassulva, toporogva kereső Unió. Aki nem így látja, szóljon.

Ami azt illeti: szólt. Radikális pártunk, amelynek hívei rendületlenül beszélnek nekünk is az összefogás szükségszerűségéről, utcára hívta híveit. És ott szükségesnek látta elégetni az uniós zászlót. Akkor, amikor helyünket keressük az Unióban, amikor a ránk zúduló vádak alaptalanságára igyekszünk rávilágítani, amikor ebben a tevékenységben már-már áttörésnek nevezhető műsort állított elő a Hír TV egyik stábja, nos, épp azon a napon médiánk sikeres ellentámadásával egyidőben uniós zászlóégetésről tudósíthatnak a velünk nem rokonszenvező nyugat-európai hírcsatornák. Mondhatni, a legjobb párosítás.

Ez szólhat az utca emberéhez. És szólhat az unióban helyet foglaló, szintén ellenünk fellépő képviselőkhöz. Akár azokhoz a néppártiakhoz, akik ugyan támogattak bennünket a frakcióülésen, de máshol azért fejcsóváló, hümmögő gesztusokat tesznek.

Igen, összefogás. Azon vagyunk. Hogy megfelelő alkupozíciókat teremtsünk mind a világbanknál, mind az unióban. annak az országnak, amelynek utcáján, tömegdemostráció keretében, az uniós zászlót égetik. Annak az Unióét, amelyben ezt a zászlóégető pártot három képviselő is személyesen prezentálja.

Összefogás, igen, mindenkivel, aki nem - aki mi nem...?