iVolt Schmitt Pálnak egy mondata a megválasztása körüli időkben, amelyért, ha azonnal és azóta is permanens össztűz alá veszik, nehezen tudnánk megvédeni. Mert hát amikor kijelentette, hogy ő nem az új kormány fékezője, ellensúlya, hanem motorja kíván lenni – az, mit mondjunk, húzós megjegyzés. Hiszen a két közjogi méltóságnak nem kell feltétlenül mindent másképp látnia, de azért egyfajta másként gondolkodás, a lehetőségek eltérő vizsgálata – kötelességük. Arról eleve lemondani – hiba. Szóval, ha valamiért, s hát azóta sajnos sok egyébért is bírálható a Magyar Köztársaság elnöke – no de ez a plágium-történet…?

Tényleg látni kellene a részleteket. Objektív, független, elemzésre alkalmas tálalásban. Mert hát az, ami eddig megjelent, egyrészt alkalmatlan a teljes ítélethozatalra, másrészt néhány következtetés kabarétréfának is silány. Majd arról is, de most nézzük: mi tudunk eddig? Hogy Schmitt Pál átemelt doktori disszertációjába egy bolgár sporttörténész munkájából legalább 180 oldalt. S a lap, amelyik a történettel előállt, idéz is mintegy nyolcat, bizonyítékként. S hát valóban, mit látunk: a bolgár eredeti, és Schmitt munkája valóban megegyezik abban, hogy egymáshoz tökéletesen hasonló módon elevenítik fel a tárgyalt sportágak múltját. Mi történt száz éve, mi nyolcvan éve, mi időben még közelebb; valahogy olyan ez a bizonyító erejű szemelvény-gyűjtemény, mintha egy történészt azzal vádolnánk: plagizál, amikor állítása szerint 1848-ban volt a magyar szabadságharc. Igaz, hogy akkor, de ezt mások is leírták, jóval ő előtte. Tehát plagizál. Mondom, mielőtt jönne az egyébként is elkerülhetetlen “bértollnokozásom”, hogy nyitottan várok minden olyan tényt, ami azt bizonyítja: Schmitt nem lexikális adatok terén, nem is eseménykrónikákban, hanem valaki más egyedi következtetéseinek eltulajdonításában vétkes. De ezek hiányában a történet, bizony, alaposan felnagyított.

Kabarét is ígértem – íme. Azt mondta az egyik blogoló: gyanús volt, hogy, és idézi “Orbán Viktor szombattól Bulgáriában tölti egyhetes szabadságát a családjával. E hír azért érdekes, mert értesüléseink szerint a miniszterelnöknek a héten hivatalos programja lett volna Bonnban, ahol találkoznia kellett volna Angela Merkel német kancellárral. Úgy tudjuk, ezt személyesen mondta le a múlt héten, Brüsszelben. Valami fontosért mehetett Bulgáriába?” Igen, és egymás mellé illeszti legott a két dátumot: 2010. jún. 22. – Orbán Viktor szombattól Bulgáriában tölti egyhetes szabadságát a családjával. Schmitt letette esküjét 2010 június 29-én!”

Értjük. Orbánnak egy “fogható” emberre volt szüksége, ezért elment Bulgáriába, bizonyítékokért. Hónapokkal azután, hogy felkérte Schmitt Pált a poszt betöltésére. Hát nem röhej?

S ami igazán érdekes: a történet pörgetése. “Miután kedden felmerült a gyanúja annak, hogy Schmitt Pál plagizált a doktori disszertációjában, megpróbáltuk megkeresni a szakdolgozatát” – írja egy portál. Igen. Nagyon lényeges lépés. Hiszen nem zörög a haraszt, tudjuk, s ha mégse, akkor zörgessük. Szépen írjuk le, hogy nem találtuk, nincs meg, lehet, hogy megsemmisítették. Ki tudja, miért?

És ezen a ponton én bizony erős lendülettel ki is szálltam a mese követéséből. De várva a valóban komoly, tényeken alapuló, megdönthetetlen állításokat