Ezen a kérdésen már nagyon sokat elgondolkodtam.  Öszintén szólva,  remeknek találom azt a technikai fejlődést,  mely az elmúlt húsz év alatt történt. Természetesen, elsősorban a PC-re,  a személyes computerre gondolok.

Nem csak az általános írást  könnyiti meg, hanem kapcsolatban tart a világgal is.. Vancouverben élő családomtól kezdve magyarországi barátokig. Ezenfelül, ha valamit megszeretnék tudni egy perc alatt, csak a Google-ba kell bemenni és  a legtöbb információt ott megtalálom. Nincsenek unalmas vagy magányos perceim, mert  elröpít, tanít, szórakoztat  ez a masina. Már el se tudom képzelni az életet nélküle.

Másik oldala viszont az, hogy naponta  rengeteg időt töltök ülve előtte, ami nem jó sem egészségileg, sem munkáim elvégzésében. Sokszor esténként  arra jövök rá, hogy tervezett feladataim elmaradtak, mert kifutottam az időből a computer előtt.

De én még csak a kezdeti stádiumnál tartok. Nincs mobiletelefonom, i-padem, e-padem stb. Nagyon lemaradtam. Bár  beléptem  a Facebookba, de alig használom. Miért?  mert nagyon ingerel. Rövid időn belül kiderült például, hogy négy unokám barátai  is az én „barátaim”. Saját oldalamon mást sem olvasok, mint az  ő csacsiságaikat.  Másik, hogy a Facebook, rendkivül agresszív! Ha nem írok be  egy-két napig, rámszólnak emailen, hogy mi van? Nem válaszoltam ennek vagy annak. Öszintén szólva,  hiába írok be, meg sem jelentetik.! Mégegy  észrevételem, hogy a Facebookba írók stílusa mennyire primtív. Ha  azt akarja írni pl. valaki, hogy „you” akkor  csak u-t ír oda  és ehhez hasonló szokás vált otthonossá, melyet a barátok meg is értenek..
 Felmerül a kérdés, hogy tudnak majd az egyetemeken esszéket, tanulmányokat írni ilyen stílussal?

A mobiletelefon sem az én esetem. Nem csak azért mert végsőfokon nem használnám, hanem  annyit látom másoknál : üzletben, utcán, buszon -  beszélni, nevetni  énekelni, hogy elment a kedvem tőle. Belátom viszont, hogy sok előnye is van. Ha valaki autózik és bajba kerül, vagy  egy anya  üzenni akar a gyerekének aki éppen uton van stb. Igen hasznos lehet..De mikor társaságban vacsora közben, percenként az egyik sógor ellenőrzi, hogy  ki hívta vagy ki írt neki , akkor mérges leszek. Ilyenkor, senki sem mer szólni a neveletlen illetőnek, mert úgye, hasonlóan  cselekednék a legtöbb  Blackberry tuljdonos is.!

Steve  Jobs, az Aple computer feltalálója mielőtt meghalt,  bemutatta legútolsó talámányát, az i-pad-et. Ez aztán valóban korszakalkotó valami! A Blackberry nagyobb változata és  ezzel MINDENT  lehet csinálni: telefonálni, levelezni,  fényképezni, újságot olvasni, mindenféle zene, könyv, film megtalálható rajta, és ezt a   csodát, a férfiak zsebben, a nők táskájukban tudják tartani.  Persze, ha egy csepp víz megy rá, akkor   tönkremegy, nagyon érzékeny kis üveglapocska. Ma még elég jó ára van:  600 dollár plusz elem(az egy 50-es) plusz a havi telefondij.

Aztán van még e-pad is, amin könyvet lehet venni és olvasni!   Ágyban, repülőn  vagy  bárhol könnyen lehet olvasni, a könnyű laptól nem fárad el a kéz, lapozni lehet stb.
Hirtelenjében ez a néhány lehetőség jutott eszembe mint a legújabb technologia vivmánya,  mint a mai  kommunikáció  eszköze.
Akarattal hagytam ki a videó-TV  filmeket,  melyeket a gyerekeknek 10-16 év kor  közöttieknek  adnak a  rokonok  Karácsonyra ....X  Box  néven árulják a masinát,(ez sem olcsó) melyen a gyermek  a TV  képernyőjén nézheti, ha bekapcsolja oda.  A gyerek írányitja és legtöbbször    lővöldőzés vagy  autók harca látható a végtelenségig. Ezt órákig lehet  újra és újra lejátszani.  Egyik unokámat láttam  ezzel órákig foglalkozni a karácsonyi szünetben , mikor nem volt más szórakozása.

Úgy látszik nem csak én teszem fel a kérdést az új csodák láttán, hanem több sajtótermékben is olvastam erről az utóbbi időben,  Macleans magazinban,  National Postban stb.
 Cikkek szólnak arról, hogy  az iskolákba is bevezetik  a mobiletelefon, a Blackberry és i- pad használatát! Lelkes tanárok nyilatkoztak arról, hogy egyes iskolákban és egyetemeken bevezetik a „smart” osztályokat, hogy  „smart” telefonokkal és i -paddel tanítsák a fiatalokat.  Hatalmas  kivetitő táblákat alkalmaznak ezekben az osztályokban, melyeken ki lehet vetítetni az i-paden talált érdekességeket. Pl. őserdő állatvilága,  különböző  természeti, tudományos  kisérletek és esetek  szemléletes magyarázataként. A cikkekben megemlitik, hogy a gyerekek iskolakönyvei mennyire súlyosak, viszont a telefon, i-pad  a zsebekben is elfér. Úgy látszik a jólmenő  iskolakönyv kereskedelem is vége felé jár. Ma már nagyon drága egy középiskolás vagy egyetemista tannkönyv, s ime, ha ezek megszünnek, a gyerekek olcsóbban jutnak tudáshoz.

De azért felmerült az a kérdés is, hogy a sok  szegényebb tanuló mit tegyen, ha nincs neki drága mobilltelefonja vagy i-padje? Bizony ezeknek  megvétele és fenntartása elég drága, ami főleg a szülők zsebét terheli! A cikkek azt is felvetik az új  tanulási mód védelmében, hogy füzetet, könyvet hamar otthon hagynak a gyerekek, de  telefonjaikat mindig maguknál tartják, mert személyes ragaszkodásuk köti őket hozzá!
Ez aztán az, ami végképp  nem tetszik nekem. T.i. ha állandóan a telefonon vannak, mikor gondolkodnak? Mikor  mélyülnek el egy-egy  látnivaló csodálatában, vagy gondolkoznak az élet különböző rejtelmein? Mikor kezdenek maguktól gondolkodni?
Arról nem is beszélve, mikor olvasnak el egy jó könyvet. Az illusztrációkon   elmerengeni, vagy a könyv tartalmát magukban  feldolgozni, fantáziájukat használni ?
Ezzel a gondolattal térek vissza  az eredenő kérdésre, áldás-e vagy átok az új technológia?

 Erre a kérdésre, az olvasótól várom a választ!