Olvasom a leveleket a pénteki Magyar Nemzetben.  Általában egyetértek az ott leírtakkal.  (Sajnos az én leveleimet évek óta nem közlik le.) Véleményem azért mégis van arról, hogy a beírt levelek elégedetlenséget, kritikát és haragot tükröznek. Nem csodálkozom rajta, én sem írok mást, amikor már felgyülemlett bennem a keserűség.

De azért, a levelekből nem derül ki a szomorú tény, hogy a brüsszeli bizottsági ülésen süketek párbeszédét hallhattuk. A magyar néppárti képviselők, Orbán Viktor, Navracsis Tibor kifogástalan viselkedése ellenére, Brüsszelben és Strasbourgban, és általában a médiában, külföldön és itthon egyaránt ugyanazokat a hazugságokat hajtogatják, teljesen mindegy, hogy mi mit mondunk. Nem értik, illetve nem akarják megérteni, hogy semmivel sem vagyunk alárendeltebbek, kisebbek, mint ők, csak azért, mert egy ocsmány szovjet megszállást szenvedtünk el negyven éven át. Az ő gőgös, kioktató és magalázó modoruk, a mi malmunkra hajtja a vizet. Ugyanis a társadalom, akár magyar, akár más nemzetiségű, nyitott szemmel jár. Ez a tény kitűnik a sok levélből, amelyeket a külföldön élő magyarok és más nemzetiségűek írnak, most már egyre sűrűbben. Angolok, svédek, skótok, litvánok, lengyelek, franciák, kanadaiak, osztrákok, németek stb. nem tudom, hogy kit hagytam ki, konkrétan tiltakoztak a nagyhatalmak diktatórikus magatartása ellen.  Én magam is írtam, nem egyszer a Washington Post-nak és a New York Timesnek, Eleni Kounalakis, amerikai követünknek. De rá kellett jönnöm, hogy a leveleket úgysem közlik le. A külföldön élő magyar értelmiségiek paranoiás nyilatkozatainak nem kell hitelt adni.  Különösen akkor, amikor azt hangoztatják, hogy itt dúl az antiszemitizmus, és a zsidók rettegnek Magyarországon. Akkor ugyan miért vásárolnak itt ingatlanokat, ha annyira félnek tőlünk? Közönséges hazugság.

Akik a mi tiltakozó leveleinket elolvassák, (kiszűrik, vagy cenzúrázzák) mégis csak felfogják az értelmüket. Az igazság kicsi lépésekben áttöri a hazug propagandát. Sajnos más eszközünk nincsen. A kormány kommunikáció, amit annyiszor bírálnak az okosok, ugyanúgy falba ütközik. Most már négy szóvivő van, a külügyminiszterünk is nyilatkozik, képviselőink beszélnek, és mértékadó külföldön élő honfitársaink is megtesznek, amit tudnak, a túlerővel szemben azonban csak lassan képesek érvényesülni.  Természetesen jobb lenne, ha a saját „baloldali” nemzettársaink kussolnának egy darabig. Ne veszítsük el az önbizalmunkat, „a türelem rózsát terem!”

Nádasdy N. Andrea