Amikor Magyarország mintegy magára maradni látszott a balliberális támadások közepette, s a mellettünk felszólaló néppárti képviselőkre alig figyelt a közvélemény, a litván parlament határozatban állt ki hazánk mellett. Az alábbi írás ugyan még 2009-ben született, de talán épp ezért pontosan muitat rá arra, hogy ez a mellénkállás nem a véletlen műve. Ma is büszke vagyok arra, hogy egy morzsányival hozzájárulhattam a két nép valódi barátságához, amikor az cikkben említett sebesültek magyarországi kezelésére 1991-ben miniszterként én adtam utasítást. Hálával tartozom Vytautas Grinius úrnak a litván.-magyar baráti társaság elnökének, a Charta XXI litván támogatójának, hogy ezt az írást részemre megküldte.(S.L).

Semmi sem keletkezik légüres térben. Mielőtt létrejön egy fontos jelenség, először meg kell születnie a társadalomban a létezése iránti igénynek; felmerülniük a problémáknak vagy a feladatoknak, amelyeket valaminek meg kell oldania.

A Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság létrejöttét a gyorsan változó európai geopolitikai helyzet idézte elő, amikor az Oroszország által elfoglalt és az érdekszférájába tartozó országokban a gorbacsovi peresztrojka szelei kezdtek fújni.

A szabadabbá válás előérzetének hangulatában 1986-ban a szerelem két száműzöttje Litvániából, Paulius Normantas fotóművész és dr. Vytautas Grinius tudós összehívták a Magyarországon élő litvánokat első találkozójukra. A találkozóra Litvániából megérkezett Veronika Povilioniene énekesnő a férjével, Vidmantasszal, és ekkor hangzott el először magyar földön Vincas Kudirka Nemzeti dala, amelyet Litvániában akkor még tilos volt énekelni. A találkozón határozat született a Magyarországi Litván Mozgalom megalakításáról. Elnökének Paulius Normantas fotóművészt, titkárának pedig dr. Vytautas Griniust választották.
A találkozó után Ipolitas Užkurnys népművész Tokaj egyik terén készített és felállított három tetővel ellátott faragott oszlopot, amelyek a három leigázott balti államot, Litvániát, Lettországot és Észtországot jelképezik. Vytautas Jarulis litván kovács pedig fémből elkészítette Tokaj város címerét szőlőfürtökkel, amely azóta egy tokaji ház falát díszíti.

Amikor Paulius Normantas 1989-ben elutazott a Távol-Keletre, a Magyarországi Litván Mozgalom elnökének dr. Vytautas Griniust választották meg. Ettől kezdve veszprémi háza (Budapesttől 120 km-re) Litvánia nem hivatalos nagykövetségének rezidenciája lett: a telefonhívások, a levelek, a táviratok egyfolytában érkeztek Litvániából és Litvániába, mert a Litvániában a szovjet időszakban a külfölddel való kulturális kapcsolattartásra létrehozott egyesület csak formális állami intézmény volt, amelynek célja a szovjet ideológia terjesztése volt.
1989-ben, amikor Litvániában már beindult a Sąjudis, amely több ezer litvánt mozgósított nem csak Litvániában, hanem külföldön is, hogy részt vegyenek Litvánia megszállás alóli felszabadítása érdekében tartott gyűléseken, dr. Vytautas Grinius a Magyarországi Litván Mozgalommal együtt, a Hazafias Népfront támogatásával Litván Kulturális Napokat és Magyar–Litván Kulturális Fórumot szervezett Veszprémben, amelyen részt vettek Litvániából, Csehszlovákiából, Észtországból, Ukrajnából, az akkori NDK-ból érkezett vendégek és a Volunge litván népzenei együttes.

A Litván Kulturális Fórum rendezvényei egy egész héten át tartottak. A magyarok akkor készítettek egy dokumentumfilmet az 1956-os magyar felkelésről és vezetőjéről, Nagy Imréről, amelyet a litván delegációnak ajándékoztak. Danute Jokubeniene  pedig lefilmezte a magyarországi Litván Kulturális Fórum rendezvényeit, és az így készült dokumentumfilmet bemutatta a litván televízió.

A Litván Kulturális Fórum felkeltette a magyarok, nem csak a veszprémiek, hanem a más városokból érkezettek szimpátiáját is Litvánia és kultúrája iránt. A magyarországi litvánok pedig ettől kezdve aktívan érdeklődtek minden litvániai esemény iránt: nyugtalanul figyelték az Újjászületés litvániai eseményeit; ujjongtak, amikor értesültek a Litván Függetlenségi Nyilatkozatnak, a Március 11-i Nyilatkozatnak az aláírásáról. Magyar szomszédaik őszintén együtt éreztek velük.
1990. október 23-án, amikor először ünnepelték meg hivatalosan az 1956-os magyar felkelés évfordulóját, dr. Vytautas Grinius meghívott Litvániából négy népművészt és a Magyar POFOSZ anyagok ellátása eredményeként, a magyar szabadságharcosok bozóttól megtisztított sírjaira 301-es parcellán a litván nemzet nevében 5 méter magas oszlopos faragott kápolnát  állították a Magyarország szabadságának nevében hősi halált haltak emlékére. A megemlékezésen és az oszlopok leleplezésén részt vett és koszorút helyezett el a felkelés vezetőjének, Nagy Imrének a sírján a Litván Visszaállított Szejm elnöke, prof. Vytautas Landsbergis és négy politikai foglyokból és száműzöttekből álló delegáció.

Az 1991. januári vilniusi tragédia napjaiban dr. Vytautas Grinius közvetitőként aktívan bekapcsolódott a Litvániának való segítségnyújtás és jótékonysági akció megszervezésébe,
mikor a Magyar Kormány ingyenes gyögykezelést sebesültek részére felajanlott.
Dr. Vytautas Grinius odaadó törődésének és a magyar Népjóléti Minisztériumnak köszönhetően a január 13-i szörnyű vilniusi események után három súlyosan sérült litván hazafit - Arunas Ramanavičius,  Vacys Buzas és  Kristina Čepkauskiene -  a budapesti Traumatológiai Intézetben kezelték. Megmentették a lábukat, sikerült elkerülni az amputációt. Később még három szabadságharcos – Antanas Sakalauskas, Leonardas Baltrukonis és Regimantas Baškys, akik a tévétoronynál szenvedtek sérülést, a vilniusi operáció után egy Balatonfüredi  szivszanatóriumba érkeztek rehabilitációra.
1991. augusztus 25-én Magyarország az egyik első volt az egykori szocialista országok közül, amely elismerte Litvánia szuverenitását. Ugyanazon év szeptember 1-jén a Magyarországi Litván Mozgalom elnökét, dr. Vytautas Griniust a Litván Köztársaság hivatalos képviselőjeként behívták a magyar külügyminisztériumba, hogy összehangolják a Litvániával való diplomáciai kapcsolatok visszaállításának tervét, előkészítsék a három balti állam külügyminisztereinek hivatalos aláírásra, természetesen miután egyeztették a litván külügyminisztériummal. Igazság szerint akkoriban Magyarországon nem volt egyetlen olyan Litvániával kapcsolatos esemény vagy kezdeményezés sem, amelyben nem lett volna benne V. Grinius keze és szíve. Amikor a magyar filmkészitők  - Kabaly Barna és Petényi Katalin  -  kitalálták, hogy dokumentumfilmet készítenek a litván száműzöttekről Holtak szabadsága címmel, akkor a film alkotóinak szintén segített V. Grinius a vágás és a szinkronizálás munkálataiban. Kezdeményezésére ezt a filmet Litvániában is bemutatták 1992-ben.

1993-ban Vytautas Grinius visszatért hazájába. Egy ideig a litván–magyar üzleti kapcsolatokban közvetített. 1999. június 1-jén kezdeményezésére és erőfeszítéséből megalakult a Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság.  Dr. V. Griniust választották a társaság elnökévé.  Még ebben az évben, kezdeményezésére, litván népművészek a tállyai nyári művészeti alkotótáborban őt oszlopos faszobrokat faragtak ki Kerékgyártó István a Művelődés Kutató Intézet főmunkatársa vezetésével.  A Szent István  és az  Isten áld meg a magyart  tematikájú faszobrokkal a litvánok a Magyar Államalapitás Millenniuma előtt kivántak tisztelegni.

Miután 2003-ban létrejött Magyarország litvániai nagykövetsége, Vytautas Grinius Magyarország vilniusi nagykövetének tiszteletbeli tanácsadója lett, konzultált ezzel a magas rangú magyar tisztségviselővel a Litvániával való együttműködés kérdéseiben, a különböző évfordulókkal és történelmi személyekkel kapcsolatos megemlékezések szervezéséről.
2005 októberében, a magyar forradalom 49. évfordulójának ünneplésekor őexcellenciája Juhász Sándor a Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság közvetítésével meghívta a vilniusiakat egy Nagy Imréről szóló dokumentumfilm bemutatójára. Akkor a Magyar Köztársaság nagykövete azt mondta: „1956-ban a magyar emberek ellenállása és később szabadságharca a litvánok harcának folytatása volt”. (Voveriene O., A szabadságharc szelleme egyesíti a nemzeteket, Lietuvos Aidas. – 2005. nov. 28., p. 1, 4) Ugyanazon év november 9-én a vilniusi Meno niša galériában fotókiállítást rendeztek A budapesti hősök útjain címmel (Balázs Eszter magyar és Philo Cosaaro francia fényképész munkáiból). November 13-án mindkét fotóművész részt vett a Vilniusi Egyetemen szervezett Az 1956-os magyar forradalom és történelmi kutatások egyszerű hőseiről című szemináriumon. Ezek után a rendezvények után a Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság elkezdett készülni a magyar forradalom 50. évfordulójának méltó litvániai megünneplésére.

2006. szeptember 6. és 9. között hivatalos látogatáson járt Litvániában Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke. Szeptember 7-én a Litván Köztársaság elnökével, Valdas Adamkusszal együtt beszédet mondtak, és leleplezték a Hajnal kapunál található emléktáblát, amely a magyar felkelőkkel való litván szolidaritásnak állít emléket. (Voveriene O. Dicsőség azoknak, akik egységet mutattak a Litvánia és Magyarország függetlenségéért vívott harcban, Lietuvos Aidas. – 2006. szeptember 16., p. 3) Szeptember 7-én és 8-án a Magyar Köztársaság elnöke a Vilniusi Egyetem Oszlopos termében litván tudósokkal, az értelmiség képviselőivel és a  Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság tagjaival találkozott. Október 13-án a Kongresszusi Palotában magyar zeneszerzők műveiből rendeztek szimfonikus koncertet; Magyarországról érkezett karmester vezényelt. Október 19-én a Vilniusi Egyetemen találkozót szerveztek Hrabovszky Lászlóval, a magyar forradalom résztvevőjével. Október 20-án a Magyar Köztársaság nagykövete, Juhász Sándor a magyar felkelés 50. évfordulója alkalmából rendezett magyar ünnepségre hívott, amelyen részt vett a magyar alkotmánybíróság elnöke, litván országgyűlési képviselők, Litvániába delegált külföldi diplomaták. Október 31-én a Magyar Köztársaság nagykövete a kaunasi Régi temetőben leleplezett egy fekete márvány sztélét, amelyen a magyar felkelőkkel való 1956-os és 1957-es kaunasi szolidaritási gyűlésekkel kapcsolatos feliratok szerepelnek litván és magyar nyelven. November 3-10. között a vilniusi Coca Cola Plaza filmszínházban az 1956-os magyar forradalommal kapcsolatos mozifilmeket mutattak be. 2006. november 3-án zajlott le a magyar nemzeti ünnep litvániai záró eseménye: A magyar forradalom és litvániai visszhangjai 1956-ban című tudományos konferencia, ahol előadást tartott a Visszaállított Szejm elnöke, prof. Vytautas Landsbergis, egy magyarországi vendég, dr. Kahler Frigyes, a Veszprém megyei bírói kollégium elnöke, a Vilniusi Egyetem professzorai, Vanda Zaborskaite és Ona Voveriene, a magyar felkelést támogató kaunasi és vilniusi gyűlések résztvevői és sebesültjei. A konferencián elhangzott összes előadás megjelent a Lietuvos aidas és a XXI amžius című újságokban.

2006. október 23-án társaságunk alapitója dr. Grinius Vytautas részt vett  a Magyar  nemzeti ünnep záró ülésen az Országházában, ahol átvette a Magyar Köztársaság Elnökétöl a Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztjét a magyar-litván kapcsolatok ápolásá, a magyar-litván diplomáciai kapcsolatok felvétele érdekében végzett munkassága elismeréseként.
2007. november 20-án zajlott a Litván Nemzeti Filharmóniában a híres magyar zeneszerző, zeneteoretikus, pedagógus, népdalgyűjtő és -kutató, a gyermekek zenei nevelési módszere megalkotója, Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes emlékkoncert. A szép számban összegyűlt vilniusi értelmiség meghallgatta Arvydas Girdzijauskas klaipedai zenepedagógus érdekes előadását a magyar nemzetnek erről a kiemelkedő fiáról és az ő módszeréről, amelyet ma a világ sok országában széles körben alkalmaznak. Ezután következett a Kodály által harmonizált magyar népdalokból álló koncert, amelyen nemzetközi versenyek díjazottjai vettek részt: prof. Irena Milkevičiute, aki 1982-ben Budapesten éppen a nemzetközi Kodály-Erkel Énekversenyen nyert ezüstérmet, valamint Renata Marcinkute-Lesieur orgonista; a koncert tengelye pedig a Litván Rádió Regina Maleckaite művészeti vezető és vezető karmester által vezényelt LRT Gyermekkórusa volt, akik angyali hangjukkal elvarázsolták a közönséget. Az estet Janina Pranaityte vezette, szépen, mint mindig, minden egyes művet rövid kommentárral mutatott be, mert mindenki mindent az eredeti nyelven, magyarul énekelt. Felejthetetlen este volt, Kodály Zoltán személyiségén keresztül valóban még közelebb hozta egymáshoz a földrajzilag másfélezer kilométer távolságban élő, de lélekben oly közeli népeinket.

Amikor Juhász Sándor diplomáciai mandátumának lejártával megérkezett Magyarország második litvániai nagykövete, Noszkó-Horváth Péter, a litván sajtó képviselőivel való első találkozásakor azt mondtam neki, hogy nem lesz könnyű dolga, mert az első nagykövet nagyon magasra tette nemcsak a hivatalos diplomácia, hanem a szív diplomáciájának a lécét is Litvániában. Akkor a Nagykövet mosolyogva azt felelte, hogy a legfontosabb, hogy legyen az embernek egy kedvenc elképzelése, és mindent megtegyen a megvalósításáért… Akkor minden a helyére kerül. És neki volt egy ilyen elképzelése: a Litván Nagyfejedelemség uralkodójának, Báthory Istvánnak a hadvezére, Békés Gáspár, aki rövid élete utolsó, legszebb három évét és hadvezéri valamint katonai tehetségét és bátorságát Litvániának szentelte. Itt, Vilniusban is temették el, a Vilnia folyón túl egy magas dombon, csak sajnos Magyarországon már elfelejtették, és Litvániában szintén kezd elmerülni a neve a történelem homályában. Akkor azt gondoltam: szép ötlet, de ki fogja megvalósítani?
Amikor a Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Egyesülete (elnöke dr. Marija Rubaževičiene) 2008 novemberében meghívott minket az általuk a Vilniusi Egyetemen szervezett, Békés Gáspár litvániai hadvezér emlékének szentelt konferenciára, és amikor meghallgattuk közel tíz litván és magyar tudós előadását és a Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság elnökének, dr. Vytautas Griniusnak az ötletét: emlékművet emelni Békés Gáspárnak; megértettem, hogy megtört a jég, sikerült előrelépni az ötlet megvalósításában. Tudtam, hogy ha dr. Vytautas Grinius, – aki hosszú ideig volt a szerelem száműzöttje Magyarországon, és megszerette az országot, mintha (ahogy ő maga mondta) a második hazája lenne – hozzáfog valamihez, akkor minden a legmagasabb színvonalon fog megvalósulni.
2009. július 5-én, Litvánia királya, Mindaugas koronázása évfordulójának előestéjén meghívtak minket, Magyarország összes tisztelőjét a kopjafa, a Békés Gáspár emlékének szentelt magyar nemzeti szimbólum leleplezési ünnepségére. (Voveriene O. A hős sírjánál, Varpas. – 2009, Nr. 12, p. 1, 2)

A történelem azért csodálatos tudomány, mert életre kelti a holtakat. Békés Gáspár is visszatér az életbe nemcsak a történészek kutatásaiban, nemcsak a Vilnele partján, a Békés-domb lábánál álló kopjafán megörökítve, hanem az egyik leghíresebb litván festőművész, Liudvikas Pocius által készített rendkívüli szépségű hadvezéri portrén is. B. Slavinskas  film rendező készített egy dokumentumfilmet Békés Gáspár litvániai hadvezéri tevékenységéről és a neki szentelt emlékmű vilniusi leleplezési ünnepségéről. Magyarország nagykövete, Noszkó-Horváth Péter és a Litván–Magyar Kulturális Baráti Társaság Békés Gáspár tiszteletére végzett tevékenysége és szervezett rendezvényei december 15-én fognak befejeződni a vilniusi helyőrségi Tiszti Székházban a Békés Gáspár cimü DVD dokumentum film ösbemutatójával. Minden bizonnyal hallani fogunk még róluk az európai diplomácia történetében is. A litvániai magyar diplomácia története pedig tovább folytatódik, erősítve történelmi hagyományainak erejét.

Prof. habil. dr. Ona Voveriene 
Vilnius, 2009. december 11