Nádas Péter Párhuzamos történetek című regényéről és egy német nyelvű Ady-kötetről közölt kritikát szombati számában a Neue Zürcher Zeitung című svájci napilap

.

Nádas mesterműve "helyére illeszti a totalitárius XX. század zárókövét, és úttörő lépést tesz az irodalmi XXI. század felé" - írta Andreas Breitenstein, a könyv februárban megjelent német fordítását értékelve, amelyet újabb német díjra jelöltek. A Brücke Berlin lehet sorjában a harmadik rangos irodalmi díj, amelyet az alkotásnak ítélnek oda.

"Nádas, hogy leásson a dolgok alapjáig, a rendezett összevisszaság elvének veti magát alá és távol tartja magától a kézenfekvő jelentést hordozó polgári elbeszélés szabályait" - fogalmazott a kritikus a tekintélyes liberális-konzervatív svájci lap hasábjain megjelent terjedelmes elemzésben. A cikkíró megállapítja: Nádas a hipnotikus elbeszélés mesterének bizonyul. A regény labirintusa "szörnyű és szép", olvasása "vég nélküli mámort" jelent.

A Párhuzamos történetek fejlődésregény is, összességében azonban kísérleti felépítmény - fogalmazott az NZZ szemleírója. Robert Musil osztrák író (1880-1942) A tulajdonságok nélküli ember című, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásáról szóló befejezetlen regényéhez hasonlította Nádas Péter könyvét. "Mindkettőben az egyéniség és a társadalom konfliktusáról, a polgári életformáról és a dekadenciáról, misztikumról és modernségről van szó" - fogalmazott. Breitenstein dicsérte Christina Viragh "mesteri fordítását" is.

A Magyarországon 1995-ben kiadott Párhuzamos történeteket német nyelven a Rowohlt kiadó jelentette meg. Nádas Péter március 20-án beszélt könyvéről a lit.COLOGNE kölni nemzeti könyvfesztivál keretei közt.

Az NZZ szombati lapszáma egy másik cikkében Ady Endre verseinek egy német kiadónál tavaly ősszel megjelent kétnyelvű kötetét méltatta.
A számos jelentős magyar költő között Ady Endre az egyik legnagyobb és leglenyűgözőbb - írta Ilma Rakusa. Az "Ady-hang" "panasz és vád, vágy és provokáció, dal és szenvedés összetéveszthetetlen keveréke, szuggesztív, dallamos sorokba öntve, amelyeknek varázsa a kitartó ismétléseknek és egy könnyen érthető, egyben öntörvényű szókincsnek köszönhető".

Egyedülálló ismertetőjegye, hogy mondanivalója feszültségét "szörnyű szépségű", zenélő verssorokba önti. Éppen itt rejlenek a fordítás nehézségei - jegyezte meg a szerző. Ilma Rakusa úgy látja, eddig alig valakinek sikerült Ady hangját hűen átültetni németre. Annál inkább elismerésre méltó - tette hozzá - Wilhelm Droste kísérlete, hogy orvosolja ezt a hiányt. Az Add nekem a szemeidet címmel megjelent kétnyelvű kötet átfogó keresztmetszetét nyújtja Ady életművének, de a versfordításokból az "Ady-jelenség" is feltárul. A fordítás megőrzi a rímeket, ismétléseket, népdalszerű hangzásokat anélkül, hogy dagályossá válna a szöveg, és visszaadja Ady költészetének modernségét is. Habár Droste fordítása nem mindig sikerül egyformán, egészében véve nem változtat azon, hogy Ady "végre olvashatóvá és hallhatóvá vált" - írta az anyai ágon magyar származású, rimaszombati születésű svájci író, műfordító.