A több, mint százötven éves európai tradíciókra épülő Montreali Magyar Bál idén is a hagyományoknak megfelelően kezdődött. A fővendég ugyan nem ünnepélyesen, mindenki érdeklődő pillantása által kisérve vonult be, de ennek nyomós oka volt, s erről később...
Tehát a bál kezdetben semmiben nem tért el a hagyományoktól: himnuszok, nyitótánc – palotás – bájos elsőbálosok bemutatása a bál díszvendégének, Me Elizabeth Dubreuil-nek, majd a hófehér ruhás elsőbálosok közös keringője.

Sajnos, az ezt követő zene évről-évre egyre hangosabb és hangosabb, s erről a rendezők nem igazán tehetnek, mert a zenekarok a divatot követve csak „maxim-decibelen” hajlandók játszani. Sokan – bár nem beszélnek róla, nehogy maradinak tartsák őket – pont ezért tapintatosan elmaradnak, és a következő évi bálra már nem jönnek.

A bál díszvendégének, a Québec főbírói méltóságát betöltő Me Elizabeth Dubreuil-nek részvétele a bálon pedig végképp eltért a hagyományoktól, ám ez feltétlenül pozitívumként értékelhető!
Férjével már jóval a bál megnyitása előtt megérkeztek, beszélgettek a rendezőkkel, részt vettek a bál előkészítésének „utolsó simításaiban.” E – Québecben – legmagasabb bírói tisztséget betöltő személyiség ugyanis magyar: Corte Erzsébet, aki kétszer – 1994-ben és 1996-ban – volt e bálnak az elnöke, és úgy előtte is, mint utána, aktívan dolgozott a Montreali Magyar Bálok rendezésében.

Idén volt az LIV. Montreali Magyar Bál.
Jó lenne a zenében is kissé visszakanyarodni az eredeti hagyományokhoz: a halkabb muzsikához, hogy visszatérjenek azok is, akik a zaj miatt maradtak el!
Ez egy „Sissi bál.” Ezen a fiatal leánykák azért vesznek részt, hogy a mai, modern, rohanó világban néhány órára „PRINCESS”-nek érezhessék magukat.