Nagy sikerrel mutatták be Komáromban Tarics Péter Széchenyi-monodrámáját.

Percekig tartó vastapssal köszönte meg a komáromi közönség a Széchenyi Emlékest magas színvonalú produkcióját, hiszen nagy sikerrel mutatták be szeptember 9-én, pénteken Tarics Péter „MAGYAR EVANGÉLIUM – Széchenyi cselekvő hitvallása" című Gróf Széchenyi Istvánról szóló monodrámáját, a legnagyobb magyar születésének 220. évfordulója tiszteletére. A történet 1820-ban, tehát a magyar reformkor hajnalán kezdődik, és 1860-ig, Széchenyi meggyilkolásáig tart. Az egyfelvonásos színmű öt képben mutatja be Széchenyi nemzetépítő tevékenységét, politikai és közéleti vívódásait, lelkivilágát, a Kossuthtal való vitájának lényegi elemeit, József nádorral és Liszt Ferenccel való kapcsolatát, feleségével, Crescence grófnővel és Béla fiával való sajátos viszonyát, valamint azt, hogy milyen okok vezettek ahhoz, hogy a legnagyobb magyar politikai gyilkosság áldozata lett.

Széchenyi szerepében Boráros Imre Erzsébet-díjas színművészt láthattuk, aki az elmúlt évtizedek alakításaihoz hasonlóan ismét felejthetetlen színészi teljesítményt nyújtott, felsorakoztatva komoly művészi értékeit, megmutatva tökéletes szövegtudását, a monodráma műfajának valamennyi csínját-bínját ismerve, kamatoztatva, színpadra állítva azt a Széchenyi Istvánt, akinek belső vívódásait, életét végigkíséri a szüntelen aggodalom magyar nemzete sorsáért. Boráros Széchenyije azonban nemcsak aggódik, nemcsak küzd a helyzetek adta politikai, társadalmi és gazdasági ellenszéllel, hanem hatékonyan dolgozik, épít, szervez, hangyamunkát végez, megküzdve a leglehetetlenebb szituációkkal. Így születnek meg előttünk a színpadon a magyar reformkor legnagyobb elképzelései, eredményei. Látjuk Széchenyit Kossuthtal vitázni, tapasztaljuk azt az örömet, amit az 1848. március-áprilisi események váltottak ki lelkivilágában, illetve ahogy Kossuth és Batthyány szerepének „veszélyeire" figyelmeztet. Látjuk, ahogy erős idegösszeomlást kap, végül a döblingi elmegyógyintézetben köt ki, ahol később kigyógyul az idegösszeomlásból, titkos sajtóközpontot hoz létre, felségsértő könyveket ír, a nemzetközi közvélemény előtt ostorozza az osztrák birodalmat, Bach belügyminisztert és magát Ferenc József császárt. E tevékenysége miatt veszélyessé válik a bécsi udvar számára, ezért drasztikus házkutatást hajtanak végre nála, majd politikai gyilkosság áldozata lesz. Boráros Széchenyi grófja attól is hiteles, hogy a legnagyobb magyar egyéniségének tökéletes ábrázolása mellett beleszőtte játékába saját egyéniségét, mondanivalóját és üzenetét a ma embere számára. Így született meg az a katarzis, amely a Széchenyi-ábrázolás elmaradhatatlan tartozéka, eredménye.

Seilern Crescence grófnőt, Széchenyi feleségét Petrécs Anna színművész játszotta, aki gazdag emócióval, érzelemdús színészi játékkal alakította az aggódó, de mindig a férje mellett álló és kiálló, határozott, a grófot segítő, sorsát méltósággal viselő társ, feleség és anya alakját.
Széchenyi idősebbik fiát, gróf Széchenyi Bélát, Jónás Csaba előadóművész formálta meg, aki becsülettel teljesíti apja akaratát, vállalva a veszélyes külföldi küldetést a magyar nemzet érdekében, élethűen ábrázolva a gyermekből felnőtté váló, apja diktatórikus módszereit szolgalelkűen elviselő fiút.

A monodráma záróakkorddal fejeződik be, amelyben a fiatal gróf Széchenyi Béla olvassa fel a Vasárnapi Újság 1860. április 15-ei számából Jókai Mór csodálatos – Széchenyiről szóló – nekrológját. Szerencsés választás az előadást végigkísérő Liszt Ferenc csodálatos muzsikája (Boráros Imre és Tarics Péter közös összeállítása), hiszen tartalmilag, hangulatilag egyaránt erősíti a színmű mondanivalóját.

Az emlékest díszvendége volt Gróf Széchenyi Kinga, szobrászművész, író, Gróf Széchenyi Pál ükunokája, aki ünnepi beszédet mondott az előadás előtt, méltatva Tarics Péter hiteles és a történelmi hűséget magában foglaló kutató- és írói munkáját, és egyértelműen állítva, hogy Széchenyi István politikai gyilkosság áldozata lett. Széchenyi Kinga egy – a saját maga által készített – Széchenyi István-plakettet ajándékozott Tarics Péternek, megköszönve törekvéseit Széchenyi István életművének népszerűsítése érdekében. Jelen volt az előadáson gróf Széchenyi Géza, Széchenyi István dédunokája családjával, Bozsaky Katalin, a pozsonyi Magyar Nagykövetség ideiglenes ügyvivője, Kollai István, a pozsonyi Magyar Kulturális Intézet igazgatója, valamint Berényi József, a Magyar Koalíció Pártjának elnöke. Sokan voltak Magyarországról, de még a tengerentúlról is.
A komáromi Selye János Gimnázium dísztermében az érdeklődők az előadás végén állva, percekig tartó vastapssal jutalmazták az előadást, melynek sikere természetesen abban rejlik, hogy Tarics Péter műve és elgondolása találkozott Boráros Imre tehetségével, színpadi ötleteivel, művészi megvalósításával.

Az ősbemutatót követően a színmű útnak indul a Kárpát-medence és az emigráció magyar közösségeibe, hogy minél széles körben megismerhessék a magyar történelem egyik legnagyobb gondolkodójának és nemzetépítő politikusának életét, cselekvő hitvallását.