Lovas rendőrökkel és nagyfokú rendőri készültséggel fogadta Versailles a Magyarok Világszövetsége szervezésében immár hagyománnyá váló, a trianoni békeparancs ellen tiltakozó összmagyar megmozdulás résztvevőit. A Jeanne d'Arc templomtól a versailles-i királyi kastély kapujáig mintegy 3 km-es útvonalon, zászlókkal vonuló és időnként Vesszen Trianon!-t harsogó menetben Trianon óta első ízben jelentek meg egy utódállam többségi nemzetének képviselői, egy prágai cseh civil szervezet színében, amely a helyszínen felolvasott nyilatkozatával csatlakozott a magyarság jogos követeléseihez.

A versailles-i Jeanne d'Arc templom előtt délelőtt 11 órakor Dr. Léh Tibor, a Magyarok Világszövetsége Franciaországi Országos Tanácsának elnöke köszöntötte a sok országból érkezett résztvevőt, közöttük olaszokat, franciákat, cseheket és flamandokat, majd Trianon igazságtalanságáról beszélt.

Svájcból, Bázelből immár harmadszor voltak jelen résztvevők, az ő nevükben Felber Zoltán, az MVSZ Svájci Országos Tanácsának elnöke mondott rövid beszédet, akit az MVSZ májusi tisztújító Küldöttgyűlése 4 évre a Kárpát-medencén Kívüli Térség elnökévé választott. A trianoni fájdalmas békekötést az emberek tudatában meg kell őrizni– hangsúlyozta a térségi elnök–, és kérte, ennek üzenetét vigyék haza a résztvevők.

Köszöntötte az egybegyűlteket és az összefogás parancsoló szükségességét hangsúlyozta Szegi Oszkár, aki a stuttgarti magyarok körében ugyancsak harmadszor szervezett 50 főnyi résztvevőt a versailles-i megmozdulásra.

Bottyán Zoltán, az MVSZ Kárpát-medencei Térségének újonnan megválasztott alelnöke politikai üzenetet hordozó beszédében kiemelte a Magyarok Világszövetségének szerepét Trianon tarthatatlanságának összmagyar szinten történő tudatosításában. Magyarul és franciául is elmondott felhívásában – a túlméretezett erőkkel jelen lévő francia rendőröknek is üzenve – Jeanne d'Arc-ot állította a magyarság jogos harcával párhuzamba, azt a fiatal francia parasztlányt, aki hazája szabadságáért és függetlenségéért a máglyahalált is vállalta.

A versailles-i megmozdulás politikai felelősségét vállaló MVSZ-elnök, Patrubány Miklós a Trianont szinte évezredenként a magyarságra hozó sajátos magyar vonásról, a szinte végtelen jóhiszeműségről beszélt, amellyel utoljára 1920-ban éltek vissza a legkegyetlenebbül. A magyarság e sajátos jellemvonását már fél évezreddel ezelőtt a nagy Dante Alighieri is tetten érte, amikor Isteni színjáték című fő művében így szól: Ó, boldog Magyarország, bárcsak ne hagyná magát megtéveszteni! A magyarság jóhiszeműségéből fakadó kiszolgáltatottságát a Bécsben élő Bege Irén egy mezőségi népdal üzenetével domborította ki.

Beszéde közben az MVSZ elnöke mikrofonhoz szólította a prágai székhelyű HABEAS CORPUS cseh civil szervezet képviselőit. Jiří Plicka elnök levelét, amelyben teljes támogatásáról biztosította a magyarságnak a Magyarok Világszövetsége által a versailles-i megmozduláson megfogalmazott jogos és legitim követeléseit, „mert elvárásaik összhangban vannak a nagy igazsággal, amit maga a Teremtő adott nekik”, Radana Basso asszony, az egyesület első elnökhelyettese olvasta fel.

Ez volt a Trianon 92. évfordulója okán szervezett összmagyar megmozdulás legjelentősebb mozzanata, hiszen a Magyarországot ízeire szaggató békeparancs óta első ízben nevezte a magyarság harcát jogosnak és legitimnek egy utódállam többségi nemzetének képviselője.
Szinyei Melinda, a rendezvény narrátora és Dr. Léh Tibor felolvasták a világ államférfijainak a trianoni békeparancsról szóló lesújtó mondatait, két stuttgarti tüntető pedig a Magyarországot ért veszteségeket, úgy, ahogyan azokat a „Hogyan történhetett!” – Kiáltvány Trianon 90. évfordulóján című CD tartalmazza.

Délután 16 óra 30 perckor a versailles-i kastély bejáratánál rekviem hangzott el Magyarországért, amelynek során Pál István bázeli és Kovács József párizsi római katolikus plébánosok mondtak imát, majd 5 percen keresztül kis kézi harang kondult.

Az egész megmozdulásnak sajátos színt adott Dévai Nagy Kamilla és az általa életre hívott Krónikás Zenede két hallgatójának fellépése, akik Trianon fájdalmáról énekeltek.

Az előző évekhez képest kisebb létszámban – mintegy 150-en, a két évvel ezelőtti 2000-hez, és a tavalyi 400-hoz viszonyítva – megjelent tüntetőket aránytalanul nagy rendőri készültség, és zaklatással is felérő viszonyulás fogadta. A rendőrök nagyon nem voltak udvariatlanok, de fellépésük időnként zavaró volt. A tüntetők értésére adták, hogy ezt a szigort számukra főnökeik írták elő.