Gondolatok Lebó Ferenc Szent László szobra előtt

Ismerjük a szót: legenda. Ritkábban fontoljuk meg, hogy ez a szó valójában feladatot jelöl. Annyit tesz: olvasandó. Igen, többet kellene olvasnunk szentjeink életéről, a hozzájuk kapcsolódó történetekről. Nem azon kell törni a fejünk, hogy mi igaz, mi történt meg, vagy mi a magja egy-egy elbeszélésnek. Mélyebb, fontosabb az üzenet.

Ismerjük sokan azt a Szent László legendát is, amelyből kiindul a gondolatmenetem. Kemény csata után menekül a kun sereg, s ha a vágtató, királyát követő magyar had utoléri őket, elvész a zsákmány, elvesznek ők maguk is. Menteni a menthetőt, lyukat vág a pogány a rabolt kincsek zsákján, hull ki a sok érme. Jól számít a ravasz kun, lefékeződik a roham, megállnak a katonák, s tömik a zsebüket a fényes arannyal.

De a király sem elégszik meg azzal, hogy rájuk szól. Ismeri a katona lelket: nem tud ellenállni a jogosnak vélt zsákmánynak. Fohászkodik tehát, s az Isten csodát tesz: kővé válik az érc. Folytatódik a roham, elfogják a kunokat, teljes a győzelem.

Vajon hogyan zajlana le ma ez a jelenet? A katonák alighanem gyűlést tartanának, amikor rájönnek, a király megfosztotta őket a zsákmánytól. Hivatkoznának a hadi szabályzat ikszedik paragrafusának mindhárom alpontjára és követelnék a rendelkezés visszavonását. A sajtó hosszasan cikkezne arról, hogy a király intézkedése csökkentette a Magyar Nemzeti Bank aranytartalékát. Az ellenzék éles hangú interpellációban hívná fel a figyelmet, hogy a kővé változáshoz nem járult hozzá a monetáris tanács. Sztrájkbizottságok alakulnának, s bejelentenék, nem veszik fel többet a munkát, amíg Salamon vissza nem veszi az ország irányítását. A kunok meg nevetnének a markukba, s vinnék a zsákmány nagyobb részét.

Szent László serege nem ezt tette: mentek és győztek. Meginogtak ugyan, de rájöttek, első a kötelesség. Hányan gondolják ezt ma így? Hol tartanánk, ha minden magyar kötelességtudó ember lenne?

Figyeljünk egy kicsit Szent Lászlóra. Ő is tudta, hogy mit ér a vagyon. De azt is tudta, hogy vannak a pénznél értékesebb dolgok is. A haza biztonsága például. Nekünk mi a legfontosabb? Nem került-e a pénz, a vagyon az Isten helyére? Most, amikor adósság gödrök jelentenek szinte áthidalhatatlan szakadékot felemelkedésünk útján, felfogjuk-e, hogy jogos panaszainknál fontosabb a közös háztartás rendbetétele? Tudjuk-e, hogy az adósság megszüntetése nélkül ellehetetlenítjük utódaink helyzetét?

Az adósság gödrök alkotta szakadékról szólva lehetetlen nem felidézni a tordai szakadékot, amely egy másik legenda szerint azért keletkezett, mert a kunok már-már utolérték a csatában megfáradt és veszésre álló, tehát menekülő szent királyt. Az üldözött és üldöző csapatokat elválasztotta az áthidalhatatlan szakadék, s a király megmenekült, rendezte, és győzelemre vitte seregét.

Tudjuk-e, hogy amikor megoldhatatlan feladat előtt állunk, van segítség, van megoldás? Tudjuk-e, hogy minden a javára válik az Isten szeretőknek? Nem biztos, hogy az történik, amit szeretnénk, de az Istenébe kapaszkodó ember számára nincs legyőzhetetlen akadály.

Két legenda, két tanulság:
Nem a pénz, nem a vagyon ad rangot, hanem a tisztesség.
Kétségbeesés helyett Istentől jön a reménység.

A legenda másik elnevezése: monda. Nemcsak olvasni kell és érdemes a legendákat, hanem elmondani is. Például gyermekeinknek, unokáinknak. Mert szóból ért az ember. Juttassa ez a szobor mindig eszünkbe, hogy Szent László tanítását nekünk kell tovább adnunk az új nemzedékeknek. Így ez az érc szobor nem holt kővé, hanem eleven életté alakul. Ez lesz a legszebb jutalom a szobor alkotója számára is.