Az interneten olvastam, hogy idén június 23-24- én Balatonfüreden borkóstoló volt.
Idén is csatasorba álltak a borászok, a hétvégén megtelt a part menti színpad Balatonfüreden. A Balatoni Hal- és Borünnep immár hagyományos rendezvény, idén az időjárásra sem lehetett panasz. Az érdeklődők a jófajta rizlingek mellett többek között a Magyar Nemzet munkatársaival is megismerkedhettek „ írta a Magyar Nemzet online szolgáltatója
Ez a kis hír nosztalgikus hangulatba hozott, hiszen Balatonfüred emlékezetemben a fiatalság nyarait hozza vissza. Mielőtt ezekre rátérnék, röviden leírom Balatonfüred történetét.
Balatonfüred a Balaton északi partján, lankás dombok által körülölelt 13.500 lakosú kis város. Az idegen utazó bárhogyan is közelíti meg Balatonfüredet - vasúton, országúton, vízen -, a városba érve azonnal megérzi a múlt és a jelen harmonikus ötvözetét. Először a földrajzi táj kelti fel érdeklődését: északról a szelíd hegyek, délről a tó öleli át a várost, mely évszázadok óta sugározza a fenséges pannon derűt. Ősi, már a római korban is lakott település, ahol lépten-nyomon a múlt emlékeibe botlik a látogató. Ősi lakónegyedek, régi épületek, templomok, hangulatos szőlőskertek, parkok, vén fák üzennek a ma emberének.
Nevét először 1211-ben a tihanyi apátság birtokösszeírásában említik. A mai Füred területén a középkorban több település létezett. Elsősorban a máig is folyamatosan tovább élő - de fontosabb szerepet csak a reformkor óta játszó - Füred. (A település neve a közhiedelemmel ellentétben nem a fürdő, fürödni szóból ered, hanem jelentése: fürjes hely.) Tőle nyugatra Papsoka - a XIV. századtól Siskének nevezik - helyezkedett el, mely rövidesen összeolvadt Füreddel. Füredtől északra a Kéki-völgy napjainkig megőrizte az egykor Kék falu nevét. (Az 1211-es tihanyi apátsági birtokösszeíró levél említi mint egyházi birtokot, az egész völgy az apátságé volt. A török elleni harcok során elnéptelenedett, elpusztult, csak a neve maradt fenn. Neve arra utalhat, hogy a környéken sok kék szín lehetett, kökény illetve ibolya. Ma a Kéki-völgy, Kéki-forrás, Kéki-dűlő, Kéki-patak őrzi a "Kék" helynevet.) Idegenforgalma századokra nyúlik vissza és miután a füredi savanyúvizet gyógyvízzé illetve gyógyforrássá nyilvánították, 1971-ben gyógyüdülőváros lett, 1987-től a Szőlő és a Bor Nemzetközi városa.
Egy kis füredi virtuális sétára hívom most az olvasót, hogy megismertessem Balatonfüred történelmi emlékhelyeivel.
Jókai villa-
Röviden, ahogy az ismertető írja: Jókai Mór 1857. évi első balatoni útját követően gyakran Füreden töltötte a nyár egy részét. 1867-ben telket vásárolt a fürdőhelyen és tágas, kényelmes nyaralót építtetett. 1870-től mintegy húsz éven át Füredre költözött le családjával a nyári idényre. A Balaton-parti "Senki szigetén" a táj ihletésében kiemelkedő művei sorát írta: Az arany ember, a Fekete gyémántok, a Szegénység útja, a Damokosok, a Három márványfej című regényeit, elbeszéléseket, regéket és fürdő-témájú cikkeket a fővárosi lapok számára. Füredi alkotói korszakát "költészete arany kora"-ként tartja számon az utókor. A fürdőváros központjában álló villája 1954 óta irodalmi emlékmúzeum. A látogatók a berendezés révén felidézhetik azt a tárgyi és szellemi miliőt, amelyben élt Jókai és családja Füreden és fogadták az írófejedelemnek hódoló vendégeiket. A villa "szentélyében", a dolgozószobában láthatók azok az eszközök és tárgyak, amelyek Jókai kedvteléseiről tanúskodnak: a nevezetes távcső, botgyűjteményének jeles darabjai, különféle ásványok és csigák híres kollekciójából. Felesége, Laborfalvy Róza színésznő múltját idézik színpadi kellékei és egyéb relikviái. A villában nyaraló családtagokra - köztük Jókai Rózára, a későbbi Feszty Árpádnéra - festmények, fotók, és más dokumentumok utalnak. A látogatónak, mielőtt folytatná füredi sétáját, érdemes megpihenniük a villa oly szépen felújított előkertjében, Jókai császárfájának árnyékában az író padján.
Horváth-ház
Balaton vidékének legnagyobb, copf stílusú épülete. A ház falán elhelyezett tábla szerint a Szentgyörgyi Horváth család építtette 1796–98-ban. 1825-ben itt rendezték az első Anna-bált Szentgyörgyi Horváth „Anna” Krisztina tiszteletére. Ő ezen a bálon ismerkedett meg későbbi férjével, Kiss Ernővel, az aradi vértanúk egyikével. Megfordult a házban egyebek között: Berzsenyi Dániel, Garay János, Vécsey Ernő, Noszlopy Gáspár, Vörösmarty Mihály, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc
Vaszary-villa
A hányattatott sorsú épület a 2010-re megvalósult restaurálással Balatonfüred egyik legrangosabb és legjelentősebb épülete lett. A főként képzőművészeti alkotásokat bemutató épületegyüttesben a kiállításokat irodalmi, zenés és előadói estek kísérik, sőt, egy-egy alkalommal neves közéleti személyiségek, művészek vezetésével haladhatunk végig a villa csodálatosan felújított épületében.
A Vaszary Villa az egész család számára tartalmas szórakozást ígér; a tematikus múzeumpedagógiai foglalkozások hat éves kortól kínálnak különleges programot a kicsiknek, míg a felnőtt látogatók igényes időtöltéséről a Vaszary Kávézó és a Vaszary emlékeket és relikviákat is árusító Vaszary Könyvesbolt gondoskodik
Tagore -sétány
Rabindranath Tagore Nobel díjas indiai költő, 1926. november 1-én érkezett a szívszanatóriumba, majd gyógyulásának örömére fát ültetett. E fa előtt 1956-ban egy indiai küldöttség felavatta Tagore bronzszobrát, és 1957-től a korábban Deák Ferencről elnevezett sétány is az ő nevét viseli. A fa mellé emléktáblát tettek, amelyen a költő ez alkalomra írt verse olvasható. Tagore példáját először indiai politikusok követték, s ezután néhány év alatt hagyománnyá vált, hogy az itt megfordult híres személyiségek fát ültetnek a parkban. Nobel-díjasokkal folytatták a sort, őket különféle hírességek követték, napjainkban pedig magyar politikusok szaporítják az ültetett fák és emléktáblák számát. Emellett szobra vagy mellszobra van itt Széchenyinek, Kisfaludy Károlynak, Deák Ferencnek, valamint Salvatore Quasimodo olasz költőnek, akinek tiszteletére évente rendeznek költői versenyeket.
Halász és Révész szobra
A balatonfüredi hajókikötő előtt látható Pásztor János 1937-ben készített, és 1941-ben felállított szobra, a Halász és a Révész. A legenda szerint, aki megsimogatja a halász és a révész csizmáját, egész biztos, hogy újra visszatér ebbe a szép kis városba. Nos, a csizmák szép fényesek….
Széchenyi Kastély
1792 – ben építtette Széchényi Ferenc, eredetileg barokk stílusban, az 1871 évi átépítéskor eklektikus elemekkel alakították át - ma Kertészeti Szakközépiskola –
Kossuth Lajos-forrás ivócsarnoka -
A szívkórház előtti téren található ivócsarnokban a híres balatonfüredi savanyúvizet kóstolhatják meg a vendégek és a gyógyulni vágyók. A csarnok 1800-ban épült klasszicista stílusban, majd 1853ó-ban átépítették
Blaha Villa
Blaha Lujza egykori klasszicista nyaralója - ma étterem, hotel. A telket 1866-ban parcellázták, és Szűcs Lajosné 1867-ben építtette rá a házat. Tőle Csény Lajos vásárolta meg, és ő 1893-ban adta el Blaha Lujzának. A szép, klasszicista stílusú ház bejárója fölött a háromszögletű oromzat alatt a felirat: E ház volt a nemzet csalogányának legkedvesebb fészke. Fölötte, a háromszögben: Blaha Lujza nyaralója 1893-1916
Szívkórház
(Fürdőház, Erzsébet Szanatórium, Állami Kórház) –
1728 –ban létesült, a mai épületek 1836-1871 között épültek
Kerektemplom – Galéria
tervét Fruhman Antal készítette, alapul véve hozzá a római Panteon képét, 1841-1846 között épült fel, jobb oldali mellékoltárképe Vaszary János műve. az alagsorban galériát nyitottak.
Katolikus /vörös/ templom
A környéken található vörös kövekből épült, nevét innen kapta.
Dőry villa - 1869 –ban épült. Ma Astoria szálló
Kisfaludy Galéria
Kisfaludy Sándor adományokból, apátsági és népi segítséggel 1831-ben Balatonfüreden nyitotta meg a Dunántúl első kőszínházát, a magyar nyelv otthonát akkor, amikor a hivatalos nyelv a német volt A Galéria épületét az 1800-as években a tihanyi Bencés Apátságtól Neumann Lázár bérelte, az épület vendéglő volt. 1814-ben megkezdték a vendéglő „mozgó színházzá” alakítását, azaz színi előadások céljára építették át. 2004-ben a Balaton-part Ékköve keretében átalakították, a képzőművészet otthona lett.
Csak a legfontosabb füredi épületeket említettem! A híres emberek névlistája is megvan, akik itt nyaraltak vagy megfordultak , legközelebb őket is felsorolom.
Még jól emlékszem arra az időre, mikor Édesanyámékkal nyaraltam néhány nyáron a vitorláskikötőben bérelt lakásban. Remek hely volt, hiszen ott megtanultam vitorlázni, mint 16-17 éves fruska, s beleszerettem ebbe a sportba. Az első évben még sok orosz katona tartózkodott a Balaton mellett, a Mólón szóló jassz zenekarra táncoltunk, alkalmam volt arra a „megtisztelő” eseményre is, hogy egy orosz katona is felkért táncolni, amit visszautasítottam.
Aztán nehéz idő következett..... 1951- nyarán szabadultam ki a börtönből és lementem Füredre kicsit pótolni a mulasztottakat. Megismerkedtem ott Zsuzsival, aki Balaton átúszó volt, és a versenyen drukkoltam neki, hiszen nem volt könnyű Balatonfüredről Siófokra átúszni. Élveztem az évi vitorlásversenyt is, bár nem laktam már a kikötőben. Akkoriban az egyik cukrászdában, Légrády Tamás (1920-1992) zeneszerző és zongorista játszotta egyik szerzeményét:” A mesebeli herceg nem én vagyok” híres slágert. Évtizedek után, Montreálban emlékeztettem erre az alkalomra. Egy eseményben soha nem vehettem részt a hagyományos Anna bálon t.i. a kommunizmus alatt, nem engedélyeztek ilyen „polgári csökevénynek” nevezett hagyományt. Ma már ismét minden évben megrendezik.
Utolsó nyaram Füreden, 1956 nyarán volt, már jövendőbeli férjemmel.
Azóta, meglátogattam kedvenc helyemet 1994-ben és 2003-ban is, csak átutazóban csalódást okozott , kissé túl idegenforgalminak és kommerciálisnak tartottam.
Nyári emlékeim mellett, Balatonfüredet viszont más okból is nagyra becsülöm. Nem csak szép fekvése, remek strandja és fiatalkori emlékek, hanem a környék legtörténelmibb helye is. Csak az épületeket látogatva jön rá az ember arra, hogy már a 18-19. századokban is kedvelt nyaraló helye volt híres embereknek, történelmi és irodalmi nagyságoknak.