Nem elég, hogy lassul a kínai gazdaság, de a jövőbeni kilátások is recesszióba hajlanak, legalábbis erre utal a pekingi beszerzési-menedzserindex 49,5 pontos értéke. 

Aligha vehetjük egyszerű botlásnak az idei második negyedévi kínai GDP adatot, amely a 7,6 százalékos növekedéssel az elmúlt 13 negyedév legalacsonyabb növekedési mutatója volt a világ műhelyének számító ázsiai országban. A frissen publikált kínai beszerzési-menedzserindex 49,5 pontos értéke ugyan kedvezően hatott az ázsiai piacok hajnali kereskedésére, hiszen a júniusi 48,2 pontos adat után ez az érték öt hónapos csúcsot jelent. Ám észre kell venni, hogy még mindig alulról súrolja a mutató a stagnálást jelentő 50-es szintet, míg a jövőbeni fellendülésre utaló 50 és 100 közötti tartományba való komolyabb belehasítás egyelőre álom. A BMI-t egyébként illik komolyan venni, akár Ázsiában, akár a tengerentúlon, akár itthon mérik, hiszen a vállalati beszerzésekért felelős menedzserek körében rendszeresen végzett felmérések rendkívül érzékenyen reagálnak a jövőbeni recesszió vagy épp fellendülés jeleire. Nem csak az éppen felszökő gazdasági lázat mutatják, mint az infláció, de már a holnapi hőemelkedésre is előre figyelmeztetnek.

A gyatra kilátások fényében teljesen indokolt a július eleji meglepetésszerű pekingi kamatdöntés. Akkor a piac által várt tartalékráta csökkentés helyett a betéti rátát 25 bázisponttal 3 százalékra, míg az alapkamatot 31 bázisponttal 6 százalékra csökkentették a kínai jegybankárok, ami az elemzők szerint a nagyobb esés megelőzését szolgálta, valamint a hitelezési aktivitás újbóli felfuttatását. Az is szemet szúrt, hogy a pekingi jegybankárok szembe mentek a legutóbbi idők kormányzati kommunikációjával, mely arról szólt, hogy a lakásvásárlásoknál limitet vezetnek be, hogy megakadályozzák a szellemvárosok további térnyerését. Ám a kamatdöntések hatása ezzel éppen ellentétes. Nyilvánvalóan arról van szó, hogy feltétlenül szükséges a likviditás ösztönzése, hogy a prognózisokban szereplő 7,5 százalékos gazdasági növekedési tervet tartani tudja Kína.

Az igazi kérdés immár nem az, hogy lassul-e a kínai gazdaság, úgy tűnik, ezzel már meg kell békélnünk, sokkal inkább az izgatja a piacokat, hogy a földet érés kemény lesz vagy puha. A 7,5 százalékos lélektani határ alatt már nagyon komoly nyomás nehezedne a részvény és nyersanyagpiacokra. Különösen érintett az arany, az olaj és a szója piaca, ezek árfolyamára ugyanis az elmúlt időszakban jelentős felhajtó erőt gyakorolt a kínai kereslet.

A kínai gazdaság lassulása, persze, aligha érheti derült égből villámcsapásként a piacokat. A Hungária stratégiai igazgatója, Sarkadi Szabó Kornél már májusban figyelmeztetett a Tőzsdefórum által is ismertetett tanulmányában, hogy miközben a fejlett országokat eddig soha nem tapasztalt mélyülő adósságspirál és szivárgó befektetői bizalom sújtja, addig a fejlődő és feltörekvő blokkokat a klasszikus túlhevülés-elfáradás gazdasági törvényszerűségének kíméletlen igazsága érte el. Más szóval, nem csak a hitelből finanszírozott jóléti korszak leáldozását éljük, hanem vége felé tartunk a nyersanyag kitermelésre épülő blokkok virágzásának is. Kína mesterségesen, állami hitelkihelyezésből generált ár-rugalmatlan nyersanyagigénye fenntarthatatlan keresletet támasztott a nyersanyag kitermelésre épülő gazdaságok felé. Így Brazília, Ausztrália és Oroszország is kénytelen előbb-utóbb szembenézni a jéghideg valósággal, az óhatatlanul visszaeső nyersanyagszállítások korlátozott bevételeivel és a belső túlhevülés kockázatával.