Lipták Béla Charles Gatiról

Charles Gati politológus, a Johns Hopkins Egyetem professzora beszédet tartott az Amerikai-Közép-Európai Stratégiai Fórum szeptember 20-i ülésen. Az alábbiakban Lipták Béla mérnök-kutató, az amerikai Magyar Lobbi vezetőjének reagálását teljes terjedelemben közöljük.
Lipták Béla mérnök-professzor, az 1956-os forradalom egykori résztvevője, az Amerikai Magyar Lobbi vezetője korábban többször írt már nyílt (és nem nyílt) levelet a washingtoni Johns Hopkins Egyetemhez köthető, magyar vonatkozású megmozdulásokkal, nyilatkozatokkal kapcsolatban. A Johns Hopkins Egyetem tavaly év végén, majd 2012 legelején került a tengerentúli mozgásokra érzékeny hazai közönség figyelmének középpontjába. Az intézménnyel kapcsolatos legfontosabb állítás idehaza, hogy falain belül létezik egy, az MSZP-vel és/vagy Bajnai Gordonnal (akit az iskola korábban vendégprofesszorává is fogadott) együttműködő csoport, amely „kísérletet tesz a szabadon megválasztott kormány megdöntésére" Magyarországon.

Lipták Béla:
Gáti Karcsit 1957 táján ismertem meg, Indiánában, a MEFESZ bloomingtoni helyi szervezetének lelkes tagjaként. Őt sajnos a még ma is létező antiszemitizmus, no meg a Bajnai-Simonyi-befolyások terelték az MSZP oldalára (ami ellen nekem semmi kifogásom, mindenki olyan pártot támogat amilyent akar – én például a zöldeket).
Ugyanez az oka, hogy ő ma már csak „Magyarországon születettnek” tartja magát, hogy Közép- Európa jövőjét a nagyhatalmak érdekperspektívájából nézi és saját népe sorsa, érdeke, olyan kérdések, mint hogy a benesi dekrétumok ma is érvényben vannak, nem aggasztják. Azokat szóra sem tartja érdemesnek. Ugyanakkor a Klaus-Orbán-féle nacionalizmusról bőven szól, annak terjedésétől fél. Neki a globalizálódás biztonságot jelent, mert neki a nacionalizmus szóról nem a hazaszeretet, hanem a nácik jutnak az eszébe Azt, hogy Benesről, a kollektív bűnösségről, a vagyonelkobzásról, az őslakosok földönfutóvá tételéről mi jut az eszébe, nem tudom. Azt viszont tudom – mert előadásában kimondta –, neki a „piaci demokrácia” a fontos, meg azt is, hogy ő szimpátiával tekint a cigányság (tényleg tragikus és tarthatatlan) helyzetére, de a magyar kisebbségek helyzetét nem tartja említésre méltónak.  

Kérdezem magamtól, kérdezem tőle, hogy egy amerikai magyarnak, akit az a megtiszteltetés ér, hogy felkérik az Amerikai-Közép-Európai Stratégiai Fórum megnyitására, annak nem örülnie kellene, hogy a magyar ifjúság végre kezd hasonlítani az amerikaira, hogy hazánkban is csökken a kisebbségi tudat, hogy kezd visszatérni az önbizalom, magabiztosság, szóval az a tudat, hogy minket senki ne méltóztasson „beengedni” Európába. Nekünk nincs szükségünk mások jóváhagyására, mi ezer éve nemcsak, hogy Európában vagyunk, de ha nem lettünk volna ott, akkor bizony ma máshol húzódna Európa határa, és nem szólnának délben a harangok! Hát nem jó, hogy 20 év után végre már nem bocsánatkérőn suttogják, hogy „magyar vagyok”, hanem büszke önbecsüléssel, ugyanúgy, mint egy amerikai fiatal. Hát nem jó ez?
Persze azon nem csodálkozom, hogy egy amerikai professzornak, akinek szavaiból úgy tűnhet, hogy nagykövet szeretne lenni, annak az amerikai nagyhatalmi (katonai és üzleti) érdekek szempontjából kell néznie a világot. Na, de mi is ez az érdek, elvégre Gáti tanár úr ma már azt is tudja, hogy a Clinton-levél sugalmazásával öngólt lőttek, mert kiderült, hogy a washingtoni külügyminisztériumot jobban érdekli az amerikai magyarok szavazata, mint a budapestieké! Kiderült, mert a sarasotai és más magyarok levelei figyelmeztették őket, hogy a magyar választások kimenetelét nem a „demokráciát féltő” Johns Hopkins Egyetemen döntik el, hanem a magyarországi szavazóurnáknál!

Mindez nem nagyon fontos, mindez csak politika. Ami fontos lenne, az az őszinte, baráti hang, annak megértetése, hogy mi, akik Gáti professzor úr szerint „nacionalisták vagy magyarkodók” vagyunk, mi nem vagyunk senki ellen, mi csak szeretjük népünket, szeretjük Karcsit is, mert ő is magyar, ő is tagja a nagy magyar családnak. Fontos annak megértése is, hogy mi ugyanúgy utáljuk a neonácikat, mint ő, de ugyanakkor azt is meg kell értenie, hogy akik saját fészkükbe piszkítanak, azokat nehéz szeretni, és azok senkinek sem tesznek jót, önmaguknak sem!
Mindent összevetve, szerintem jó lenne újból összegyűlnünk egy olyan konferenciára, mint ami a MEFESZ-konferencia volt Chicagóban 1957-ben (melyet még Nixon is üdvözölt), és elrendezni, átbeszélni végre közös dolgainkat (egy pohár bor mellett, néha kicsit nótázva, néha talán felemelt hanggal érvelve) de végül megegyezve abban amiben minden magyarnak (amerikai magyarnak is!) egyet kellene értenie, abban, hogy közös kincsünket, Madách és Arany, Deák és Bartók örökségét, népünk becsületét együtt kell védenünk, és higgadt egyetértéssel szét kell választanunk ezt a pártérdekektől, ideológiáktól, mert mindannyiunknak be kell látnia, hogy sokkal kevesebb az ami elválaszt, mint az, ami összeköt bennünket.

Részletek Charles Gati beszédéből
„Tudom, hogy ez súlyos vád, de igaz: az EU- ellenes nacionalisták, mint Václav Klaus a Cseh Köztársaságban vagy Orbán Viktor Magyarországon, aki nemrég emelt szót az EU ellen, Oroszország munkáját végzik azzal, hogy gyengítik az integrációt. Olcsó és félrevezető Moszkvát Brüsszelhez hasonlítani és azt állítani – mint ahogy Orbán tette – , hogy Magyarország nem lesz ismét gyarmat. Elfelejtette, hogy Magyarország és szomszédai nem önszántukból lettek Moszkva gyarmatai, de arról, hogy csatlakozzanak az EU-hoz és a NATO-hoz, már önszántukból döntöttek „      
[...]
„Fontos, hogy ki csinálja és ki hajtja végre politikánkat Közép-Európában. A 90-es években változás történt a nagykövetek kinevezésében. Kívánatos lett, hogy ne karrierdiplomatákat nevezzenek ki a térségbe. Néhányan hatékonyak voltak. A legtöbbjük nem. Nem tudták pontosan, hol vannak, nem volt hivatásos diplomata képzettségük. Csak kampánytámogatásuk miatt nevezték ki őket. Hogy jobban megvilágítsam a problémát, hadd tegyek fel egy kérdést. Amikor valaki fogorvost választ, azt veszi-e figyelembe, hogy az mennyi pénzt adott kedvenc politikai pártjának vagy inkább a képesítésére hagyatkozik? Miért más a követelmény a nagyköveteknél? 2008-ban az Obama-adminisztráció azt mondta, hogy nem követi elődje példáját. Híres szavak. És mi történt? A Bush-kormány alatt 33 százalék volt a nem hivatásos diplomaták aránya, az Obama-adminsztrációnál ugyanennyi. Úgy tűnik, hogy a kampány-donorok szeretik a prágai rezidenciát. A bukaresti követségnek gyönyörű fedett uszodája van, kívánatos állomáshely a politikai kinevezetteknek. Ez nem csak kínos, de árt is az Egyesült Államok érdekeinek. Olyanokat küldünk Közép-Európába, akik nemcsak hogy nem ismerik az ország nyelvét, kultúráját, de még csak nem is képzett diplomaták.”
B. E.