Werner Arber professzor, a Pápai Tudományos Akadémia elnöke beszédének középpontjában a tudomány és a hit közötti kapcsolat állt.

Október 13-án, szombaton lezárult az új evangelizáció témájának szentelt püspöki szinódus első hete a Vatikánban. A nap folyamán folytatódott az általános vita a szinódusi aulában. Pénteken délután a szinódusi atyák meghallgatták Werner Arber professzor felszólalását, aki különleges meghívottként van jelen a püspöki tanácskozáson.

1978-ban orvosi Nobel-díjat kapott, majd 2011-ben XVI. Benedek a Pápai Tudományos Akadémia elnökévé nevezte ki. A professzor beszédének középpontjában a tudomány és a hit közötti kapcsolat állt. A Szentatya jelen volt az aulában, és figyelmesen hallgatta a Pápai Tudományos Akadémia elnökét.

A tudományos ismeretek és a hit kiegészítik egymást az emberi tudás terén – ez volt a Nobel-díjas tudós felszólalásának lényege. A technikai, de egyben nagyon is emberi beszéd arra alapozott, hogy a tudomány eddig még nem tudott kompetens választ adni az ember legfontosabb kérdéseire, elsősorban azokra, amelyek a természeti világ helyett a transzcendensre vonatkoznak. Ezt a szerepet viszont a vallás be tudja tölteni.

A tudós idézte a Teremtés könyvét, hogy rámutasson: a kezdetektől fogva létezett a hit és a tudomány közötti összhang. Az Ószövetség ugyanis logikai sorrendben számol be az élet teremtésének lehetséges állomásairól. Arber professzor ezt követően kiemelte, hogy a tudomány nem tud pontos fogalmat alkotni egyelőre az élet alapjairól, vagyis a semmiből való teremtésre, amely kérdéskört a filozófia által kell tárgyalni. Lehetségesnek tartja a más bolygókon létező élet gondolatát, de figyelmeztetett, hogy erre a feltételezésre nincs tudományos bizonyíték.

Ma mire szolgál a tudomány? – tette fel a kérdést Werner Arber professzor. A tudomány utat nyit új technológiai alkalmazások számára, amelyek javítják az életet és az ember környezetét, formálva ezáltal a jövőt. Ilyen értelemben az Egyház, a civil társadalom, a gazdaság és a tudomány arra hivatott, hogy felvállalja a társfelelősséget a jövő egy új koncepciójának kidolgozásáért, amely hosszútávon előnyös lesz az egész emberiség számára. Ennek eléréséhez szükség van arra, hogy a modern társadalmak tiszteletben tartsanak bizonyos viselkedési szabályokat, amelyek könnyen elfogadhatók, ha a vallásos hitben gyökereznek. A Nobel-díjas tudós szerint Jézus is egyetértene a tudomány alkalmazásával az emberiség javának érdekében, ha tiszteletben tartja a természet törvényeit.