A híradások és a kommentátorok részletesen taglalják a pár év múlva bekövetkező népszavazást, amelyen a britek dönthetnek, kell-e nekik az Unió vagy sem. Holott a miniszterelnöki beszéd távolról sem azonos egy népszavazás kezdeményezéssel.

Kitettem a facebook oldalamra, hogy: a brit választók népszavazással dönthetnek a következő parlamenti időszakban Nagy-Britannia EU-tagságának sorsáról – az előzetesen ismertté vált részletek szerint ezt fogja bejelenteni David Cameron brit miniszterelnök hetek óta feszült figyelemmel várt szerdai beszédében.

Ez volt tehát az előzetes. Maga a beszéd árnyaltabb volt. Azt jelentette be Cameron, hogy tárgyalásokat kezd egy új, kedvezőbb feltételekről, s erről népszavazáson dönthetnek a polgárok, ha a következő választáson ő marad a miniszterelnök.

Akárhogy nézem, ez két feltétel. Az első: lesznek új, kedvezőbb feltételek. A második: a toryk megnyerik a választásokat.

A mai állás szerint egyik feltétel sem fog teljesülni. Közép-Európa számára egyébként is vérlázító, hogy egy hajdani ügyes húzás során az angolok még a legszegényebb tagállamoktól is sarcot szednek, az un. brit visszatérítést ugyanis mindenkinek fizetni kell. Most még ennél is jobb feltételeket akarnak? Erre szokták mondani, bőgőnek nézik az eget.

Ami a második feltételt illeti: a munkáspárt elég régen és elég biztosan vezet.

Cameron tehát alighanem két legyet akart ütni egy csapásra. Mivel pillanatnyilag a britek többsége elhagyná az Uniót, ezeket a szavazókat szólította meg, remélve, hogy nő majd a tábora. Másrészt erősíteni akarta magát a februári Európai Tanács ülésre, remélve, hogy majd kicsikarja a számára legkedvezőbb döntést.

A választásokat illetően közvélemény-kutatás ide vagy oda, nem merek nyilatkozni. Ami a Tanácson belül térnyerést illeti, alighanem tévedett: Párizs, Berlin, de még Stockholm is meglehetősen elutasítóan reagált.

A magyar unió-ellenes emberek persze azonnal szentté avatták Cameront, nem tudom, mit szólnak ők a mai nyilatkozathoz, amelyben váltig erősítette, hogy tag kíván maradni. Ami egyébként burkoltan már korábban is kifejtett, hiszen nyomatékosan figyelmeztetett a döntés súlyára, gazdasági következményeire és a munkanélküliséget növelő hatására. Azt is mondta, nincs retúr jegy, ki kilépünk, kint leszünk.

A címben feltett kérdésre tehát ma nemmel felelek. Nem zárható ki azonban, főleg, ha a brit sajtó is tényként kezeli a miniszterelnök beszédének erre vonatkozó részeit, hogy a politikai hangulat majd kikényszeríti azt, akár egy munkáspárti kormány alatt is. Ez viszont a jövő zenéje.