A Magyar Katolikus Jogászok Társulásának állásfoglalása a családok védelméről.
A Magyar Katolikus Jogászok Társulása vallja: a család a társadalom alapintézménye. A rá vonatkozó jogi szabályozás kérdése a családok védelméről szóló törvényt érintő alkotmánybírósági döntéssel a figyelem középpontjába került. Az állam számára a házasság és a család kiemelt védelmének meghatározása elsődleges jogalkotási feladat.
A jogalkotónak egyrészt feladata a valós értékek azonosítása és bemutatása, másrészt számolnia kell azzal a társadalmi valósággal, amelyet szabályoz. „A közhatalom tekintse komoly feladatának, hogy elismerje, óvja és erősítse a házasság és a család igazi természetét, védje a közerkölcsöket és segítse a családok boldogulását.” A jogi szabályozásnak az értékek helyes hierarchiáját is nyilvánvalóvá kell tennie. Az igazságosság, a szolidaritás és a közjóra törekvés megköveteli a társadalom javaiból mindenki részesítését.
A jognak értékkifejező és értékalakító szerepe van. Bizonyos evidenciák megkérdőjeleződése idején azokat jogszabályban világosan indokolt megfogalmazni, hogy a társadalmak élete irányvesztetté ne váljék. A jogalkotónak lehetősége van arra, hogy egyértelművé tegye, mit ért az alaptörvény család alatt. A meghatározásnak ki kell fejeznie a – történeti alkotmányunk vívmányaként – mindig és töretlenül vallott értéktartalmat.
A természetjogban gyökerező szilárd és állandó értékeken a jogalkotónak nincs hatásköre változtatni. Ezek az értékek az írott jogon túlmutató valóságra mutatnak, az emberiség közös értékei. Az állam bátran kiállhat ezen értékek mellett, mert ezek adnak biztos alapot a társadalom működésének, s biztosítják mindazon célok elérését, amelyeket az alaptörvény kitűz.
A Magyar Katolikus Jogászok Társulása azonosul a Katolikus Egyház családról szóló tanításával, amely szerint „a házassággal egyesült férfi és nő gyermekeikkel alkotják a családot. A család intézménye független a közhatalom mindenfajta elismerésétől, sőt az előtt létezik.” „Ez tekintendő normális, alapértelmezett hivatkozási alapnak, amelynek függvényében a rokonság különböző formáit viszonyítani kell.”
Az Alkotmánybíróság az Alaptörvény alapján megerősítette azt az alkotmányértelmezést, hogy a házasság a többi párkapcsolati formához képest kiemelt védelem alatt áll. Az Alkotmánybíróság azt is egyértelművé tette, hogy a jogalkotó a családra vonatkozó szabályozás körében is kiemelhet és követendő például állíthat meghatározott életközösségi formát. Ez a kiemelten kezelés a jogalkotó alkotmányos kötelezettsége. Ám a jogalkotó nem mentesül azon kötelezettsége alól, hogy egyéb életközösségi formák, valamint kiemelten is a gyermekek megkülönböztetés nélküli védelmét biztosítania kell. Az Alkotmánybíróság a család korábbi meghatározását arra tekintettel találta túlságosan szűknek, hogy a törvény más formában sem tett említést azokról az együttélési formákról, amelyek – különös tekintettel a gyermekekről való gondoskodásra – szintén védelemre tarthatnak igényt.
Mindezek alapján hangsúlyozzuk, hogy az Alkotmánybíróság határozata mozgásteret hagyott a jogalkotónak, amelyben továbbra is kialakítható a keresztény értékrend szerint vállalható szabályozás úgy, hogy egyben a társadalmi igazságosság garanciális normái is egyértelműen rögzítésre kerüljenek.
„A családokat megfelelő társadalmi intézkedésekkel segíteni és védelmezni kell.” Az államnak a tágabb, szociológiai családfogalomba beletartozó életközösségekre vonatkozó jogvédelmi kötelezettségét a vonatkozó jogági normákban biztosítania kell. A szabályozásnak a szociológiai valóságot figyelembe kell vennie, és a házasságon alapuló család mellett egyéb életközösségeket is védenie kell, mert a gyermekek között semmilyen különbség nem tehető aszerint, hogy a róluk gondoskodók milyen kapcsolatban élnek. Ennek tiszteletben tartása mellett ugyanakkor az Alkotmánybíróság határozata szerint is lehetősége van a jogalkotónak arra, hogy a házasságon alapuló családot továbbra is mintául állítsa. Így a különböző együttélési formákhoz kapcsolódó jogvédelem az ember méltóságának és az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nélkül biztosítható.
Hangsúlyozzuk, hogy – az Alkotmánybíróság által megerősített alkotmányértelmezés szerint is – az azonos neműek párkapcsolata, amivel az örökbefogadás lehetősége sem jár együtt, nem tartozik a család védelmének körébe.
A jognak mindazon családi együttélési formákat védelmeznie és a maguk helyén segítenie kell, amelyek a nemzet megmaradásához és gyarapodásához, a felnövekvő nemzedékek egészséges testi és lelki fejlődéséhez, az idősebb generációk ellátásához s a családi élet egyéb értékei megvalósításához úgy járulnak hozzá, hogy összhangban állnak az alkotmányos értékekkel. Mindeközben az alkotmányosan kiemelt értékek és intézmények szerepe változatlan marad.
A jogi szabályozáson túl fontosnak tartjuk a házasságon alapuló családi élet értékeinek bemutatását és vonzóvá tételét, az értékelvű társadalmi párbeszédet, amely hozzásegít a házasság és a család korunkban tapasztalt válságából való kiút megtalálásához, az egészséges, boldog családok és az erre alapozott társadalom megteremtéséhez.
A Magyar Katolikus Jogászok Társulása a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jóváhagyásával működő, világi krisztushívők országos társulása, egyházi jogi személy, tagja a Katolikus Jogászok Nemzetközi Szövetségének. A Magyar Katolikus Jogászok Társulásának alapvető feladata, hogy tagjai a katolikus meggyőződésük szerint gyakorolt jogászi hivatásuk alapján képviseljék hitüket a világi élet különböző területein, javaslatokat fogalmazzanak meg, állásfoglalásokat tegyenek közzé. Tagjai vallják az objektív igazság és az ezen alapuló értékrend létét és megismerhetőségét, a jog és igazság kapcsolatának munkálásában a katolikus jogászok sajátos felelősségét. A Társulás saját kezdeményezésekkel, jellegének megfelelően önállóan végzi tevékenységét, szabályzatának betartása mellett, kiemelt figyelmet fordítva a Katolikus Egyház tanítóhivatalának a jogászokhoz szóló útmutatásai közvetítésére és képviseletére.