A dinamós zseblámpa Magyar Krónika, március 10. Bodor Miklós László

Gyerekkoromban, a háború hordalékaként volt egy dinamós zseblámpánk.
Valamelyik rokon hagyta ránk miután leszerelt, és nem kellett leadnia.
Marokra fogva, nyomkodva addig világított, míg a beleszerelt kis dinamó pörgött. Tempósan nyomkodva folyamatos fénye volt.

Sok évig használtuk. Nemrég egy  - természetesen kínai bolt kirakatában láttunk egyet. Ez nem lemez  házban kínálta magát, hanem különböző színű műanyag burkolat fedte.
Néhány nyomás után a benne levő piciny akkumulátor jóvoltából akár félóráig is sugározták a fényt az elején lévő LED.- ek. Többet is vettünk - jó ajándék lett belőlük.

Aránylag rövid használati idő alatt elromlottak. Szinte ugyanakkor mondták fel a szolgálatot.
- Ne dobjuk ki! Javítsd meg. Végül is mérnök vagy, nem igaz?- hangzott a szózat.
Szófogadó, papucs-nagyapaként nekiültem. Kerestem a hibát, szakadt vezetéket, kidurrant kondenzátort, megbarnult ellenállást, bármit. Az akkumulátorig eljutottam. Azt szétszedni nem lehet. A három kis fémpogácsa egy közös műanyag tokba van bele öntve!

Irány a kis elektronikai "szatócsbolt", ahol már többször ért kellemes meglepetés, lehetetlen dolgot keresve:
-Nekem nincs. Talán Újpest-Megyer határán a Fóti út - Karpfenstein u. saroknál.
Unokám szemén láttam, hogy ha imponálni akarok, akkor kocsiba ülök, át kínlódok a városon. Megszerzem!
Közben okosabbik énem rám szólt:
-Egyszerre nyuvadtak meg. Törődj bele, ennyi volt. Éltek, működtek, meghaltak.  Mint Te mindjárt, ha itt üt meg a közlekedési dugóban berregve, gutaütés miatt.

Nem volt. Új címet kaptam. Fogcsikorgatva oda is elmentem.
Néztem hasonló gomb akkut az ismerős órásnál.
-Ha rám hallgat, tényleg kidobja azt a vackot. A benzin a kocsijába, a nyugtató, amit a huszadik hely után be kell kapnia, és az ideje drágább! Vegyen egy újat!- mondta a mester
Végül 300 Forintért kapott a kislány egy újat. Ugyanolyan színűt, mint a kidobott elődje.
-Látod Papa! Csak meg tudtad csinálni. Nekem is azt mondod. soha ne add fel! - ragyogtatta rám a tőlem örökölt (!) barna szemeit, rajongóan.

Kedves olvasók! Szerintetek ti bevallottátok volna az igazságot?