Felmerül a kérdés egyre gyakrabban, hogy mi adja a baloldaliaknak azt a mérhetetlen önbizalmat, hogy ők mondják meg, milyen legyen minden a világ összes dolgaiban, és aki nem úgy él és gondolkodik, annak megvetés, üldözés és pusztulás a sorsa.

Remekbe szabott meghatározással ábrázolja ezt a mérhetetlenül arcátlan és tolakodó viselkedési kultúrát Schmidt Mária történész, amikor így vezeti be a baloldal természetrajzának remek ábrázolását:

„Több mint hat évtizede tart. Magyarországon néhány tucat ember uralja a közbeszédet. ők szabják meg a normát, ők állítják össze a kánont. ők uralják a nyilvános vitákat, amelyek témáit is ők jelölik ki. ők írják a korszakos könyveket, a fontos cikkeket, a jelentős tanulmányokat. ők oktatnak az egyetemeken, ők osztják a tudományos elismeréseket. Mindig korszerűek, mindig szalonképesek. Mit szalonképesek! ők a szalon. Elkötelezettek az újabb és újabb szellemi divatok iránt, azok értékrendjét haladéktalanul magukévá teszik, és elvárják, sőt megkövetelik, hogy mások is azt tekintsék zsinórmértéknek.”

Pontos a történész időmeghatározása, mármint ennek az embertípusnak az eluralkodása tekintetében Magyarországon. Előtte azonban nyugaton és keleten is egy történelmileg kialakult és kiforrott hatalommentalitás uralta a szellemi és anyagi lét minden szintjét. A lélektan tudományos kutatói bizonyára pontosabb meghatározást tudnának megfogalmazni, mi, parlagi körünkben úgy találjuk, hogy ez a határtalan önteltség a materializmusnak a terméke, az emberiségnek abban a rétegében alakult ki, amely a csodálatos európai civilizáció teremtette közlekedési és gyáripari fellendülés adta lehetőségeket a Föld egyéb védtelen társadalmai leigázására és kifosztására használták fel. Ez a kapzsiságból kifajzott társadalmi képződmény nem ismerte birtoklási vágyának a határát, tudományos intézményeket hozott létre hatalmi érdekeit körülbástyázó filozófiák elterjesztésére. Ezekben a gondolat- és eszmegyárakban érlelődtek ki a politikai ideológiák, amelyek egyike-másika tervasztalos helóta társadalmak kiépítését propagálta, és ha ezeknek történelmi sikerei voltak – Szovjetunió, Vörös Kína, Észak Vietnám, Észak Korea, Khmer Rouge stb. –, annak egyetlen magyarázata van, az hogy a világuralom dúsgazdag megszállottai számolatlanul öntötték megszervezésük részére a pénzt és a médiaszimpátiát. Pontos tehát a meghatározás, a prosperitásból csak későn gyarapodó közép-európai államok – így Magyarország is – hat évtizeddel ezelőtt, pontosan 1944–45 telén kapta meg katonai erőszakkal azt a diktatórikus rendet, amelyben osztályharc címén megfordították a társadalmi gúlát, átírták a magyar történelmet, ami szerint minden addigi időben feudális reakció volt, amit ki kell irtani.

„1945 után »fényes szellőkként« a világforradalom magyarországi berendezkedésén, az ország bolsevizálásán munkálkodtak. Feljelentették, kihallgatták, börtönbe záratták, kivégeztették a polgári rendszer tisztségviselőit, képviselőit. Harcoltak a népnyúzó burzsoák, a tőkés kizsákmányolás, a klerikális reakció, az osztályellenség, így a kapitalisták, a burzsoák és a kulákok, a zsírosparasztok, egyszóval a nép ellenségei ellen.” – írja az idézett történész. És amikor már az emberek csak egy részében maradt meg a tiltott és titkolt emlékezet a nemzetről és a természet rendje szerinti nemzeti társadalomról, annak történelmi és kulturális jelentőségéről, akkor beleszabadították az országot az internacionalizmus igazi, eredeti lápvilágába, ahol ugyancsak megvan a látszat ellenére az egypártrendszer, megvan a pártoligarchia, megvannak a tudománynak, az üzleti életnek, a társadalmi keretei, ahova – igen, be lehet jutni, de, ahol a kijelölt úton kell maradni és szolgálni, és a fennmaradásért folyamatosan bizonyítani. Akkor van cím, rang és jólét. Erre az útra már az iskolákban kijelölték a kiválókat. Emlékezzünk vissza, a múlt század 60-as éveitől tízezerszámra képezték ki minden ország kiváló tanulóit valamelyik nyugati vagy szovjet-uralta állam egyetemein. A Világhatalom rendszere gondosan előkészítette a világ minden országában létrehozni a komprádor kormányzatokat.

„A baloldal támadó reflexei nem változtak – írja Schmidt Mária –, csak éppen más kifejezéseket töltöttek fel gyorsan ölő méreggel. Akik tegnap fasiszták, szovjetellenesek, kulákok és klerikálisok voltak, azok ma rasszista, antiszemita, holokaszt tagadó, xenofób, szélsőjobboldali, illetve kirekesztő jelzőt kapnak. Nagyjából ugyanazok adják a stigmákat, nagyjából ugyanazoknak. A lényeg: az ellehetetlenítés. Aki megjelöltetett, az szabad préda, következmények nélkül lehet megsemmisíteni. Az új gyűlöletszótár legalább olyan szabadságot biztosít használóinak, mint a korábbi. Osztályellenséggé vagy imperialista ügynökké könnyen válhatott bárki évtizedeken keresztül, manapság ugyanúgy bélyegezhető bárki rasszistává vagy kirekesztővé.”

Ma már nem kell tudományoskodni marxizmussal, leninizmussal és hasonló maszlagok papagájozásával. Ma elég annyit mondani: politikailag korrekt. És ezt nem kell ideológiai szemináriumokon elsajátítani és felmutatni éjjel-nappal ájtatos elvtársi pofával, ehhez csak tudni kell viselkedni a baloldal illemkódexe szerint. Mindenkinek saját érdekében, mert aki nem tudja, vagy más nézettel próbálkozik, annak útjai elzáródnak. Megkapja a divatos bélyeget: fasiszta, antiszemita, rasszista, idegengyűlölő, kirekesztő stb.

Meglepő volt – legalábbis számunkra az emigrációban –, hogy a rendszerváltás a szocializmusból a kapitalizmusba milyen simán ment a szocialista rendszer egész személyzeti állományában és főleg vezető köreiben. Hova szálltak a „hidegháború” ellenségképei, amik felvetítésével a rendszer ellenzőit (vagy azzal megvádoltakat) börtönözték, vagy szórakozásból jó néhányat kivégeztek a nyugatiak részére kémkedés vádjával. Talán megérezték, magasabb polcokon talán tudtak is arról, hogy a nyugati demokrácia habzószájú hirdetői és a szovjet demokrácia kínzókamrás oktatói egyazon kenyéradó gazdának állnak szolgálatában.

A képlet tehát előttünk áll. A politikai atmoszféra egyre inkább telített állapotba jut. Az egypólusú világrendben az egylényegűség, egyöntetűség a mód, és a központi irányítás a cél. Az egyébként elkerülhetetlen globalizálódó folyamatokat a baloldali politikai dogma érdekeltjei és hirdetői meglovagolják, felhasználják az internacionalista törekvések érvényesítésére. Ennek egyik nagy feladata a nemzetállamok rendjének elsorvasztása, ami útjában áll a nemzetközi tőkés társaságok központosítási törekvéseinek. Az elsorvasztás jól bevált eszköze az eladósítás.

A hitel alapvető gazdasági szerepe (amire Széchenyi István hívta fel a figyelmet), hogy beindítja a gazdasági életet, tehát hasznos. De csak akkor hasznos ha a vállalkozás eredményes, vagyis megtermeli a hitel visszafizetési részleteit és kamatját és még hasznot is hoz. A természettől ellesett behálózási technológia a hitnyújtással azt teszi amit a pókok, elveszi a termelés lehetőségeit, és a beszorult államból kiszívja annak javait is.

Ami most történik a világban nagyüzemileg, az mindig is megvolt helyenként hitelezési bűnözésként: eladósítani az ügyfelet, és ha nem fizet elvenni a tulajdonát. Ez ma a globális lehetőségekkel globális bűngyakorlat lett, és a nemzetellenes baloldal programja mindennek legalizálása és állandósítása.

A magyarországi baloldali fertőzöttség veszélyes méretű. Ezt vette észre az ország választói körének nagyobbik része, és védekezése érdekében választott, amitől viszont felbőszült a nemzetközi baloldal Magyarország ellen. A támadás egyre inkább veszélyes méreteket ölt. Írásunk további részében csak felsoroljuk az éppen eltelt egy hét folyamán végrehajtott Magyarország-ellenes támadásokról szóló újsághírek lényeges részeit:

— A Magyar Helsinki Bizottság, az Eötvös Károly Intézet és a Társaság a Szabadságjogokért levélben fordult az Európa Tanács főtitkárához, illetve az Európai Unió alapjogi biztosához, és tájékoztatta az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének jelentéstevőit Magyarország Alaptörvényének tervezett negyedik módosítása ügyében. Elsősorban azt kérték, hogy a Velencei Bizottság véleményezze az Alaptörvény tervezett módosítását, mert az sérti a demokrácia és a jogállam értékeit. 2013. március 5.
*
Tehát magyarországi baloldaliak feljelentik hazájukat mindenféle olyan fórumon, amely ártani tud az országnak, amelyek azt meg is teszik, lévén a nemzetközi baloldal valamilyen akciós szervei. Ugyanúgy magyarországi baloldaliak, politikusok, újságírók, baloldali, nemzetellenes szervezetek vezetői küldik szét a világmédiába az általuk megfogalmazott vádakat, amiket azok kész tényekként szorgalmasan közölnek fontos hírként. Ezek ellen nincs mód védekezni, a magyar álláspontot nem közlik, ha mégis, már zúdítják a következőt.
*
— A három szervezet arra kérte Thorbjorn Jaglandot, az Európa Tanács főtitkárát, hogy a jogállamiság, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosított jogok magyarországi érvényesülése érdekében kérje fel a Velencei Bizottságot az Alaptörvény tervezett negyedik módosításának véleményezésére. Viviane Redinget, az Európai Unió alapjogi biztosát arra kérték, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel lépjen fel azért, hogy érvényesüljenek a magyar jogrendszerben az Európai Unióról szóló Szerződésben foglalt értékek.
*
— A Budapest Pride (az egynemű párosulás Büszkeség nevű szervezete) elítéli az Alaptörvényt és annak 4. módosítását. Támogatja mindazokat a civil kezdeményezéseket, tiltakozásokat, polgári engedetlenségi akciókat, amelyek a demokrácia, az alkotmányosság és a jogállam széttiprására hívják fel a figyelmet. Természetesen külföldön, ami végigszalad a médiahálózaton. 2013. március 15. „Felháborítónak tartjuk, hogy az Alaptörvény 4. módosítása kimondja az egyetemi hallgatók röghöz kötését, az egyetemek gazdasági autonómiájának felszámolását, a hajléktalan emberek hatósági üldözésének lehetőségét, a szólásszabadság, a független igazságszolgáltatás, a szabad választási kampány korlátozását, 22 év alkotmánybírósági döntéseinek érvénytelenítését, az egyházak közötti diszkrimináció lehetőségét, valamint az Alkotmánybíróság jogköreinek csökkentését, és nem utolsó sorban kizárja a család fogalmából a gyermektelen, az élettársként együtt élő és az azonos nemű párokat.”
*
— Guy Verhofstadt, az Európa Parlament liberális frakciójának belga vezetője szerdán felszólította José Manuel Barrosót, az Európai Bizottság elnökét, hogy a küszöbön álló EU-csúcstalálkozón vesse fel a magyar alkotmánymódosítás ügyét, és az uniós alapértékek sérelme esetére kidolgozott eljárásrend jegyében kezdeményezzen vitát a kérdésről. A liberális EP-frakcióvezető, volt belga külügyminiszter szerint azonban már most egyértelmű, hogy a magyar alkotmánymódosítás sérti azokat az alapértékeket, amelyeket az EU-ról szóló alapszerződés 2. cikke sorol fel, és amelyek nyomán a 7. cikkben említett eljárás megindításának van helye az érintett tagállammal szemben. A 7. cikk szerinti eljárás alapján a tagállam jogai korlátozhatók, így végső esetben akár szavazati joga is felfüggeszthető. 2013. március 13.
*
— Gabriele Zimmer, az „Egységes Európai Baloldal – Északi Zöld Baloldal” elnevezésű EP-frakció elnöke, a német Baloldal pártjának képviselője úgy vélekedett, hogy a magyar kormány politikája nem tartja tiszteletben sem az uniós alapjogi chartát, sem magát a jogállamiságot. 2013. március 13.
*
— Hannes Swoboda, az EP szocialista és demokrata képviselőcsoportjának vezetője közölte, mélységesen sajnálja, hogy Orbán nem fogadta meg a neki adott tanácsot, hogy elhalassza a szavazást addig, amíg az Európai Bizottság és az Európa Tanács Velencei Bizottsága közli független értékelését a módosításokról.  „A ma elfogadott és általa felügyelt módosítások egyenesen szembemennek az Európai Unió alapvető értékeivel” – közölte Swoboda. „Az Európai Unió tagjaként Magyarország nem hagyhatja és nem is szabad, hogy figyelmen kívül hagyja az európai polgárok alapvető értékeit és jogait.” 2013. március 11.
*
— Orbán Viktor miniszterelnök „intézkedéseivel elérkezett az elfogadhatóság határára”, tisztázni kell az alkotmány körüli jogi kérdéseket – mondta Michael Spindelegger osztrák külügyminiszter 2013. március 17-én egy osztrák napilapnak adott interjúban. „Csak azt tanácsolhatom neki (Orbán Viktornak), hogy az új alkotmány körüli minden jogi kérdést tisztázzon az európai jog szempontjából” – mondta a kormányfő helyettes. „Magyarországnak vissza kell térnie az európai jog talajára” – tette hozzá.
*
— Brüsszelben tiltakoztak az alkotmánymódosítás miatt. MTI, 2013. március 15. A megmozduláson felszólaltak a melegközösségek jogaiért küzdő, a hajléktalanokkal foglalkozó és az újságírók érdekeit érvényesíteni kívánó szervezetek képviselői, akik bírálták a magyar alaptörvény módosítását. A tiltakozáson megjelent Herczog Edit magyar szocialista és Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti európai parlamenti képviselő is.
*
— A bécsi konzervatív Die Welt szerzője, Jacques Schuster A kamasz évek vége című írásában így fogalmaz: – Orbán Viktor és pártja nemcsak arra törekszik, hogy saját eszméik szerint építsék át a társadalmat és „megszabadítsák” azoktól az intézményektől, amelyek vezetője mást gondol, mint ők, hanem igyekeznek az „alkotmányos valóságot” is megváltoztatni, hogy a kormány „csaknem korlátozatlan hatalma” révén véghez tudja vinni mindazt, ami megfelel elképzelésének. Jacques Schuster szerint a kormány az alkotmány negyedik módosításával nemcsak az alkotmánybíróság „helyzetét gyengítette”, hanem „aláásta az alapjogok és az emberi jogok védelmét”. Orbán és a Fidesz „megtámadja a hatalmi ágak szétválasztásának elvét”, és „korlátozza még a véleményszabadságot is” – áll a vezércikkben. 2013. március 16.
*
— A Kurier napilap jegyzetírója, Martina Salomon is az osztrák belpolitikával hasonlította össze a magyart. Úgy vélte, míg Európa jogosan csóválja a fejét a magyar kormány intézkedései miatt, Ausztriában is élénk a nemzetközi piacoktól való megszabadulás és az államosítás vágya. Orbán Viktor azt akarja, hogy a bankrendszer legalább félig magyar kézben legyen, korlátozni akarja az alkotmánybíróság hatáskörét, az állami támogatást kapó diákokat hazai munkavállalásra akarja kötelezni. „Mindez ellentmond az európai gondolatnak” – írta. 2013. március 16.
*
— A Lidové Noviny című cseh konzervatív napilap a magyar kormány hatalmának állítólagos túltengéséről ír.  A magyar alkotmány módosításának súlyát nemcsak az Európai Unió bírálja – írja jegyzetében Tomás Nemecek –, hanem az Egyesült Államok és Sólyom László volt államfő is tiltakozik. Szerinte Magyarországon „kisiklott a fékek és az ellensúlyok rendszere. Orbán Viktor kétharmados parlamenti többségével bebetonoz mindent, amit csak lehet – az alkotmányt és más alapvető jogokat is csak kétharmados többséggel lehet majd a jövőben megváltoztatni” – írja a szerző. 2013. március 16.
*
— Két vendégszereplését is visszamondta a strasbourgi Színház Vidnyánszky Attila politikai nézeteire hivatkozva. 2013. március 18. A színház vezetője, Julie Brochan már március elején csatlakozott azon német, osztrák és francia rendezőkhöz, színészekhez, akik petícióban tiltakoztak Vidnyánszky kinevezése, művészeti koncepciója és politikai véleménye ellen. Julie Brochan szerint a Nemzeti Színház politikai elfogultságát bizonyítja az is, hogy egy kormánypárti képviselő, Pálffy István látja el a sajtószóvivői feladatokat.
*
— Orbán Viktor kitüntette a szélsőjobbot címmel számolt be honlapján a nemzeti ünnep alkalmából átadott díjakról a francia Le Figaro. 2013. március 19. A konzervatív lap szerint a gazdasági válság és a társadalmi frusztrációk Európában mindenhol táptalajt teremtenek a szélsőségeknek, de Magyarország „kevésbé áll ellen a nacionalista szellemeknek”. A lap ennek jeleként értékeli az „antiszemita és cigányellenes kirohanásairól ismert” Szaniszló Ferenc, Bakay Kornél régész és Petrás János zenész kitüntetését. A lap úgy fogalmaz: „Orbán Viktorból a kemény szuverénizmus olyan élharcosa lett, aki folyamatosan kínos helyzetbe hozza európai partnereit, azok pedig képtelenek a magyar kormányfő tekintélyelvű és nyugtalanítónak minősített kilengéseit megállítani.”
*
— A francia L’Express című politikai hetilap honlapján megjelent írás Orbán Viktor „újabb provokációjának” minősítette Szaniszló, Petrás és Bakay kitüntetését. A szerző, Florian Bourdier szerint a rasszista nézeteiket nyíltan vállalók kitüntetésére akkor került sor, amikor az EU az alkotmánymódosítás miatt amúgy is élénken figyeli az országot. 2013. március 19.
*
— Két véleményt, Anton Pelinka politológus és a bécsi magyar nagykövet levelét közölte a bécsi Die Presse Vita című rovatában az alkotmánymódosítással kapcsolatban. A politológus rámutat: az alkotmány kezelése körüli konfliktus nem egyszerűen a bal és a jobboldal között áll fenn. Nagyobb súllyal esik latba – vélekedett – , hogy „a kormány azt a konszenzust veszélyezteti, amely az 1990-es átalakulás kezdetén Magyarországot a demokratizálódás példaképévé tette”. Írását azzal zárta: – Magyarország nem lehet sokáig az egyesült Európa része, ha egyúttal fenyegető külföldként kezeli Európát.
– Magyarország jogállam, és az is marad – írta Szalay-Bobrovniczky Vince bécsi nagykövet a kormánnyal szembeni külföldi bírálatokra válaszolva. Állásfoglalását az újság a vélemény oldalon, Pelinka írása mellé tördelve közölte.
***
Kövér László szerint az alaptörvény negyedik módosítása újabb ürügyet adott az Orbán-kormány elleni nemzetközi puccskísérletre, az ingerültséget azonban nem ez a „korábbiakhoz képest jelentéktelen változásokat hozó” alkotmánymódosítás, hanem a rezsicsökkentés váltotta ki.
„Ha mi befognánk a szánkat, aztán csinálnánk ugyanazt, mint amit a Bajnaiék csináltak, akkor mi mintademokrácia lehetnénk, a kutya nem ugatná meg a kétharmados törvényeinket és az alaptörvényünket” – fogalmazott a házelnök az M1 A Lényeg című műsorában nyilatkozva. Kiemelte, a magyar kormány inkább vállalja a bukás kockázatát úgy, hogy az emberek javát szolgálva vállal „olyan konfliktusokat, amelyek fölébünk nőnek”, mintsem hogy ne hajtsa végre korábbi ígéreteit. A siker egyetlen útja, ha Magyarországot és gazdaságát kiszabadítjuk abból az adósrabszolgaságból, amelybe „Bajnai Gordon, Gyurcsány Ferenc, meg a többiek” döntötték – emelte ki Kövér László.

Aláhúzta emellett, hogy a kabinet befektető- és tőkebarát, ha az munka-helyteremtéssel jár együtt. A Horn-kormánnyal kötött szerződések alapján Nyugat-Európában nem látott mértékű profitra szert tevő gáz és áramszolgáltatóknak azonban szerinte be kell látniuk: érdemes beszélgetni arról, hogy ne a magyar emberek fizessék a legmagasabb rezsit az unióban.

A házelnök hangsúlyozta, Európában „szabályos antikeresztes háború” folyik a keresztény értékekkel szemben. „Itt aki nem akarja föladni hitbéli meggyőződését, nem akarja föladni nemzeti kultúráját, nem lelkesedik eléggé a multikulti, meg a minden normát félresöprő új világrend iránt, az előbb utóbb valamilyen bélyeget kap a homlokára” – mondta.