A torontói magyarok Áder János köztársasági elnökkel együtt emlékeztek 1956-ra Magyar Krónika,november 7. 2013. Dancs Rózsa foto: Kralovánszky Balázs

1956. október 23. kedd volt, verőfényes, kora őszi nap volt, amikor kitört a magyar történelem legnagyobb, legcsodálatosabb forradalma: egy maréknyi nemzet, amely már egy évtizede a szovjet igájában nyögött, lerázta rabláncait, és pár nap alatt kiűzte az idegen hódítókat az országból: „a parittyás Dávid” harcolt „vad Góliát ellen!” - és győzedelmeskedett. Ezt a forradalmat nem egyes emberek, nem politikai csoportok hajtották végre, hanem a népakarat. Egy népé, amely azt mondta, elég volt! Elég volt 1956. október 23-án éppen úgy, mint 1848. március 15-én: mindkét szent napon a szabadságért állt fel a nemzet és kiáltotta világgá Petőfi Sándor szózatával, hogy „Talpra, magyar!” ’48 ifjúsága után most támadt a hazának egy ’56-os ifjúsága!

Az ’56-os forradalom és szabadságharc 57. évfordulója a kanadai magyar közösség életében azért is történelmi fontosságú, mivel a torontói megemlékezés ünnepi szónoka Áder János, Magyarország köztársasági elnöke volt. A nap folyamán a köztársasági elnök megtekintette az idén újból megnyitott torontói főkonzulátus leendő helységét, meglátogatta a Torontói Egyetemet, ahol a magyar program munkatársaival találkozott, majd elhelyezte a kegyelet koszorúját a Budapest Parkban. Az Ontario tó partján álló 56-os emlékműnél a zászlófelvonási, illetve koszorúzási ceremóniát hagyományosan az itt élő volt forradalmárok szervezték meg, Kulcsár Ervin, a Kanadai Igazolt Szabadságharcosok Szövetségének elnöke, Király Ilona volt soproni diák, Felkai Ferenc, egykori pesti srác. Kulcsár Ervin megható szavakkal emlékezett a forradalom napjaira és hőseire. Az emlékműnél a magyar külképviseletek mellett a megemlékezés virágait helyezte el többek között Corneliu Chisu kanadai parlamenti képviselő, Hoppál Péter magyar oszággyűlési képviselő és a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége is

A torontói Árpád-házi Szent Erzsébet Magyar Katolikus Templomban szervezett forradalmi megemlékezést eskütétel előzte meg. Rigó Jenő plébános üdvözölte a vendégeket, majd Simon Éva ottawai vezető konzul ismertette a ceremónia menetét. Miután Szárics Dórka elszavalta Vörösmarty Mihály Honszeretet c. költeményét, hetvenegy új magyar állampolgár – köztük az ezredik kanadai - mondta el Pordány László nagykövet után az eskü szövegét, majd vette át az államelnöktől az állampolgársági okiratot.

Az Isten házában elhangzott „Isten, engem úgy segéljen!” fogadalom mintha azt az elszántságot visszhangozta volna 57 esztendő távlatából, amellyel elindult azon a koraőszi, verőfényes napon a pesti utca népe, hogy igazságot tegyen és felszabadítsa önmagát.

Az ünnepi program műsorvezetői, Turóczy Katinka és Branyiczky Attila felidézték az egykori eseményeket – a felszabadulási érzés örömteli mámorától, a november 28-ai rövid győzelemig, majd a november 4-én bekövetkezett tragédiáig. A művészi előadások hangulatilag az elhangzottakhoz igazodtak. A Borbély-testvérek, Viktória és Krisztina Petőfi Sándor Nemzeti dal c. verséből adtak elő részleteket, Finta Gábor ottawai zeneszerző szerzeményét, a Magyar népdalszvit 4. és 5. tételét játszotta zongorán Palencsár Edit ottawai zongoraművész és maga a szerző, Finta Gábor. Az Oláh Imre orgonaművész, karnagy vezényelte Szent Erzsébet Scola Cantorum előadásában hallhattuk Hassler Ünnepre jöttünk, Kodály Zoltán Esti dal c. darabjait és a kórusalapító Zadubán György szerzeményét, Tollas Tibor Október 23 c. megzenésített versét. A nemzetközileg elismert Wéber András gordonkaművész és Szigeti Máté fuvolaművész Erkel Ferenc Bánk bán c. operájából a Csárdás és a Hazám, hazám c. részleteket adták elő.

A 25 éve Finta Beatrix Pro Cultura Hungarica–díjas karnagy vezetésével működő Ottawai Magyar Kórus három darabot énekelt: Finta Gábor szerzeményeit, valamint Karai József: Ugrótánc című művét. A maga is pesti srác, Felkai Ferenc A pesti „srácok” c. verssel emlékezett elesett pajtásaira.

Műsorösszállításunkkal bizonyítani akartuk, hogy a diaszpórában is vannak művészeink, akik képesek olyan színvonalú előadásra, amellyel magasrangú vendégeink előtt sem vallunk szégyent és amellyel nemzetünk jó hírnevét öregbítjük a világban.

A köztársasági elnök ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy „1956… hősöket adott nekünk, magyaroknak. Hétköznapi emberek megszámlálhatatlan sokaságát, akik nem készültek forradalmárnak, nem vágytak vértanúságra. Olyan embereket, akik a diktatúra rabsága helyett szabad emberhez méltó életre vágytak.”

Sokan élnek még ezek közül a hősök közül, nemcsak otthon, hanem a világ minden pontján, így Torontóban is, akik a szabadságharcot követő terror elől ide menekültek, mondta.

„A mai napnál keresve sem találhatnánk jobb alkalmat arra, hogy kifejezésre juttassuk, mennyi hálával és köszönettel tartozunk az akkori befogadó országoknak. Köztük Kanadának is, amely az új élet reményét és a szabadság földjét jelentette a szabadság nemzetéhez tartozóknak.”

Az államfő kiemelte nemzetünk szabadságszeretetét, amely segítette, hogy a „korábban kettéosztott világ ismét egyesülhetett… A magyar emigráció története minden időben megmutatta, hogy itthonról elmenni éppoly nehéz lehet, mint maradni. „a nemzet nem föld, hanem történelmi rendeltetés,” idézte Németh László szavait, és az író meggyőződésével egybehangzóan kijelentette, hogy „a világ bármely pontján nemzet marad a nemzet, magyar marad a magyar.”

Az ünnepi beszéd elhangzása után Horthy Nándor torontói festőművész Isten, áldd meg a magyart! c., az új magyar Alaptörvény ihlette alkotását a magyar államnak adományozta.

A műsorvezetők felolvasták Stephen Harper kanadai miniszterelnök üdvözletét: „Nagy örömömre szolgál, hogy üdvözölhetem a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége tagszervezeteit és az egész magyar közösséget az 1956-os forradalom 57. évfordulójának alkalmából. Különösen megtisztelő itt, Kanadában üdvözölnöm Áder János urat, Magyarország köztársasági elnökét. 1956 októberében a magyarok egy emberként keltek fel a kommunista rezsim ellen. Közel 200,000 magyar menekült el hazájából a szovjet megszállás elől, akik közül majd 40,000 kezdett új életet Kanadában. Ezóta, és különösen az 1989-es változások óta, Kanada a Magyar Nép barátjának tekinti magát…”, üzente Kanada miniszterelnöke. 

Miután elhangzott Oláh Imre orgonakíséretében a kanadai himnusz, a templom halljában fogadásra került sor, amelyen a magyar államfő mindenkivel kedvesen elbeszélgetett, aki a mintegy 600 fős résztvevőből a közelébe juthatott.