Remek eseménnyel indult a 2016-os új év a montreali és ottawai cserkészek háza táján, január második felében rendezték közös téli táborukat a quebeci Mille-Isleshez közel eső Camp Tamaracouta cserkészparkban. Nem az első alkalom, hogy közös programot szervez a két csapat, és a jó hangulatban töltött idő, a újonnan szövött barátságok miatt bizton állíthatom, hogy nem is az utolsó.



Montrealból képviseltette magát mindkét csapat, a 37. sz. Szent Margit leánycsapat és a 23. sz. Szent László fiúcsapat is, tőlük kiscserkészek és cserkészek is érkeztek. Az ottawai 28. sz. Kölcsey Ferenc cscs.-ot csak cserkészek képviselték, mivel a nagyszámú kiscserkészek számára külön táborra készülnek a vezetők. Összesen kb. 50 fő vett részt a gyönyörű helyen, napsütéses remek téli időben rendezett eseményen.

A tábor programja péntek délután kezdődött. Az érkezést és szálláshelyek elfoglalását követően ismerkedő játékokkal kezdtünk. Ez remek alkalom volt a cserkészek és újonc vezetők számára, hogy megismerkedjenek a két csapat tagjaival. A késő estébe nyúló napot közös tábortűz zárta, majd vezetői gyűlésen beszéltük meg a hétvége további menetrendjét.
Szombaton korai kelés és rövid átmozgatás után reggelihez gyülekeztünk, addigra a fiúk már átrendezték az éjszakai szállásként szolgáló közösségi termet, így gond nélkül folyhatott a program. Meghallgattuk a napi parancsot, és mindenki izgalommal várta az elöttünk álló élményeket. Előző este felvezetésre került a keretmese. A tábor folyamán meg kellett fejtenünk az évszázadok óta tartó rejtélyt:  Miért alszik téli álmot a medve?

A reggelit egy komoly számháború során mozogta le minden őrs. A délelőtt hátralévő részében kézműves foglalkozáson állatfigurát nemezelhettek a cserkészek, és állatnyomokat kellett megfejteniük a havas erdei tájban. A jóízű ebéd elfogyasztása után ismét a mozgásé volt a főszerep, a terep adottságait kihasználva hosszan szánkózhattunk. Délután moldvai csángó népzenével és néptánccal ismerkedhettünk, Kovács Krisztián és Szilágyi Szabolcs magyarországi zenészek látogattak el hozzánk, hogy ezzel a különleges és régi magyar zenei réteggel ismertessenek meg bennünket. Olyan lelkesedéssel táncolt az egész csoport, hogy majd megtudtuk milyen „kicsi nékünk ez a ház…”. Vacsora és az esti program előtt volt lehetőségünk lecsendesedni, hálát adni, a sok szép programért, amit vezetőink szerveztek,ugyanis megérkezett Szabolcs Atya Montrealból, és misét celebrált nekünk. Este a tábortűz körül énekeltünk. A friss cserkészek sok újdonsággal bővítették ismereteiket, az őrsök által előadott tábortűzi számokon pedig jót vidulhattunk. Mindenki más-más kreatív büntetést szabott ki Miska medvére, aki az egész tábor alatt csak falánkan lopkodta a közös mézet.  Nemsokára kilett mondva az itélet: Miska medvét büntetésből száműzték és egész télen a barlangjában kellett  aludnia egy csepp méz nélkül.

Az est egyik fénypontjaként két új ottawai ujonc cserkész tett fogadalmat Istennek, Hazának embertársainknak és a magyarságnak..

Másnap délelőtt szintén a kinti programoké volt a főszerep, tűzgyújtást gyakoroltunk, számháborúztunk, majd jutalomként elfogyaszthattuk a kanadai cserkészek kedvenc csemegéjét, a s’more-t. (Egy fajta csokis csemege) Az ebédet gyors pakolás és takarítás követte és hogy még utolsó perceinket is kihasználjuk, átismételtük a szombaton tanult táncokat élő zenére, és néhány játékkal búcsúztattuk a tábort.

Az esemény remek élményekkel zárult minden résztvevő számára, mindkét csapat cserkészei jól érezték magukat, új ismereteket szereztek, új ismeretségeket kötöttek. Ezek azok az alkalmak, amik az éves foglalkozások mellett igazán sokat adnak mindenkinek, motiválnak, fejlődésre ösztönöznek, és a cserkészet iránt még elkötelezettebbé teszik a gyerekeket.
Köszönjük minden parancsnoknak, szervezőnek, vezetőnek, és segítőnek azt az óriási munkát, amit a táborba fektettek, amivel biztosították mindenki számára a jó emlékeket. Áldozatot hoztak értünk, de bízunk benne, hogy a sok önfeledt mosoly kárpótolta őket ezért.

Jó Munkát!