Kedves Maria

A Szilveszter előtti negyven centis havazás óta szinte nem is volt hó, csupán utánpótlásként hullott olykor-olykor, de mindig több olvadt el, mint amennyi esett, s a végén alig marad itt-ott valamennyi. Sírhatnak a sípályák, és a síelők egyaránt. - Nincs hó, nincs bevétel.

Február 2-án gyönyörű napsütéses langyos idő volt, legalább is nálunk, Montreal mellett. Gondolom, minden mormota "akiket" kiráncigáltak a vackukból, megpillantva az árnyékukat, iszkoltak visszafele.

"Saját" házi-mormottkám természetesen ki sem gyütt a kotorékából, pedig most nem volt méteres hótakaró a bejáratán, én meg bé nem nyúlnék a likába csak azért, hogy jól megharapjon, amiért háborgatom. Minél később jön ki, annál jobb a tulipánjaimnak, ugyanis a méreg drága, éppen megindult, Koppenhágában vásárolt hagymák hívó szavára bújik elő a vacokból, hogy azutután, minden virágot szép sorban leharapjon. - Ezért tápláltam őkelmét őszig.

A Szen Lőrinc folyam is jól van. Hömpölyög, ahogyan kell, illetve ahogyan nem kell, ugyanis úgy illett volna "nekije," hogy már Karácsonyra befagyjék, ám ezekben a liberális időkben nem érvényesülnek a konzervatív illemszabályok sem.

Lassan mindenki megbolondul? Nem csak Európában okoznak sokkot bevándorlók, de itt is.
Képzeld! Beszálltam a tömött metróba, helyesebben a tömeg besodort. Elbambulva megkapaszkodtam ott, ahova odalökdöstek. A szemem sarkából láttam, amint egy utas - szinte a hátam megett - hadonászik. Tovább bambulva érzékeltem, hogy folytatja, csak nem hagyja abba, a köröttem állók meg egyre erősbben figyelnek engem. Hátranéztem, mire az már adta is át a helyét.

Mit mondjak? - Összeomlottam.

A sokkot nem csak az okozta, hogy nekem már átadják a helyet, hanem, hogy az illető arab volt, ráadásul le sem szállt a következő megállónál. A távoli végállomásig ment, ugyanaddig, ameddig én is utaztam. Itt aztán megszólítottam, és megkérdeztem, hogy hova valósi?

Marokkói volt a jámbor.

Hát..., az má' szinte Európa - gondoltam - de nem ez a csúcs. Szemben velem egy fekete ült, és amint helyet foglaltam, mutatta, hogy inkább az ő helyére üljek, föl is állt, de mivel tiltakoztam, hát visszatottyant, és szintén csak jóval később szállt le.

Ez három napja történt, azóta még nem tértem magamhoz.