Minden lehetőség elmúlt, pedig magam is azt hittem, van még, számolatlan lehetőség kínálkozik egy nagy montreali estre vagy egy egri összejövetelre, de ezt már nem tervezhetjük tovább. Elment Pálkövi Gusztávné, akit mindenki csak Babának nevezett. Legendás nagy korosztálynak, az emigráció legjavának volt művészet-arcú meghatározó személyisége. Ha Montreal jött szóba, akkor Vitéz Gyurival, Bencsics Kárival, Barta Anitával, Szucsány Karcsiékkal  együtt jelent meg az én képzeletemben az ő arca. Jellegzetes tiszta hang volt az övé, de mindig, minden szavában ott volt elnyújtva a mélyértékű érdeklődés, a mély értelmű beavatottság érzése is.

Nagyon szerette az embereket, de nagyon részletesen elemezte is, ha valaki közelebb akart hozzá kerülni, de akit megszeretett, halálig megőrizte szívében.
Igazi művész alkat volt. ének -és versmondó kört szervezett, a magyar irodalom legnagyobb alkotóiból felolvasó estet rendezett, minden héten csütörtök 5 órakor. A felolvasó körrel gyakran szervezett buszos kirándulásokat. Az egyik emlékezetes utat értünk, anyaországból érkező művészek számára szervezte, csodás hegyek közé. A Trappista szerzetesrendhez, valódi trappista sajtot enni és a szerzetes rend életével megismerkedni. Babának köszönhetem, hogy egy csodálatos férfi szerzetesrenddel ismerkedhettem meg.

(Bencés Regula a ciszterci statutumok, illetve a szigorított trappista szabályok szerint. Rancé Armand, a normandiai La Trappe monostor apátja 1664-ben a közösséget az eredeti ciszterci szigorú életrend megtartására kötelezte. Monostora a szigorú szerzetesi élt mintája lett.
XI. Ince és XI. Kelemen  megerősítették az új, a rend eredeti életeszményét megtestesítő szabályzatot. A francia forradalom azonban szétszórta a szerzeteseket. A francia trappisták Németországon, Oroszországon, Anglián és Amerikán végigvándorolva érkeztek meg Montrealba is.

A trappista elnevezés a monostor völgyébe vezető szűk bejárati csapóajtóról (’La trappe’) származik. Így van ez Montreal környékén is
Az apátság derék, szorgos szerzetesei monostor falai között kezdetben sört, majd ma már sajtot készítenek.

Az oda és visszafelé úton is énekléssel, versekkel múlattuk az időt. Most megsebzett lélekkel emlékezünk rá, a műsorok szervezőire, a magyar emigráció nagy  alakjára, aki hátán vitte a terheket az Idősek Otthonában férjével, majd Guszti bátyánk távozása után egyedül. A lakásának ajtaja, mely a 20 emeleten volt, mindig nyitva állt, mely most már örökké bezárult előttünk. Onnan a kilátás elkápráztató volt, az utca zaja nem zavart semmit, mert csend volt, tiszta csend. Az asztalra finom falatok kerültek, mint mennyei mannák sorakoztak a látogatói előtt.

Tiszta csend jön, nagy hiánnyal. Ő mindannyiunkért ajándékozta életét ezért a hiány betöltetlenül maradt a még maradóknak. Tiszta, csendes lakásának ajtaja bezárult. Új ablakot nyit ránk, hogy lássa, hogyan birkózunk az ő szellemi örökségével.
Birkózunk, de egyedül vagyunk, nagyon magányosak Baba nélkül.
Isten vigyázza lépteid az angyalok útján!