lHa zavarosnak tartja valaki e jegyzet címét, igaza van. Zavaros, mint a helyzet, amelyben élünk. Igaz, olykor, mint most is adódnak kacagtató pillanatok, de közben érezzük: az idő jobban halad, mint ahogy a dolgaink mennek előre.
A Krónika online beszámolt azokról az érdekes gondolatokról, amelyet Kolozsvár volt polgármestere, bizonyos Funar úr nyilatkozott egy interjúban. Ha nem is az egészet, de a hangulatot visszaadó, kacagást kiváltó részletet idézek a beszámolóból.
Újabb, Nagy-Magyarország visszaállítását célzó összeesküvés lepleződött le. Kiderült ugyanis, hogy a Saul fia című film eredeti célja nem a holokauszt borzalmainak bemutatása, hanem az 1920 előtti, egész Kárpát-medencét betöltő Magyarhon helyreállítása – azzal a céllal szerepeltetnek benne határon túli magyar színészeket is, hogy a magyar nemzet összetartozását tudatosítsák a világban.
Oscar-díjat pedig nem az érdemeiért kapott, hanem azért, mert a Romániát ellenségnek tekintő zsidó világkormány így akarta.
Ez csakis igaz lehet, hiszen a románellenes magyar összeesküvések leghivatottabb leleplezője, Gheorghe Funar egykori kolozsvári polgármester derített rá fényt, és ő osztotta meg értékes gondolatait egy lapinterjúban. Mindezt olyan egyéb, világrengető felfedezések kíséretében tárta nyilvánosság elé, mint például az, hogy a világ ősnyelve a géta–dák, amelyből minden mai nyelv származik, az általa a románok ősének tekintett dákok építették a piramisokat, ők fedezték fel Amerikát, Mihai Eminescu, a román romantikus költészet nagyágyúja pedig egy történelmi, egy filozofikus és egy soviniszta vers között a relativitáselméletet is kidolgozta, amit aztán egy Einstein nevű alak egyszerűen lenyúlt tőle.
Ha azt kérdezed, tisztelt olvasó, hogy mi értelme van ennek az embernek az agymenéseivel foglalkozni, van igazságod. De egy percig sem gondolom, hogy a román-magyar viszonyra Funár úrnak bármi érdemi hatása lehet. Vele valóban nem érdemes vitába szállni. A Krónika jegyzetírója, Balogh Levente sem szállt vitába a szerencsétlennel. Nekem azonban némi szégyen égeti az arcom. Ha egy kicsit búvárkodunk az interneten, megtalálhatjuk Funár magyar tükörképeit. Hiszen a világ ősnyelvéről kiderült, hogy az a magyar, s nem folytatom. A mi habókosaink sem érdemelnek nagy figyelmet. Azok kedvéért emlegetem fel őket, akik lobbanékonyan egy-egy Funár nyilatkozat alapján „ilyenek a románok!” felkiáltással ragadnak csatabárdot. Nekik mondom: ássák el nyugodtan. Van vitánk a románokkal jócskán. Nem vesztegethetjük el az időt az efféle pótcselekvésre. Sokkal fontosabb például, amit Kelemen Hunor mondott a fekete március kapcsán: a románok és magyarok közötti tartós etnikai békét a történelmi igazságra kell alapozni. E történelmi igazság a marosvásárhelyi eseményeket illetően még feltárásra, a régebben történtek pedig a közös értelmezésre várnak. Amíg a történészek kivitatkozzák magukat, addig volna ideje a román törvényhozásnak és kormányzatnak, hogy a Gyulafehérvári Nyilatkozat pontjait törvénybe iktassa. Már csak harminchárom hónap van a száz éves évfordulóig.