A Magyarok Világkapcsolata  
 
            
t h e   h u n g a r i a n   w o r l d   c o n n e c t i o n       

 
 
    HIRDETÉS
[an error occurred while processing this directive] [an error occurred while processing this directive]

 

Gyalogtortúra 

Magyar Krónika,

2016.március 31.

 
 


Avagy egy erdélyi viszontagságai a britek szigetén

Tegnap megint Bridgnorth-ban voltam. Az új laptopom konfigurációjáról számítottam egyezkedni egy számítógépes szaküzletben. - 15 km oda, meg tizenöt vissza. - Jó gyalogtúrának ígérkezett.

Reggel világosodáskor indultam, hogy korán odaérjek.
2-3 km után kezdett esni az eső. Persze vittem esernyőt, mert azt mindig a hátizsákomban hordom. Itt, Angliában, bármelyik pillanatban lehet esőre számítani, függetlenül attól, hogy mennyire kéknek tűnik az ég.

Elő is vettem. Magam előtt tartottam, hogy a csapóesőtől legalább a felsőtestemet védjem. - Hiába! A szél 10-30 másodpercenként hátból vagy oldalról támadott. Megpróbálta kicsavarni az esernyőt a kezemből, amit valahogy sikerült megelőznöm, azt viszont nem, hogy minden esetben kifordítsa. Mindannyiszor szembe kellett fordulnom a széllel, hogy az ernyőm visszapattanjon a helyére, s valamelyest védjem magam az esőtől. Távolról úgy nézhettem ki, mint aki szellemekre lövöldöz körbe-körbe egy ernyővel.

Mivel így is rendesen átáztam, feladtam a széllel folytatott harcomat, s visszatettem az ernyőmet a hátizsákba. Húsz perc után már úgyis teljesen mindegy volt...  Több liter vizet cipeltem a ruhámban Bridgnorthig.

A városba érve hoszabb időre behúzódtam egy eresz alá, hogy a ruhámból a víz lecsurogjon a földre, és ne cuppogtassam be az üzletbe.
A számítógépes szaküzletben közölték, hogy a főnök, aki kompetens a témában, éppen elutazott. Nagyon kedvesek voltak, adtak egy névjegykártyát, hogy főnökükkel időpontot egyeztethessek, még mielőtt legközelebb megint elindulnék Bridgnorth-ba.
Ekkorra már igen megéheztem. Kotorásztam a szendvicsem után a hátizsákomban, és meg is találtam azt a teljesen átázott valamit, amit aztán egy vizes szalvétával kellett letörölnöm az ujjaimról.

Éhesen indultam visszafelé, de legalább nem esett az eső!  - Viszont egy negyed óra múlva ismét eleredt. A szél sem hagyta alább, de két órás gyalogolás után - fél órával az otthonba érkezésem előtt - elállt, így megérkezésemig a víz kicsoroghatott a ruhámból.

Mára már teljesen megszáradtam.

Colombo

az oldal tetejére Impresszum | Hirdetési árak | © Magyar Krónika Rt.