Valaha Németország a rend és a fegyelem országa volt. Nem a náci diktatúrára gondolok, hanem a hagyományos, ha tetszik poroszos világra. A hatvanas években jártam először az akkor Nyugat-Németországnak is nevezett térségben. Lenyűgözött, amit láttam, de egyben taszított is. Jó lett volna látni valami kis hibát, valamit, ami nem tökéletes.

Azután egyesült a két Németország, és ha a nyugatiak a pontosságra akartak figyelmeztetni, már nem azt mondták: German time, német idő szerint kezdünk. A pontosságot a „régi német idő” jelezte.  A németek elvesztették gépember jellegüket.

Németország mára mintha túlteljesítette volna a tökéletesség elleni harcot. Íme, két hír. Az egyik olyan friss, hogy tán nem is igaz. A München melletti Grafingban az elővárosi vasút (S-Bahn) egy megállójában hajnali ötkor egy fiatalember egy embert életveszélyesen, hármat könnyebben megsebesített. Más híradások szerint az egyik sérült már meghalt, s a másik három is veszélyben van.

Annyi azért még maradt a rend világából, hogy a feltételezett elkövetőt rendőrök lefogták és őrizetbe vették. Az eset kapcsán pedig ellentétes információk járják. Szemtanúk azt mondták, hogy a késelő az Allah akbar! (Allah hatalmas!) felkiáltással támadt áldozataira. Mások szerint az elkövető német. A nyomozást vezető müncheni ügyészség hírzárlatot rendelt el.
A München környék falvak a nyugalom, a példás tisztaság, a jó sör jelképei. Ámokfutók persze mindenütt megjelenhetnek, de a szemtanúk és a sajtó reagálása jelzi: valami kibillent a helyéből.

Már nemcsak jelzés, hanem bizonyíték a következő hír. Annak a bizonyítéka, hogy Németország nem tudja kezelni a migránsok tömegét. A Keleti Keresztény Egyházak Németországi Központi Tanácsa (ZOCD), a Nemzetközi Társaság az Emberi Jogokért (IGFM) és több más szervezet közösen tartott berlini tájékoztatóján arra hívták fel a figyelmet, hogy a keresztények, jazidik és más vallási kisebbségek tagjai állandó félelemben élnek a németországi menekültszállásokon. A félelmük nem oknélküli. A testi sértéstől a szexuális bűncselekményeken át a halálos fenyegetésig atrocitások széles skálájával szembesülnek nap mint nap.

Nem egyedi esetekről van szó, Garmischtól Hamburgig (az ország délkeleti sarkától az északnyugati sarkáig) egyetlen szállás sincsen, ahol nem történik ilyesmi" - idézték hírportálok Paulus Kurtot, a ZOCD menekültekkel foglalkozó munkacsoportjának vezetőjét. "Láttam családokat, amelyek a fenyegetettség miatt önként hazatértek" - tette hozzá.
Karl Hafen, az IGFM német szekciójának ügyvezetője elmondta: olyan esettel is találkoztak, hogy egy menekültszálláson látták viszont fogvatartóikat azok a nők, akiket családtagjaik kiváltottak az Iszlám Állam terrorszervezet rabszolgaságából.
A tájékoztatón bemutatták a hite miatt üldözött keresztényekért kiálló nemzetközi civil szervezet, az Open Doors felmérését, amely a németországi menekültszállásokon elhelyezett keresztények helyzetét tárja fel. A kutatásban 231 esetet dokumentáltak, az áldozatok arról számoltak be, hogy sértegetik és fenyegetik őket, és tettlegességet is el kell szenvedniük, ráadásul nemcsak a többi menekült, hanem a többnyire muszlin biztonsági őrök is gyötrik őket. A civil szervezetek szerint a kutatás csak a jéghegy csúcsát mutatja, becslésük alapján nagyjából 40 ezer ember lehet ilyen helyzetben. Az elnyomás megszüntetésére egy sor intézkedést követelnek, legfőképpen azt, hogy a hatóságok regisztrálják a menedékkérők vallását, és úgy helyezzék el őket, hogy kiegyenlített legyen a szállások lakóinak vallási összetétele.

Hogy ez elegendő-e, kétlem. A történet viszont világosan mutatja: az iszlám állam emberei ott vannak a menekültek között.
Faymann feje fölött átcsaptak a hullámok. De mi lesz Németországban?

[Forrás: mti.hu és msn.com]