Háttér: I. Világháború 1914-18. 1916: Központi hatalmak minden fronton győzedelmesek, románok betörés Erdélybe. 1917: Amerika belép a háborúba; Lenin Oroszországa békét köt Breszt Litovszkban,. 1918 eleje: Woodrow Wilson amerikai elnök 14 békepontja. November 11: Központi Hatalmak fegyverszünet kérése, bízva igazságos békekötésben a 14 pont alapján; Őszirózsás magyar forradalom; Csehek betörnek a magyar Felvidékre; Románok egyoldalú népszavazással megszállják a magyar Erdélyt. Vix jegyzékek a Felvidék kiüresítéséről, a demarkációs vonal mind hátrább húzásáról. 1919: A magyar béke-tervezet átnyújtása; hatására a Károlyi kormány lemond; 131 napos kommunista rémuralom; románok birtokba veszik és kifosztják Budapestet. November: A Nemzeti Hadsereg Horthy Miklós vezetésével átveszik az országot, a rendet helyreállítják.

Békediktátum: 1920 június 10. A Párizs környéki béketárgyalásra meghívott magyar küldöttséget nem engedik a tárgyalóasztalhoz. A béketervezetet nem a wilsoni pontok alapján írták meg. Érvényesül George Clemenceau francia miniszterelnök terve Németország keletről való bekerítése francia-barát államokat, melyeket részben az osztrák örökös tartományokból és történelmi magyar területekről hoznak létre. Elszakítják a Felvidéket, Kárpátalját, Erdélyt a Partiumot, a Bánságot, Temest, a Délvidéket, Horvátországot és a nyugati határőrvidéket. Így jött létre a történelem egyik legaljasabb,
legigazságtalanabb, és leggyalázatosabb békediktátuma melyet Magyarországra kényszerítettek Trianonban, ezzel megpecsételték sorsát egy ezeréves királyságnak. Ez azt jelentette hogy az ország területének 2/3-át szakítottak el ezzel 3.5 millió nagyrészt tömbbmagyart megkérdezésük nélkül idegen, ellenséges és más kultúrájú népek alá dobtak lassú megsemmisítésre. Ezt megelőzően nem volt sem népszavazás, sem béketárgyalás, a magyar békedelegációt csak a békediktátum aláíráshoz kellett. Trianonban nem béke köttetett, hanem diktátumot erőszakoltak reánk! Ezzel a II. Világháború magvát segítettek elvetetni.

Két világháború között: Jogos volt a Horthy korszak külpolitikai erőfeszítése az igazságtalan békediktátum nemzetközi és békés felülvizsgálatára és orvoslására. Ám 15 évig hiába kilincseltek a győztes hatalmaknál – süket fülekre találtak. Ekkor állt be e fordulat a feljövő Olaszországban és Németországban reménykedve. Végül is főleg a két Bécsi Döntés (1938, 1940) az akkori elcsatolt tömbmagyarság nagy részét az anyaországnak adta vissza, s ezáltal megmentette. A revízióval visszakerült Szlovákia déli magyarlakta része, Erdély északi része a Székelyföld is, Kárpátalja és Délvidék. Mindezek a revíziók Magyarországnak az 1941-es hadba lépése előtt történtek. A II. Világháború elvesztésével elvesztettük minden korábbi területi és népességi nyereségünket.

II. Világháború után: A Párizsban 1947 február 10-én ugyancsak békediktátumot erőszakoltak ránk, mely a trianoni súlyosabb megismétlése volt. Ennek azonban van egy végzetes hibája, ugyanis a klasszikus nemzetközi jog nem fogad el érvényesnek olyan békeszerződést, amelyet olyan ország ír alá mely idegen katonai megszállás alatt van. Magyarország pontosan ilyen volt 1947-ben! A nyugati hatalmak ezt tudva kényszerítették Magyarországot, hogy 1990 után kétoldalú alapszerződésekben ismerje el az 1947-ben ismét ránk kényszerített mesterséges határokat, s még egyszer a magyarság kollektív büntetését. Azonban ezeknek a gyengéje, jogtalansága és tarthatatlansága magában a párizsi szerződésben van. Olyat erősíteni meg, mely önmagában is jogtalan – ez nemcsak szánalmas, de abszurd is.

Miután 1990 óta a magyar kormányokkal vállaltatták a Trianon-párizsi diktátum fenntartását, s miután az ennek fejében megígért, de alapvető változás lényegében nem történt a határon túli magyarok helyzetében, sőt újra felerősödtek a megsemmisítésükre irányuló törekvések. Ezt az utat felelős magyar kormány tovább nem követhette, hiszen ez a nemzet öngyilkossága lenne.

A II. Orbán kormány 2010-ben lehetővé tette a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság felvételét, valamint számos fontos intézkedést hozott és tett lehetővé a magyar-magyar kapcsolatok megerősítésére, valamin jelentős anyagi támogatást nyújt az ott levő magyar iskolák, szervezek és gazdasági tevékenységekhez. Mindez hathatósnak tűnik a különféle beolvasztási praktikák kivédésére, amelyek tekintet nélkül társadalmi rendszerekre, nemzetközi szerződésekre változatlanul folytatódott és folytatódik.

A jövő: Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk ideje körül 2004-ben növekvő volt a reménység, hogy az EU szervezetek védelembe veszik az őshonos és nemzeti kisebbségeket. Ezen a téren nagyszerű ajánlások születtek. Azonban mindez csupán elméleti síkon maradt. Lassan nyilvánvaló lett, hogy az EU szervek nemhogy nem akarják hatályba helyezni elméleti ajánlásaikat ezen népcsoportok védelmére, hanem mindezen túl igazában véve a nemzeti államok léte ellen vannak s valami nemzetek feletti Európa létrehozásán dolgoznak. Ebbe a vonulatba esik a százezres tömegű idegen fajú, kultúrájú és vallási menekültek európai nemzetálmokra való immár erőszakos rátelepítésének kísérlete is.

Következésképpen a Trianon-Párizsi békediktátumok revideálásában sem a balliberális vezetésű Európai Unióra sem pedig a nyugati jólétben elpuhult demokráciákra számítani nem lehet. Tehát marad az a feladat, hogy a párizsi békediktátumot megíró és aláíró olyan keresztény, demokratikus nagyhatalmakat kellene találni akik jogilag felhatalmazottak, erkölcsileg és helyzetüknél fogva motiváltak valamint súlyuk miatt képesek felvetni és végigvinni a Trianon-párizsi békediktátumok igazságos revideálását s ezzel megteremteni a tragikus sorsú Európa hosszú távú békéjét.

Edmonton, 2016 június 4.