Jó volt 2016 június 22-én, szerdán este magyarnak lenni. Így fogalmaztuk meg polgármester úrral azt, ami a lelkünkben lakott akkor, és azóta is ott él hál’ Istennek. A kulturális központ kivetítőjén néztük együtt a meccset és ballagtunk le a lépcsőn a Tokos zenekar koncertjére igyekezvén. Ott aztán kaptunk még „két kiló” magyar öntudatot és boldog mosollyal indultunk jól megérdemelt hideg sörünk habos ábrándjait kergetve. Ebben a felszabadult állapotban gondolkodtam el sok mindenen. Komoly dolgokon is.

Látták az országot? Látták az egybeforrt magyar nemzetet? (A savanyú pofákat hagyjuk saját ecetjükben fürödözni.) Látták Budapestet? A legnehezebb sorsú magyar várost, fővárosunkat, ahogy megtalálja lelke darabjait, összerakja és a nagyon várt eggyé válástól valami döbbenetes felszabadultságú örömben forr, tombol, kacag, énekel, ölelkezik és sír? Látták Kárpát-medence városait, a magyarok határt nem ismerő ünnepét? Látták a Franciaország stadionjait ellepő piros-fehér-zöld tengert, benne egy-két kék-arany székely szigettel? Látták, tudom. Érzem. De lássuk a mélyebb dolgokat is. Filozófáljunk kicsit.

A népből fejlődéssel kialakult nemzet közös eredetű, egy nyelvet beszélő emberek tartós közössége, akik történelmük, hazájuk és hagyományuk alapján egységes egészet alkotnak. Szellemi hasonlóságuk megmutatkozik erkölcseikben és szokásaikban is (pl. viselet, zene, tánc). Egy területen élő (pl. Kárpát-medence) tartós polgári közösség, amelynek tagjaiban erős az összetartozás tudata. Így szól a meghatározások egyike. Nos, 22-én este megfeleltünk a fenti kritériumoknak. És azt is megmutattuk, hogy a magyar nemzet tényleg nagyobb határokkal rendelkezik, mint Magyarország.

A nacionalizmus a nemzetek kialakulásának, a nemzetté válás folyamatának politikai ideológiája. Legfontosabb jellemvonása a nemzet fogalmának előtérbe helyezése, az a nézet, hogy a nemzeti azonosság (nemzeti identitás) az emberi élet egyik alapvető értéke. És itt álljunk meg gyorsan. Egyik alapvető és nem az alapvető értéke. Ez a határ. Ha ezt nem lépjük át, akkor teljesen védhető ez a fogalom is, hisz épp mert alapvető, de nem kizáró kritérium, megállja a helyét a liberális támadásokkal szemben, akik médiauralmukat kihasználva igyekeznek az egészséges nemzeti öntudatot összemosni egy másik fogalommal, melyet minden józan nemzetben gondolkodó is elítél. Ez a sovinizmus. A nemzeti kizárólagosság, felsőbbrendűség. A kisebbségekkel szembeni tolerancia teljes hiánya, a megsemmisítésükre való törekvés. (Lásd például a Ceausescu időszak „nemzet-szocializmusát”.) Illyés Gyula szerint patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért. A patriotizmus (hazafiság) tiszta hazaszeretet, mások megbántása nélkül. A szülőföld, a közös haza, a nemzeti múlt, a nyelv, a szokások tisztelete és szeretete.

Az internacionalizmus már ismét nem erkölcsi fogalom - mint a hazaszeretet volt - hanem politikai, nem is taglalnám sokáig. Lenin és utódai megismertették velünk a lényegét. Elég volt belőle, bár szabadulni nem tudunk teljesen tőlük, hiszen a mai liberálisok - tisztelet a ritka kivételeknek - méltó kozmopolita utódai VIL-nek. Elég az EU egynémely vezetőjére nézni.

Végül egy utolsó kérdés. Lehet-e valaki nyíltan hazafi ma Magyarországon? Létezik-e pártoktól független patriotizmus? Szerintem egyértelműen igen. Nem kell semmilyen párthoz tartozni, ahhoz hogy valaki igaz hazafi legyen. Elég, ha egy civil szervezetben tesz valamit. Vagy annak segít, ahol tud, amennyire tud. Vagy csak tesz a közösért, a közért. És, ha bár egy ember vállalja nyíltan a patriotizmusát, előbb-utóbb mások is csatlakozni fognak hozzá. Lásd határtalan hazánkat június 22-én este. Ezt tette velünk a foci. A Jóisten áldja meg, aki kitalálta ezt a sportot.